Steve Staunton: utolsó perces vb-pontszerzés a németek ellen – az első 100-szorosok, 29. rész

Figyelmes olvasóink emlékezhetnek rá, hogy sorozatunk előző része végén azt írtuk: a következő epizódban Írország első 100-szoros válogatottja, Robbie Keane következik. Be kell vallanunk, a gondolattársítás hibájába estünk. A Ferencváros előző edzője volt ugyanis az emlékezetes hőse annak a mérkőzésnek, amelyen Írország először ünnepelt 100-szoros válogatottat, de őt „csupán” a Németországnak és a nagy Oliver Kahnnak a 92. percben lőtt egyenlítő gólja miatt magasztalták azon a 2002-es vb-meccsen, a jubileum alkalmából felköszöntött játékos Steve Staunton volt. Anyakönyvezett nevén Stephen Staunton, de a továbbiakban maradnánk a futball világában ismertebb keresztnevénél, a Steve-nél.

A kemény belső védőként megismert Staunton 1969-ben született, a hazai Dundalknál töltött egy idény után a teljes klubpályafutását Angliában töltötte, a legtöbbet az idén Európa-liga-győztes Aston Villánál 1991 és 1998, illetve 2000 és 2003 között, de volt két ízben a Liverpool, továbbá a Bradford City, a Crystal Palace, a Coventry City és a Walsall játékosa is. A Liverpoollal nyert angol bajnoki címet (1990), FA-kupát (1989) és kétszer Szuperkupát (1988, 1990), az Aston Villával kétszer (1994, 1996) az angol Ligakupát hódította el.

Válogatott szereplése kis híján egybeesett az ír futball felemelkedésével. A „Zöld sziget” nemzeti csapata története során 1988-ban szerepelt először nagy tornán, a németországi Európa-bajnokságon. Akkor még nem volt a keret tagja a fiatal védő, de az Eb után nem sokkal, 1988 októberében, Tunézia ellen bemutatkozott a címeres mezben, és részt vett az 1990-es, az 1994-es és a 2002-es világbajnokságon is.

1990-ben Olaszországban, története első vb-jén máris remekül szerepelt az ír együttes, amely a legjobb nyolc közé is bejutott, a negyeddöntőben a házigazda Olaszország csak 1–0-ra tudta legyőzni. A Jackie Charlton szövetségi kapitány irányította csapat az öt meccsen mindössze három gólt kapott, amiben nagy érdemei voltak a mindössze 21 éves Stauntonnak is, aki minden összecsapáson szerepet kapott.

A Japán és Dél-Korea által közösen rendezett 2002-es torna tehát már a harmadik világbajnoksága volt, és sejteni lehet, hogy a Távol-Keleten töri át első írként a mágikus százas határt, mivel 98-szoros válogatottként várta az első találkozót Kamerun ellen. Niigatában 1–1-es döntetlen született az afrikaiak ellen, ez pedig azt jelentette, hogy rendkívüli fontosságú lesz a második csoportmeccs Németországgal szemben, amely az első körben 8–0-ra tömte ki Szaúd-Arábiát. Várható volt, hogy a közel-keletieket mindenki megveri a csoportban, így a második továbbjutó kiléte azon dőlhet el, ki ér el jobb eredményt a németek ellen.

Az ír sportsajtó nagy feneket kerített annak, hogy Ibarakiban a háromszoros világbajnok Németország ellen ünnepelheti az ország az első 100-szoros válogatottját, még egy 100-as számú ír mezt is készítettek, amelyben rávették Stauntont egy fotózásra, ám maga az ünnepelt igyekezett nem ezzel foglalkozni, mivel rendkívül fontos összecsapás várt csapatára. „Azt hiszem, nem most van itt az ideje annak, hogy megünnepeljük a mérföldkövet – fogalmazott Staunton a BBC beszámolója szerint. – Németországot nem sorolták a világbajnokság legnagyobb esélyesei közé, de a németek mindig feljavulnak a nagy tornákra, tele van a csapatuk világsztárral, és az első csoportmeccsen is bizonyították, hogy megint remek formában vannak. Nagyon erősek, bár nem félünk tőlük. Nemigen gondolok arra, hogy ez lesz a századik mérkőzésem, fontosabb, hogy legyőzzük Németországot, erre koncentrálok. A centenáriumomra ráérek majd néhány év múlva visszagondolni.”  

