Bebetonozódott élvonal – Bobory Balázs publicisztikája

AZ ELMÚLT ÉVEKBEN, ÉVTIZEDEKBEN volt a Magyar Labdarúgó-szövetségnek egy törekvése, mégpedig az, hogy a lehető legizgalmasabbá tegye az NB-s bajnokságokat. Ha mondjuk az élvonal jelenlegi kiírását figyeljük, akkor megint elmondható, hogy ez sikerült neki, hiszen a bajnoki aranyért és a bronzéremért is hatalmas versenyfutás zajlik, igaz, a kiesők kiléte már eldőlt, de tavaly ilyenkor még azt sem lehetett tudni, melyik csapat búcsúzik a Kecskemét mellett az élvonaltól. 

Ilyen szempontból a Fizz Liga tizenkét csapatos mezőnye jól szuperál, sűrű a bajnokság, ritkán vannak előre lefutott mérkőzések, és most nagy esély van arra is, hogy megtörik a Ferencváros 2019 óta tartó hegemóniája, az ETO lehet a bajnok, megváltozik a sorminta. 

Igen ám, de azt régóta mondom, hogy a kiírás ebben a formában nem igazságos. A 33 fordulós bajnokság bizonyos csapatoknak versenyelőnyt jelent, másoknak hátrányt, és ez akár fontos kérdésekben is dönthet. Ebben az idényben a győriek kétszer fogadták hazai pályán a Fradit és csak egyszer utaztak a fővárosba hozzá, alapesetben, ha csak ezt a párharcot kivesszük a pontvadászatból, máris torzíthatná a végeredményt. Tegyük gyorsan hozzá, az FTC és az ETO is nyerni tudott egyszer-egyszer idegenben és csak vasárnap, a 30. forduló csúcsrangadóján született hazai siker. Szóval, ha már nincs létszámemelés az élvonalban, még mindig érdemes lenne kitalálni egy olyan kiírást, ahol megszűnik ez az anomália, akár a máshol megszokott alsó- és felsőházas rendszerrel, vagy bármilyen rájátszás bevezetésével. 

Tudom, csak pár napja dőlt el, hogy a következő idényt milyen rendszerben játsszák le a csapatok, de még mindig a tizenhat együttes mellett érvelnék, elsősorban a nagyon fontos vidéki bástyák visszaerősödése érdekében, és ez talán a Csányi Sándor által jó ideje megálmodott átlagnézőszámnak is jót tenne. Szombathelyen, Pécsen, Békéscsabán, Szegeden, Székesfehérváron vagy akár Tatabányán nagy szükség van az élvonalbeli focira, és azért jelenleg mindegyik felsorolt vármegyeszékhely messze van az NB I-es álomtól, szerepléstől. A következő idényben már Miskolcnak is csak NB II-es csapata lesz majd, ellenben vélhetően feljut a Vasas és a Honvéd, így a tizenkét csapatos mezőnyben öt fővárosi alakulat küzd majd. Amikor arról van szó, hogy a tizenkét csapatos ligában arányaiban sok a két automatikus kieső, ezért behozzák az osztályozó intézményét, akkor talán erre is mondható az, hogy az ország labdarúgásának nem biztos, hogy szerencsés, ha az NB I-es mezőny majdnem fele budapesti…

A természetes folyamatokba persze nem lehet beavatkozni, de azért az esélyegyenlőség javításán még mindig lehet dolgozni. Pécsett, Békéscsabán, Tatabányán, de Székesfehérváron sincs kiemelt akadémia, így a tehetségeik legkésőbb 14-15 éves korban elvándorolnak, és ha vissza is térnek, már busás összeget kell fizetni értük. A tradicionális vidéki bázisokon szükség lenne a valóban minőségi utánpótlás-nevelésre, amely hozzájárulhatna, hogy valamikor visszatérjenek az élvonalbeli körforgásba. 

