Reménykedők – Jakus Barnabás publicisztikája

Az óév végére és az új év elejére is jutott egy-egy fajsúlyos bejelentés a magyar futballban: Dárdai Pál újpesti sportigazgatóként tért vissza a hazai labdarúgásba, míg a legeredményesebb vidéki csapat, a Debreceni VSC angol többségi tulajdonba került. Valamennyire mindkét csapat meghatározta a fiatalkoromat, a 20 évvel ezelőtti idénytől követem ugyanis szorosabban a nemzeti bajnokságot, és az akkori Borsodi Ligában épp ez a két együttes harcolt a bajnoki címért. Arra például tisztán emlékszem, hogy édesapámmal kimentünk a Szusza Ferenc Stadionba a 2006. május 20-i Újpest–MTK mérkőzésre, Rajczi Péter góljával vezettek a lilák, és egészen a 89. percig úgy érezték, nagy lépést tesznek az 1998 óta várt aranyérem felé. Csakhogy a napjainkban már tévés szakértőként tevékenykedő Bede Ferenc játékvezető két újpestit is kiállított, a vendég kék-fehérek pedig Kanta József és Mladen Lambulics góljával fordítottak a balhéval – Bedét meglökték és pofonvágták a dühös drukkerek – véget érő összecsapás hajrájában.

„Ön szerint bajnok lehet még az Újpest?” – kérdezte hazafelé sétálva apukámtól az egyik lila mezes szurkoló. „A futballban negyven százalék a szerencse, még bármi lehet” – jött a válasz. Körkapcsolásban hallgattuk az utolsó fordulót, a 63. percben Tisza Tibor góljával bajnoknak érezhette magát az Újpest, de a masszív székesfehérváriakat nem zökkentette ki az ünnepelni vágyó tizenötezres lila tömeg a Puskás Ferenc Stadionban, a végére kilenc emberre fogyatkozó bajnokaspiránst 3–1-re verték meg Horváth Ferencék. Mindeközben jó 200 kilométerrel arrébb a mobillelátós Oláh Gábor utcai létesítményben a szakadó esőben a debreceniek hozták a kötelezőt a Lombard Pápa ellen (4–1), ezzel a cívisvárosiak másodszor lettek bajnokok.

Csak néhány név a 20 évvel ezelőtti csapatokból: Vlaszák Géza, Vermes Krisztián, Vanczák Vilmos, Erős Károly, a gólkirály Rajczi, Tisza, Kovács Zoltán a liláknál, Bernáth Csaba, Szatmári Csaba, Dombi Tibor, Sándor Tamás, Halmosi Péter, Igor Bogdanovics a Lokinál. Alighanem ebbe a mai újpesti és debreceni csapatba csont nélkül beférnének ezek a futballisták, akik számos emlékezetes pillanatot szereztek szurkolóiknak.

Három évvel később ugyanez a két együttes harcolt a bajnoki címért, akkor már Szentes Lázár dolgozott Újpesten, ám a nagy tudásúnak, de nehéz természetűnek tartott trénerrel nem sikerült feltenni az i-re a pontot, a jó ősz után a tavasszal már nehezebben gyűltek a pontok, ellenben Herczeg Andrással a Loki olyannyira lendületbe jött, hogy a nyáron meg sem állt a Bajnokok Ligája csoportköréig. Érdemes visszanézni a videómegosztón, micsoda gólokat rúgott Bodnár László, Varga József vagy épp Rudolf Gergely a Levszki Szófiának…

A lila-fehérek ugyan a kétezres évtizedben egyszer sem lettek bajnokok, de nem tévedek nagyot, ha szép emlékként él ez az időszak a szurkolókban. Főleg az azt követő évek tükrében: az Újpest a 2009-es ezüst óta csupán egyszer, 2018-ban zárta a dobogón az idényt. Pedig voltak ám nagy ígéretek az időközben belga tulajdonba került csapattól, a belga Roderick Duchatelet a hetvenes évek sikerkorszakának visszahozatalát emlegette eleinte. 2014 márciusában viszont nem sokon múlt, hogy a Budapest-bajnokságból kelljen újraépíteni az újpesti focit, ám a krízishelyzetet megoldották azzal, hogy az indulási jogot sikerült átmenteni az offshore cégek fogságába kerülő Újpest FC Kft.-től egy új céghez.

Két hónappal később emlékezetes kupadöntőt játszottak Balajcza Szabolcsék, ekkor már győztesen távoztak a Puskás Ferenc Stadionból, 2002 után ünnepelhettek aranyat a lilák ebben a sorozatban, miután tizenegyesekkel legyőzték a Diósgyőrt. Épp abban az évben, amikor a Loki legutóbb bajnok lett, az új Nagyerdei Stadiont az újpestiek elleni 3–1-es győzelemmel avatta fel a Debrecen.

