Borbély Balázs: A kupadöntő lehetne az évad csúcspontja

– A Rapid elleni európai kupabúcsú csalódottságát már elengedték? 
– Remélem, igen, én mindenesetre lezártam magamban a kiesést, s már inkább hálát érzek azért, hogy ilyen mérkőzéseket játszhattunk ilyen stadionokban – mondta lapunknak az ETO FC vezetőedzője, Borbély Balázs. – A tapasztalatokat is említhetném, például az utazást Örményországba: hétfőn indultunk, csütörtökön játszottunk, aztán néhány óra otthonlét után már Pakson volt jelenésünk. Ezt próbáltam a srácoknak átadni, idővel szerintem sikerült is. A Nyíregyháza ellen még nem voltunk a csúcson mentálisan, de az Érd elleni kupameccs már rendben volt.

A HUSZONEGYEDIK SZÁZADBAN MÁR NEHÉZ TITKOLNI A TAKTIKÁT

– Hogy sikerül időről időre szintet emelni az ETO játékán? 
– Kezdjük az elején: az NB II-es idény végén ötből öt meccset meg kellett nyerni koncentrációval és céltudatossággal. Ezt az NB I-ben tavaly tanulási időszak követte, az átigazolási szezon után pedig úgymond meg kellett találni az arcunkat. A Puskás Akadémia elleni, hazai pályán elszenvedett kettő nullás vereségünk a legrosszabb teljesítményünk volt egész ősszel, akkor mondtam, hogy ennek vége, változtatunk a felálláson és a kezdőn is: ekkor cseréltünk kapust, valamint Miljan Krpics és az addig kevés lehetőséget kapó Paul Anton is jelentősebb szerepet kapott. 

– A télen pedig teljesen összeszokott a csapat? 
– Ahogyan azt mondani szokás, elkaptuk a tavaszi rajtot, a játékosok fejlődtek, az önbizalmuk nőtt, az ellenfelek elkezdték tisztelni a csapatot, és a jó teljesítmények csak jöttek. Sikerült ráhangolódni az NB I-re, és meccsről meccsre egyre jobban játszani, nyáron pedig a nemzetközi szinten történt meg ugyanez. A Pjunik elleni első, idegenbeli mérkőzésen kiderült, mi elég és mi nem, az örmény csapat elleni továbbjutással olyan önbizalommal gazdagodtunk, ami elhitette velünk, hogy akár az AIK-ot is ki tudjuk ejteni.

– Lehet emelni a lécet?
– Inkább abban bízom, hogy tudjuk tartani a szintet. Miljan Krpics kiesése és a „magyarszabály” azt jelenti, hogy amikor ránézek a mágnestáblára, akkor el tudok képzelni olyan külföldi játékosokat, akiket a kezdőbe tennék. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a magyarok nem lehetnek jobbak, vagy nem érhetik el azt, mint a légiósok, de jelenleg nem ez a helyzet. Ezért kérdés számomra, tudjuk-e tartani az eddigi szintünket. A huszonegyedik században nehéz bármit is eltitkolni taktikailag, az ellenfelek figyelnek, elemeznek, és én is folyamatosan gondolkozom, min lehetne változtatni, javítani, sőt fokozni.

– Kívülről úgy fest, hogy Schön Szabolcs leigazolásával mintha minden alkatrész a helyére került volna.
– Pedig folyamatosan kell változtatni, és valamelyik kétezerötben született játékosnak meg kell találnom a helyét. Vagy játszik Bíró Barnabás, s akkor Stefan Vladoiu kimarad, vagy Vingler Lászlóval állunk fel, ám akkor Paul Anton ül a padon. Több szempontból még mindig a légiósok a jobbak. A jobb szélen Schön Szabolcs és Bánáti Kevin is magyar, de az egyikük kétezres, a másikuk kétezerötös születésű, a bal oldalon Claudiu Bumba és Huszár Marcell vagy Tollár Imre esete teljesen ugyanez. A fiatalok még nem érik el azt a szintet, mint a légiósok vagy az idősebb magyarok. Kérdés tehát, hogy minden szabályt betartva marad-e a játékforma, vagy…

VITÁLIS MILÁN VÁLOGATOTTSÁGA MÁSOKNAK IS LENDÜLETET ADHAT

– Az idei 29 tétmeccséből csak kettőt veszített el Magyarországon az ETO, mindkettőt a Ferencváros ellen, míg a másik három veresége idegenbeli Konferencialiga-meccseken történt. Mi teszi ilyen nehezen legyőzhető csapattá az ETO-t?
– Folyamatosan stabil teljesítményt nyújtunk, most már hosszú ideje, és a játékosok egyéni teljesítménye megnehezíti a legyőzésünket. A taktikai részleteket télen átbeszéltük, amikor kikérdezem a játékosokat, egyes játékhelyzetekben mi a helyes döntés, hol kell lenniük, tudják rá a választ.