Ami szintén nem segíti az NB III-ban és NB II-ben ragadó emblematikus együtteseket, az az újonnan bevezetett osztályozós rendszer. Az MLSZ a múlt héten engedett az élvonalbeli klubok nyomásának, és innentől nem két kiesője lesz az élvonalnak, hanem egy, a 11. helyezett pedig osztályozót játszhat a másodosztály ezüstérmesével. A szövetség részéről Lőw Zsolt igyekezett a nemzetközi trendekre hivatkozni, és hogy ilyen szűk élvonalbeli létszámnál a két kieső soknak számít, de azt hiszem, az elmúlt években ez nem volt probléma, sőt… Pontosan az tette izgalmassá a bajnokságot, hogy nagyon sűrű volt a mezőny, egy-egy jó szériával dobogóközelbe lehetett kerülni, viszont ha valaki gödörbe került, rögtön figyelhette, milyen messze van a kiesőzónától. Az elmúlt években többször is az utolsó pillanatokban dőlt el, ki búcsúzik az élvonaltól, a fluktuáció pedig nem tett rosszat a mezőnynek, igaz, akik kiestek, számíthattak rá, hogy elképesztő mennyiséget kell izzadni, hogy visszakerüljenek, tavaly a Kisvárda éppen megugrotta ezt a lécet. A Vasasnál viszont pontosan tudják, mennyire nehéz kivívni a feljutást, az angyalföldiek a 2022–2023-as bajnokságban visszanéztek az élvonalba, aztán megint az NB II dzsungelében ragadtak, és talán most jön el a pillanat, hogy újra a legmagasabb osztály tagjai legyenek. 

Jövőre viszont már bajnokságot kell nyerni a másodosztályban, ha valaki biztosan fel akar jutni az NB I-be. A jelenlegi viszonyok között nagyon nem tudni, hol lesz olyan erős háttér, hogy aranyéremre esélyes csapatot tudnak építeni, de alapesetben a kieső DVTK, a Videoton és a Kecskemét is biztosan azzal a szándékkal vág neki a bajnokságnak, hogy visszakerüljön az élvonalba, és akkor nem beszéltünk azokról a meglepetéscsapatokról, amelyekből minden évben egy-kettő beszáll a feljutásért zajló versenyfutásba. 

És itt jönnek a nagy kérdések. 

Mert a második helyezett az új kiírás szerint osztályozót játszik, mégpedig úgy tűnik, jelentős versenyhátrányból. Az természetes, hogy általában egy élvonalbeli és másodosztályú klub költségvetése között nagy a különbség, ezt erősíti Magyarországon a központi támogatás is, de ezzel eddig is tisztában volt minden olyan klub, amelyik fel akart jutni vagy el akarta kerülni a kiesést. A tavaly nyáron bevezetett magyarszabály, pontosabban ajánlás viszont tovább mélyíthette a szakadékot, hiszen az NB II-es együttesek egyáltalán nem foglalkoztathatnak légiósokat, az élvonalbeliek igen, így egy esetleges egymás elleni, feljutást/kiesést eldöntő párharcban nem kérdés, melyik csapat kerülne előnybe. Alaphelyzetben tökéletesen egyetértek az ajánlással, az MLSZ erőnek erejével teremtett játéklehetőséget fiatal magyar futballisták számára, akik közül sokan bizonyították, hogy semmivel sem rosszabbak a légiósok többségénél, de ha nincs a mesterséges beavatkozás, lehet, hogy sohasem derült volna ez ki róluk. Ebben az esetben viszont már nem lenne szabad ilyen fontos, tétre menő találkozón összeengedni az együtteseket, mert egyértelműen az élvonalbeli klub az, amelyik helyzeti előnyben van, a másodosztályúaknak romlottak az esélyeik és egy kicsivel messzebb került az álom, hogy a legjobbak között szerepelhessenek. 

Az osztályozó rendszeréről annyit tudunk, hogy egy mérkőzésen dől majd el, ki kerül az első, illetve a második vonalba, Lőw Zsolt pedig még annyit ígért, hogy igyekeznek majd olyan körítést szervezni az összecsapás köré, amely igazi futballünnepet jelent. Ha az MLSZ valóban komolyan gondolta volna, hogy valamennyire esélyegyenlőséget teremt, akkor a másodosztályú együttes otthonában kerülne sor a találkozóra, azonban még ez sem valósul meg, semleges helyszínen rendezik majd az osztályozót. Akkor, amikor a 16 csapatos NB II-ben ennyire sűrű a mezőny, nem biztos, hogy okos döntés volt bevezetni ezt az intézkedést, nem csodálkoznék, ha jó néhány klub kisebb motivációval, ezzel arányos költéssel, befektetéssel futna neki a következő idénynek, hiszen jelentősen csökkentek az esélyei a feljutásra. 
Az élvonalbeli klubok jól lobbiztak, érdekük érthető, mindig nehéz úgy építkezni, hogy a mezőny felének folyamatosan a kiesésre is kell gondolnia. A magyar futball körforgásának viszont egészen biztosan nem tesz jót, hogy a legmagasabb két osztályba nagyon nehéz felkerülni – ne felejtsük, a négy NB III-as bajnok is osztályozót játszik egymással, hogy aztán kettő felkerüljön az NB II-be…

Meglátásom szerint érdemes lesz még vitázni a szövetségben a bajnoki rendszeren, de ez a következő idény kiírását már nem befolyásolja.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!