Piros betűs hetek Valterral és Pogacarral a Vuelta a Espanán

91 éves történelem

A Spanyol körverseny – hivatalos nevén La Vuelta ciclista a Espana – a harmadik grand tour, vagyis háromhetes viadal, méghozzá az évben és a fennállási időt tekintve is. Az 1903-as indulású Tour de France és az 1909-es Giro d’Italia adta az ötletet 1935 elején a visszavonult kerékpáros Clemente López Dórigának és Juan Pujolnak, az Informaciones nevű napilap igazgatójának, hogy szervezzenek egy hasonló erőpróbát Spanyolországban.

1935. április 29-én 50 kerékpáros ért célba a Madrid és Valladolid közötti 185 kilométeres távon, a győztes belga Antoon Dignef 5:58:12 óra alatt abszolválta az etapot. Belga siker született az utolsó, 14. szakasz végén is, Gustaaf Deloor több mint 12 perces előnnyel győzött. Egy évvel később megvédte címét, ezúttal is nagyjából hasonló időkülönbséggel zárt az élen az akkor már 21 szakaszos versenyen – a második ezúttal bátyja, Alfons lett.

A spanyol polgárháború és a második világháború miatt több év kimaradt. 1945-től a Journal nevű lap vette át a szervezést, de ekkor sem indult évi rendszerességgel útjára a Vuelta. 1955-től a baszk El Correo Espanol-El Pueblo Vasco lett a szervező, aminek köszönhetően visszaállt az éves rendszer, és a hatvanas évtizedre fordulva a népszerűség is nőtt. 1963-ban a francia Jacques Anquetil nyerte meg az összetettet, ezzel ő lett az első olyan kerékpáros, aki mindhárom grand touron győzött legalább egyszer. A korszak legnagyobbjai közül Eddy Merckx és Bernard Hinault is nyert Vueltát. Ezekben az évtizedekben a Giro és a Vuelta időpontja gyakran ütközött, mivel a spanyolországi versenyt is tavasszal tartották, és csak a kilencvenes évek közepén került át a Spanyol kör a késő nyári, kora őszi időszakra.

A kétezres évek első felében négyszer is győzött a spanyol hegyek királyaként emlegetett Roberto Heras, majd az évtized második felében honfitársa, Alberto Contador nyűgözte le a verseny és a sportág rajongóit. 2010-ben Vincenzo Nibali úgy nyerte meg az összetettet, hogy egyetlen szakaszsikert sem ért el, három évvel később pedig az akkor 41 éves amerikai Chris Horner korát meghazudtoló teljesítménnyel diadalmaskodott. Időközben a Tour de France-t szervező francia ASO szerzett vezető szerepet rendezésben.

A közelmúlt legsikeresebb versenyzője Primoz Roglic, a szlovén kerékpáros 2019 és 2024 között négy alkalommal is megszerezte a piros trikót, rajta kívül a belga Remco Evenepoel, az amerikai Sepp Kuss és tavaly a dán Jonas Vingegaard ünnepelhetett győzelmet.

Színehagyó trikók  

Ami a Girón a rózsaszín, a Touron a sárga, az a Vueltán a piros: az összetettet vezető kerékpárost ilyen színű mez illeti meg. A másik két körverseny régi hagyományaitól eltérően a Spanyol kör „színe” viszonylag új. Az 1935-ös debütálás alkalmával narancssárga trikó járt az élen álló versenyzőnek, amelyet rövid időre a fehér váltott fel. Erre került egy vízszintes piros csík 1945 és 1950 között, majd 1955-től a Tourhoz hasonlóan sárga trikóban tekert az éllovas. 1977-ben egy verseny erejéig ismét narancssárga felsőt használtak, a sárgát végül 1998-ban cserélték aranyra (képünkön Alberto Contador balra 2008-ban aranyban, jobbra 2014-ben pirosban). 2010-ben történt a legutóbbi változtatás, azóta jár piros trikó az aktuális elsőnek. A hegyi pontverseny vezetője hetven éven keresztül zöld trikót viselt, 2006-ban narancssárgára cserélték, 2010-ben fehér alapon kék pöttyösre. Zöldben most a gyorsasági pontverseny éllovasát találjuk, míg a legjobb fiatal a Giróhoz és a Tourhoz hasonlóan fehér trikóban teker.

3300 kilométer Monaco és Granada között  

184 versenyző, 21 szakasz, 3308 kilométer hosszú útvonal és mintegy 58 000 méteres szintkülönbség. Röviden így lehetne számszerűsíteni az idei Vueltát, amely egyéni időfutammal veszi kezdetét augusztus 22-én Monacóban. „Lehetőségünk nyílik megmutatni a világnak országunk másik oldalát egy igazi tömegsport népszerűsítésével. A 2026-os Vuelta a Espana nagy rajtja sokkal több, mint a sport, a sportolók és a teljesítmény ünneplése – fogalmazott korábban II. Albert herceg. – Ez a nyitottság és a jövőkép szimbóluma országunknak.”  

Monaco után Franciaországot és Andorrát is érintve érkeznek meg a versenyzők Spanyolországba, amelynek leginkább a Földközi-tengeri partvidékén és a déli részén zajlik az idei viadal. Már az első két hét során is lesz több hegyi befutós szakasz, a legfontosabbak viszont a verseny végére kerültek. Az utolsó héten azért még a sprinterek is kapnak esélyt a szakaszgyőzelemre. A 18. szakasz a másik időfutam, majd egy 210 kilométeres hegyi szakasszal hangolnak a versenyzők a királyetapra: szeptember 12-én, szombaton La Calahorra és Collado del Alguacil között több mint ötezer méteres a szintkülönbség.