– A mérkőzések utáni nyilatkozataiból mindig az érződik, hogy százszázalékosan sohasem elégedett, így megkockáztatom, most is van olyan játékelem, csapatrész vagy játékos, ahol, illetve akiben lát még fejlődési lehetőséget.
– Tény, hogy szigorú vagyok magamhoz, és van egy alapelvem, hogy bármi rossz történik, sohasem másban vagy külső körülményben keresem a hibát elsősorban. A hétvégi mérkőzésre mindig úgy készülök fel, hogy tükörbe tudjak nézni, azaz mindent megtettem azért, hogy a csapat jól teljesítsen. A találkozó alatt is koncentrálok, hogy tanácsokkal, cserékkel segíthessek, én vagyok a legszigorúbb magammal, de ugyanennyire a játékosokkal is. A nemzetközi meccseken markáns tapasztalat volt az AIK és a Rapid ellen a támadásból védekezésbe való átmenet. Az első és fontos lépés az volt, hogy ne csináljunk könnyelmű technikai hibákat, mert akár nyolcvan méterre a kapunktól is gólhelyzetet eredményez. Ha netán mégis elrontjuk a rizikós passzt, legyünk olyan helyzetben, hogy rögtön vissza tudjunk támadni, ha ez sem sikerül, legyünk kellő létszámban hátul, hogy lassítsuk, oldalra tereljük az ellentámadást. 

– Vitális Milán az ötvenedik futballista, aki ETO-játékosként lett magyar válogatott, a Portugália elleni vb-selejtezőn léphetett pályára. A jelenlegi keretből ki áll a legközelebb ahhoz, hogy kövesse őt?
– Ha a magyar állampolgársággal is rendelkező Miljan Krpics nem sérül meg, szerintem ő is esélyes lett volna arra, hogy válogatott legyen. Felépülése után minden esélye megvan erre, emellett Schön Szabolcson kívül Csinger Márk és Tóth Rajmund kerülhet képbe, persze csak akkor, ha stabilan jó teljesítményt nyújtanak.

– Tóth Rajmundnak ez jobbhátvédből vagy középpályáról sikerülhet?
– Inkább a középpályán, nem feltétlenül szervező, hanem romboló, szűrő hatosként. Van még mit fejleszteni rajta, kis tapasztalatra van szüksége, és hogy kilencven percen keresztül ugyanolyan intenzitással játsszon nem csak nemzetközi, hanem NB I-es szinten is.

– Csinger Márkot hol tudná elképzelni?
– Botka Endre szerepében, a három belső védős rendszerben a jobb oldalon, de egy stabilabb védekezést célzó csapatban Bolla Bendegúz mögött jobbhátvédként is. A védelemben átfogóan képes megoldani mindent, még hatos pozícióban is, nem magas, de gyors, olvassa a játékot, tud futballozni, intelligens a játékhoz.

– A légiósok közül ki áll a legközelebb a válogatott meghívóhoz?
– Nadir Benbuali. Remek adottságai vannak, és ez az edzéseken is feltűnő.

– Nadir Benbuali és Zseljko Gavrics az ETO-nál töltött bő egy év alatt kis túlzással több meccset játszott, mint előtte három-négy éven át. Velük kapcsolatban mi a titok nyitja?
– A sérülésből visszajövő vagy arra hajlamos játékosok rengeteg preventív munkát végeznek, magas színvonalú, tudatos munka zajlik a konditermünkben, de ugyanez igaz a mentális felkészítésre is. Hatalmas segítség a stábban dolgozó Stefan Pánik munkája emberileg és szakmailag is. Vannak helyzetek, amikor nekem közbe se kell avatkoznom, mert minden információ birtokában ő képes segíteni a formahanyatlás vagy kisebb fájdalmak után a visszatérésre készülő játékosoknak. Kollégám a cseh válogatott stábtagja, mindig fejleszti magát, és az sem rossz alap, hogy a cseh bajnokságban szereplő csapatok az erőnlétre építik elsősorban a futballjukat.

