Negyvenezer – Thury Gábor jegyzete

40 053 EMBER. Móricz Zsigmond az 1927 szeptemberében az Üllői úton játszott magyar–osztrák labdarúgó-mérkőzés után ragadott tollat, hogy írjon az 5:3-as magyar győzelemről, s főleg arról, miért is érdekel a stadionban majd’ negyvenezer embert ez a csodálatos játék. Az érdeklődését ráadásul az is felcsigázta, hogy a sógorok az év tavaszán 6:0-ra elintézték a mieinket.

Nem veszem a bátorságot, hogy az írófejedelemmel a „fentebb stíl” tekintetében összevessem magam, maradjunk annyiban, nálam is a labdarúgás a téma, pontosabban negyvenezer ember.

Ennyi néző ment ki ugyanis az élvonal 4. fordulójának mérkőzéseire. Lehet persze gúnyolódni, hogy anno egy eseményen szurkoltak ennyien a helyszínen – hogy a számos alkalommal megénekelt népstadionbeli kettős rangadókról ne is beszéljünk –, de azt azért ismerjük el, régen kevesebb volt az elszívóerő, mint manapság. Tárgyilagosan azt is hozzáteszem: a futball is jobb volt.

Felvetődik a kérdés: minek köszönhető a negyvenezer?

Nyilván nincsen egyértelmű magyarázat, az ok vélhetően több tényezőből tevődik össze. Az egyikre van egy tippem: a magyar szurkolók kíváncsiak, miképpen akarnak, próbálnak megfelelni a honi klubok az MLSZ, továbbá az NSMI ajánlásának, amelynek lényege, hogy egyrészt legalább öt magyar állampolgárságú játékosnak a pályán kell lennie, továbbá a kiemelt akadémiákat működtető kluboknál a fiatalpercekben legyen kimutatható az utánpótláskorúak szerepeltetése.

Kísérleti idényről beszélünk, a szurkoló is kíváncsi, szeretett klubja miként felel meg – vagy éppen nem – az ajánlásnak. Ne tagadjuk, néhány vezető morgása vezette fel az új normatíva bevezetését, ugyanakkor ideje volt, van valamiféle vonalat húzni – elvégre a megreformált utánpótlásképzésből (amelynek költségvetését állami forrás fedezi!) nem ömlöttek a tehetségek a felnőttfutballba. Nem mondom, hogy az ajánlás rövid távon minőségi változást hoz, de mindenképpen előremutatónak tartom, hogy az akadémiákról kikerülők az ilyen-olyan légiósok helyett bekerülhetnek a felnőttfutballba. Elfogadom az érvet, a fiatal tépje le a mezt vetélytársáról, ám az, hogy beérik-e egy tehetség a felnőttfutballba, csak akkor derül ki, ha lehetőséget kap…

Márpedig gyanítom, ez az, ami bizony érdekli a szurkolókat.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!