A szövetségi kapitány, Mick McCarthy azért megjegyezte a mérkőzés után: „Nagyszerű csapatszellem van a táborban, és ezt jól példázta a találkozó előtti étkezésünk is, amikor a legfiatalabb játékos, Steven Reid egy gyönyörű aranyórát ajándékozott a csapatkapitánynak, ezzel emlékezve meg arról, hogy elért száz mérkőzésig a válogatottban. Ez mindent elmond a bajtársiasságról.”  

A mérkőzésen már a 19. percben vezetést szereztek a későbbi ezüstérmes németek Miroslav Klose góljával, és az övék volt az első félidő, de a második játékrészre más felfogásban ment ki az ír válogatott, magához ragadta a kezdeményezést, ostrom alá vette a német kaput, záporoztak a beadások. Stauntont a 88. percben kisebb sérülés miatt lecserélte McCarthy kapitány, de az erőfeszítésnek meglett az eredménye, a 92. percben Robbie Keane bevette Oliver Kahn kapuját, így rendkívül értékes pontot mentettek az írek.

Egyes újságoknál Keane lett a meccs embere, akinek két másik nagy helyzete is volt, és McCarthy kapitány szerint, ha nem Kahn véd, nyernek. De voltak olyan lapok, amelyeknél Staunton vagy a 73. percben csereként beálló Niall Quinn lett a legjobb, utóbbi rengetegszer fejelte le a labdát a német kapu előtt. Az írek szakvezetője mindhármukat dicsérte. A jubilánsról és belsővédő-társáról, Gary Breenről így fogalmazott McCarthy: „A Kamerun elleni első félidőben kicsit bizonytalanok voltak, de a második félidőben összeálltak, ma este pedig egészen zseniálisak voltak.” Az ír szövetségi kapitány azt is elárulta, először azt hitte, Keane elhibázta a helyzetét a ráadásban, ami tovább fokozta a korábbi kihagyott lehetőségek okozta frusztrációt: „Először azt hittem, megint a kapufát találta el, és dühösen fogtam a fejem. Aztán láttam, hogy a háló rezeg. Nagyszerű érzés volt, örökké emlékezetes pillanat.”  

Az a gól tehát pontszerzést ért, a pontszerzés pedig továbbjutást a csoportból, mert a papírformának megfelelően az utolsó csoportmeccsen Írország 3–0-ra legyőzte Szaúd-Arábiát. És a nyolcaddöntőben sem vallott szégyent, csak tizenegyesekkel esett ki Spanyolország ellen, Robbie Keane egyébként akkor is későn, a 90. percben egyenlített, tizenegyesből.

Steve Stauntonnak az a Szuvonban, 2002. június 16-án játszott mérkőzés volt pályafutása 102., egyben utolsó válogatott fellépése, az ázsiai torna után már csak a klubpályafutására koncentrált. Úgy vonult vissza a címeres meztől, hogy egyedüli ír labdarúgóként mondhatta el magáról: az ország történetének mind a 13 vb-meccsén játszott!

Különleges teljesítménye olyan mély emlékeket hagyott, hogy amikor 2009. október 14-én, a Dublinban Montenegró ellen játszott vb-selejtezőn (0–0), szinte hihetetlen módon egyszerre ünnepelte a 100. válogatottságát Shay Given kapus és Kevin Kilbane, előbbi így nyilatkozott a mérkőzés előtt: „Emlékszem, amikor Steve Staunton elsőként elérte a száz válogatottságot. A világbajnokságon volt, és ő rendíthetetlenül hangsúlyozta, hogy a meccsre kell koncentrálni. Ugyanez vonatkoznik most Kevinre és rám is, fontos pontokat kell szereznünk. Mélyen legbelül azonban mindkettőnknek különleges pillanat lesz.”  

(A következő részben: Marokkó – Nureddin Najbet)  

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. augusztus 15-i lapszámában jelent meg.)