Néhány perc választotta el azon a nyáron a Lokit az újabb csoportkörös szerepléstől, csakhogy a magyar klubokkal már számos esetben kibabráló BATE Boriszov emberelőnyben a 94. percben begyötörte a továbbjutást érő harmadik gólt a Bajnokok Ligája selejtezőjében… A Loki az Európa-ligáért még vívhatott egy párharcot, de a svájci Young Boys már a berni meccsen eldöntötte a továbbjutást (3–1, 0–0). 2015-ben és 2016-ban még sikerült a bajnokság élmezőnyében zárni, de a bajnoki címért zajló csatában már nem vett részt a vasutascsapat. Sőt, 2017-ben az utolsó fordulóban tudta csak biztossá tenni a bennmaradást.

A közkedvelt Herczeg András visszatérése jótékonyan hatott, 2019-ben ismét érem került a debreceni játékosok nyakába. Aztán nagyot fordult a világ… Akiket egy éve még ünnepelt a cívisvárosi publikum, azokról egy évvel később már levetette a mezt, 2020 nyarán ugyanis búcsúzott az élvonaltól a Loki. Egyúttal Szima Gábor tulajdonos is eladta az üzletrészét, az újjáépítés idején már az önkormányzat és egy egyesület jelentette  a pénzügyi hátteret. Régi kedvencek hazatérésével sikerült azonnal a feljutás, majd egy örmény befektetői csoport lett az új tulajdonos.

Újpesten is nagyon várták már a szurkolók Duchatelet távozását, aki végképp akkor vívta ki a szimpatizánsok ellenszenvét, amikor 2017 nyarán lecserélte a klub történelmi címerét egy modern – igyekszem elegánsan fogalmazni – emblémára. A belga üzletember emellett hosszabb távon nem tudta (akarta) egyben tartani a keretet, egy-egy jobb idény után már el is adta az aktuálisan kiemelkedő játékosokat. Már amikor éppen szerződtethetett, 2016 nyarán ugyanis két átigazolási időszakra kizárták a lilákat a transzferekből. A debreceniekkel ellentétben a Megyeri úton nem épült új létesítmény, az ezredforduló idején korszerűsített arénát toldozgatták-foldozgatták az elmúlt tíz évben – emiatt volt, hogy Angyalföldön, Kecskeméten, sőt egyszer még Zalaegerszegen is fogadta ellenfeleit az Újpest.

Duchatelet már 2022-ben eladta volna a klubot, akkor azonban kútba esett az üzlet, pedig egy nagy újpesti kedvenc, Kovács Zoltán tette le a foglalót. Két évvel később a Mol szerepvállalásával már ténylegesen új kézbe került a harmadik legeredményesebb magyar klub, újra előkerültek a nagy ígéretek, és kinyíltak a pénzcsapok is. Csakhogy egyelőre ennek eredményét még nem láthatjuk, Bartosz Grzelak és Damir Krznar sem váltotta meg a világot a kispadon. Tavaly decemberben viszont megtörtént az a bejelentés, amire régóta vártak az újpesti szurkolók: Dárdai Pál sportigazgatóként tért vissza a magyar futballba. A csaknem 30 évet Németországban töltő, 2014 őszén a válogatotthoz egyszer már ideiglenesen hazacsábított szakember a bemutatásán így fogalmazott: „Huszonkilenc év után otthagytam egy nyugdíjas állást, mert azt látom, hogy itt akarnak valamit. Van igény itt arra, hogy nagycsapat épüljön, van igény arra, hogy előbb-utóbb megtöltsük a stadiont is. És már a leendő új stadionra gondolok. Érdemes ezért dolgozni.”

A vezetőedzői állást Szélesi Zoltán kapta meg, akinek ez az első klubedzői megbízatása. Amellett, hogy két ízben is játszott a liláknál, családilag is kötődik a kerülethez, a stadiontól nem messze, a Mátyás téren családja 1971 óta működtet egy békebeli kis nápolyiüzemet és -boltot.

A Szélesi, Dárdai páros szerepvállalása mellett egy másik korábbi válogatott labdarúgónk kapott nemes feladatot, Bogdán Ádám lett ugyanis az idén januárban angol tulajdonba került DVSC sportigazgatója. A Szima-korszak stabilitása után sűrűn változott, hogy éppenséggel kihez tartozik a hétszeres bajnok futballklub, a DVSC Zrt. főrészvényese január elejétől a Stott Capital nevű cég. Az új tulajdonos jövőbeli terveiről egyelőre keveset tudni, az igazgatósági tag Jonathan Vaughan mindenesetre azt mondta a bejelentéskor: „A Debreceni VSC nagy múltú klub rendkívüli szurkolói bázissal és egyértelmű fejlődési lehetőségekkel a magyar és az európai labdarúgásban. Tulajdonosként mély tisztelettel viseltetünk e történelem iránt, és hosszú távú szemlélettel érkezünk.”

Szép szavak, ahogyan Dárdai Páléi is. Ígérni könnyű, annyi biztos, hogy Újpesten és Debrecenben is kiéhezett a közönség arra, hogy ismét sikeres legyen a szeretett klub.

Egyelőre a DVSC a negyedik, az Újpest a nyolcadik helyen áll a tabellán, s annyi biztos, hogy hamarosan a Nagyerdőben és a Megyeri úton is új korszak kezdődik, aztán meglátjuk, az 1998 vagy a 2014 óta íródó történet szakad-e meg előbb.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!