– Edzősködése mellett az ETO mentálisan kifejezetten erős csapatnak tűnik, és nagyítóval is nehezen találni olyan esetet, amikor szétesett az együttes fejben. Van valamilyen különleges módszere, vagy a habitusára reagálnak ilyen jól a játékosai?
– A saját példám alapján tudom, alakulhat bármi is rosszul, mindig van fény az alagút végén. Tavaly szeptembertől alkalmazzuk mentáltérnerként Ludo Pollert, aki nyugodt ember, és hatalmas tapasztalattal rendelkezik. Én is szívesen beszélgetek vele húsz-harminc percen át, amikor hullámvölgybe kerülök. Heti két tréninget tart, a meccsnapon is negyedórát dolgozik ebéd előtt a játékosokkal. Kellett némi idő, mire a futballisták hozzászoktak ehhez, de olyan kötelék alakult ki, hogy mindenki örömmel lép be a helyiségbe. Az élettapasztalatom és karrierem, Ludo Poller munkája, valamint az egymás közötti kommunikáció teszi ilyen erőssé mentálisan a csapatot.

Lapunk információi szerint a nyári klubvilágbajnokságon szereplő Espérance de Tunis 2.1 millió eurós, klubrekordot jelentő ajánlatot tett az ETO FC támadójáért, Nadir Benbualiért. A tunéziai együttes legfontosabb nyári célpontja volt az idény során minden sorozatot figyelembe véve már hat gólnál járó algériai csatár, de az ETO visszautasította az ajánlatot, mert az évadra kitűzött tervek teljesítéséhez fontos láncszemnek tartja őt a szakmai stáb, az európai átigazolási időszak lejártával pedig nem lehetett volna megfelelően pótolni.

EMLÉKEZETES MECCSET KELLENE JÁTSZANI A PUSKÁS ARÉNÁBAN

– A következő két fordulóban játszott Puskás Akadémia és a Ferencváros elleni rangadók előtt mik a várakozásai?
– A Puskás Akadémiának a rosszabb formája ellenére a legerősebb a kerete Magyarországon a Ferencváros után, az edzőjük pedig jó. A Fradi pedig a legerősebb csapat Magyarországon, de ha hazai pályán meg tudtuk verni a Rapidot, akkor lehet, hogy jó napot kifogva ellenük is lehet esélyünk.

– Futballberkekben is hallani a vélekedést, hogy az ETO az NB I-es élmezőnyhöz tartozhat. 
– Nem értek egyet ezzel. Ha az első hatban végzünk, akkor az jónak számít. Az NB I-es keretekre pillantva, ha jól sikerül az évadunk, akkor ötödikek, negyedikek leszünk, ha rosszabbul, hetedikek. Legyünk őszinték: a Ferencváros utcahosszal nyerheti meg a bajnokságot, erős a Puskás Akadémia, tapasztalt a Paks, az Újpest a kerete alapján nagy jövő előtt áll, a Diósgyőr infrastruktúrája és csapata jó, és a Debrecen remekül játszik egyelőre. Nos, ennek a csoportnak a második vonalába sorolnám az ETO-t. Az MTK két meccs alatt kapott tíz gólt, majd megverte az Újpestet, a Kisvárda legyőzte a Puskás Akadémiát, ez pedig azt mutatja, bármi megtörténhet. Maradjunk annyiban, hogy nincs rossz csapatunk, és ha stabil marad a formánk, elkerülnek bennünket a sérülések és szintet is lépünk, akkor az első háromban is végezhetünk, máskülönben az első hat hely valamelyikével elégedett lennék. Azt mondtam a labdarúgóknak, a kupában legyünk döntősök, és játsszunk egy jó meccset a nemzeti stadionban, a Puskás Arénában. Mindez, persze, sorsolás- és szerencsefüggő is, de a Magyar Kupa a legrövidebb út a nemzetközi porondra, a döntő, a vágyott győzelem pedig szép élménye, sőt a csúcsa lenne az idénynek.