A korábbi évektől eltérően idén nem Madridban zárul a Vuelta, hanem Granadában. Az andalúziai nagyvárosban és környékén mintegy 110 kilométeres körözéssel ér véget az idei Spanyol körverseny, ez az etap nem teljesen sík, így nem várható mezőnyhajrá.

Szép Visma-emlékek

Az elmúlt hat alkalomból csupán egyszer fordult elő, hogy nem a Visma versenyzője vagy Primoz Roglic (a szlovén kerékpáros 2024-ben már a Bora színeiben győzött) nyerte meg a Vueltát: 2022-ben Remco Evenepoel lett első összetettben. Egy évvel később csak Visma-versenyző állt a dobogón, a győztes Sepp Kuss – aki idén is rajthoz áll, 2026-ban ez lesz a harmadik háromhetese! – mellett Jonas Vingegaard és Roglic zárt az első háromban. Két évvel ezelőtt sokáig Ben O’Connor tekert pirosban, a hatodik szakaszon megszerzett 4:51 perces előnyét Roglic a csapata segítségével ledolgozta.
Tavaly Jonas Vingegaard és Joao Almeida csatázott sokáig, de a királyszakaszon a dán bizonyult erősebbnek, így pályafutása során először megnyerte a Spanyol körversenyt (képünkön Jonas Vingegaard és a Visma csapata). A 2025-ös Vueltát beárnyékolta a tüntetők rendbontása, a Palesztinával szimpatizáló demonstrálók az Israel-Premier Tech csapatával szemben fejezték ki ellenérzésüket úgy, hogy több szakaszt is le kellett rövidíteni. A madridi ünneplés is elmaradt, helyette egy szálloda parkolójában, hűtőládákból eszkábált dobogón köszöntötték a díjazottakat. Az Israel-Premier Tech pedig ma már svájci bejegyzéssel, NSN néven szerepel.

Bodrogi László és Valter Attila, avagy magyarok a Vueltán  

A Spanyol körversenyen eddig két magyar kerékpáros mérette meg magát. Bodrogi László (alsó képünkön) háromszor állt rajthoz 2004 és 2007 között, Valter Attila 2023-ban és 2024-ben segítette a Visma csapatát, idén pedig a Bahrain-Victorious színeiben indul.

Bodrogi a három alkalomból kétszer feladta, legjobb eredménye a második hely a 2007-es Vuelta 8. szakaszán, 34 másodperccel volt lassabb a 49 kilométeres egyéni időfutamon, mint a győztes német Bert Grabsch. Bodrogi később kiszállt, és a világbajnokságra készült, a stuttgarti vb-n is második lett a svájci Fabian Cancellara mögött. Ezeknél jobb eredményt magyar férfi országúti kerékpáros azóta sem ért el.

Valter 2023-ban összetettben 22. lett, egy évvel később a 25. helyen zárt. A szakaszokat tekintve a legjobb eredménye a 11. helyezés, még a Vismával egy csapatidőfutam keretében. „Az elején hőhullámok voltak, melegrekordok dőltek meg, hatvanfokos aszfalton tekertünk kétszáz kilométeren át. Az egyik szakaszon tizenkét kulacsot ittam ki, de így is több kilót fogytam. A kilencedik etap után északon folytatódott a verseny, ott húsz fokot esett a hőmérséklet. A pálya nyomvonala is kifejezetten kemény volt, sprintszakaszok nélkül, végig hegyi etapok, ráadásul elképesztő tempóban mentünk. Összességében ez volt a legnehezebb háromhetesem” – fogalmazott lapunknak Valter a két évvel ezelőtti Vueltát követően. Idén felfrissítheti emlékeit, új csapata ugyanis nevezte, segítői szerepkörben számít rá. Valter előnye, hogy mivel Andorrában lakik, a környékbeli hegyeket kifejezetten jól ismerheti, míg egyik legjobb idei eredményét a Jaén környéki egynaposon érte el, a települést pedig idén érinti a Vuelta.

Női versenyzőnk viselte már a piros trikót, Vas Blanka a 2024-es női Vueltán két szakasz erejéig vezette az összetettet.

Szlovénok harca  

Hat évvel ezelőtt az augusztusra halasztott Tour de France utolsó előtti szakaszán Tadej Pogacar hatalmas fordítással átvette a vezetést az összetettben honfitársától, Primoz Roglictól, és másnap Párizsban pályafutása első grand tour diadalát ünnepelhette. Roglic azóta sem nyert Tourt, Pogacar viszont további négy alkalommal győzött a Francia körön és a 2024-es Giro is az ő sikerével zárult. Vueltán azonban eddig mindössze egyszer, 2019-ben indult és lett harmadik (képünkön Tadej Pogacar fehérben, Primoz Roglic pirosban). Idén is Pogacar a favorit, de nem elég rajthoz állni, meg is kell tenni a 3308 kilométeres utat – ha megnyeri az összetettet, kipipálhatja mindhárom grand tourt.

Roglic összesen már négy Vuelta-sikernél tart, és amennyiben Granadában ő teker pirosban, egyedüli rekorder lesz. Szóval a szlovénok harca várható a spanyol hegyekben, de érdemes lesz figyelni a Touron hegyi pontversenyt nyerő Richard Carapazra és az osztrák Felix Gallra, akinek már külön dalt is írtak… A Tour gyorsasági pontversenyének győztese, Mads Pedersen is rajthoz áll, és láthatjuk a belga Wout van Aertot is, aki először indul idén háromhetesen. Hazai kerékpáros Contador 2014-es sikere óta nem nyerte meg a Vueltát, tavaly pedig már a dobogóra sem állhatott fel spanyol bringás.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. augusztus 22-i lapszámában jelent meg.)