Fedősztori – Thury Gábor jegyzete

Némi iróniával azzal is kezdhetném, ha továbbra is így játszik a Bp. Honvéd futballcsapata, a következő bajnokságban visszaesik a nézőszám a 2015–2016-os szintre, amikor a Bozsik-stadionban átlagban 1547-en voltak kíváncsiak az együttesre. A 2016–2017-es kiírásban sikerült 2772-re feltornázni ezt a számot, tudjuk meg a klub honlapjáról. Akár PR-fogásról is beszélhetünk, mert a kispestiek a legutóbbi három hazai bajnokijukon egyaránt vereséget szenvedtek, ráadásul mindegyik mérkőzésen legalább három gólt kaptak. Ilyen mélyrepülésnek 18 éve lehettünk tanúi, most a DVSC, a Fradi és a Vasas, az 1999–2000-es idényben a Győr s ugyancsak a Fradi és a Vasas rámolt be legalább három gólt a Honvéd kapujába.

Egy bajnoktól ez mégsem járja. Még akkor sem, ha a Bp. Honvéd nem utcahosszal, hanem a Videoton elleni ki-ki meccsen győzve utasította maga mögé a mezőnyt. Továbbá legyen bármilyen jó is egy új edző, ritka a zökkenőmentes váltás. Úgyhogy a visszaesés kalkulálható volt, de hogy ennyire arcpirítónak kell-e lennie, arról már lehet vitatkozni.

Ugorjunk vissza az időben. A bajnokcsapattól távozó Marco Rossi azon ritka külföldi trénerek egyike volt, aki nemcsak a csapattal, a szimpatizánsokkal, hanem a teljes futballtársadalommal el tudta fogadtatni magát. S nem biztos, hogy elsősorban csak a munkájával, noha a bajnoki cím – még ha magyar is – minősít egy szakembert. Rossi nem előkelő idegenként dolgozott hazánkban, számos kollégájával ellentétben nem amolyan deszantosként rövid és mindenképpen átmeneti állomáshelynek tekintette a magyar klubot. Érzelmileg is kötődött a Honvédhoz, s ezt ki is nyilvánította. Jó, lehetett ebben is némi PR, de nem azért „tolta" a szöveget, hogy ezzel fedősztorit gyártson ahelyett, amiről beszélnie kellene (értsd: szereplés – nézőszám).

Az élet gyakran hozza úgy, hogy egy pozitív esemény után is változtatni kell. Köztudott, Rossi anyagi igényeit a tulajdonos nem tudta (nem akarta?) kielégíteni. Ezek után érkezett Erik van der Meer. Feltételezem, tudatos szakmai döntés hozott Kispestre egy, a Rossi által vallott futballkultúrától eléggé távol álló iskolát képviselő mestert, mert azért az nyilvánvaló, hogy egy holland a németalföldi iskola híve. Mindenesetre most úgy néz ki, hogy az egyébként a saját akadémiájára dicséretesen építő Honvédnál megakadt valami. Elsősorban ezzel kellene valamit kezdeni.
Már csak azért is, nehogy idővel a nézőszám minősítsen...

Egy bajnoktól ez mégsem járja. Még akkor sem, ha a Bp. Honvéd nem utcahosszal, hanem a Videoton elleni ki-ki meccsen győzve utasította maga mögé a mezőnyt. Továbbá legyen bármilyen jó is egy új edző, ritka a zökkenőmentes váltás. Úgyhogy a visszaesés kalkulálható volt, de hogy ennyire arcpirítónak kell-e lennie, arról már lehet vitatkozni.

Ugorjunk vissza az időben. A bajnokcsapattól távozó Marco Rossi azon ritka külföldi trénerek egyike volt, aki nemcsak a csapattal, a szimpatizánsokkal, hanem a teljes futballtársadalommal el tudta fogadtatni magát. S nem biztos, hogy elsősorban csak a munkájával, noha a bajnoki cím – még ha magyar is – minősít egy szakembert. Rossi nem előkelő idegenként dolgozott hazánkban, számos kollégájával ellentétben nem amolyan deszantosként rövid és mindenképpen átmeneti állomáshelynek tekintette a magyar klubot. Érzelmileg is kötődött a Honvédhoz, s ezt ki is nyilvánította. Jó, lehetett ebben is némi PR, de nem azért „tolta" a szöveget, hogy ezzel fedősztorit gyártson ahelyett, amiről beszélnie kellene (értsd: szereplés – nézőszám).

Az élet gyakran hozza úgy, hogy egy pozitív esemény után is változtatni kell. Köztudott, Rossi anyagi igényeit a tulajdonos nem tudta (nem akarta?) kielégíteni. Ezek után érkezett Erik van der Meer. Feltételezem, tudatos szakmai döntés hozott Kispestre egy, a Rossi által vallott futballkultúrától eléggé távol álló iskolát képviselő mestert, mert azért az nyilvánvaló, hogy egy holland a németalföldi iskola híve. Mindenesetre most úgy néz ki, hogy az egyébként a saját akadémiájára dicséretesen építő Honvédnál megakadt valami. Elsősorban ezzel kellene valamit kezdeni.
Már csak azért is, nehogy idővel a nézőszám minősítsen...