Nagy Zsolt: Most kerek minden, jó irányba tartunk
Örömöt és bánatot is adott a vasárnap: hosszú idő után újra futballozhatott, ugyanakkor hiába jártak közel a pontszerzéshez a Ferencváros ellen, 2–1-es vereséget szenvedtek.
Nagyon örültem a visszatérésnek, nyilván boldogabb lettem volna, ha legalább döntetlent játszunk a Fradival – mondta lapunknak a 33 esztendős, 38-szoros válogatott Nagy Zsolt, aki sérülése után az első meccsét játszotta az idényben. – Egyébként úgy volt, a hétvégi bajnokin még nem szerepelek, két csapatedzés után ültem le a kispadra, már annak is örültem volna, ha esetleg kapok öt-tíz percet, aztán nagyjából húsz lett belőle.
Június elején még pályára lépett Finnország és Kazahsztán ellen is a válogatottban, utána viszont kihagyta az első öt bajnoki fordulót. Mi történt?
Az első nyári felkészülési meccsünkön még játszottam, ám éreztem, nem vagyok rendben. Kiderült, csontödémám van a combcsontfejen, amely meg is repedt – a sérülést amúgy valamikor még az előző idény hajrájában szedtem össze. A fájdalom kisugárzott a csípőmre, előfordult, hogy összeugrott a farizmom, erre már a válogatottnál is kaptam különböző kezeléseket. Szó sem lehetett arról, hogy futballozzak, hiszen ha berobban, az műtéttel jár. Öt napon keresztül infúziós kezelést kaptam napi hat órában, hogy regenerálódjon a sérült rész, táguljanak az erek. A teljes pihenőt úszás, majd biciklizés követte, a mozgás fontos volt ahhoz, hogy múljon az ödéma. Általában három–öt hét alatt szívódik fel, én csütörtökön tartottam a negyedik hétnél, amikor mintegy varázsütésre teljesen tünetmentes lettem.
Babó Levente vezetőedző a 75. percben küldte pályára Orján Roland cseréjeként, két perccel később tizenegyest érőn szabálytalankodott Bamidele Yusuffal szemben. Mit érzett abban a pillanatban?
Voltak gondjaink abban az időszakban, Levente szólt, hogy beállok, és megemlítette azt is, hogy Yusuf nagyon gyors, figyeljek erre. Amikor a vendégek támadója hozta rám a labdát, az motoszkált a fejemben, befelé tolja meg, ezért beléptem elé. Szerintem ha elesem, a játékvezető kifelé ítél szabadrúgást, de talpon maradtam, és utólag azt kell mondanom, fújható volt a fault. Nem tagadom, mérges voltam magamra, aztán amikor néhány pillanattal később Lehoczki Bendegúz kivédte a büntetőt, óriási megkönnyebbülést éreztem.
A csapattársa bravúrjának köszönhetően az utolsó pillanatig nyílt maradt a mérkőzés, sőt, amikor Lamin Colley a kilencvenedik percben Dibusz Dénes kapujába fejelte a labdát, úgy tűnt, egy pontot otthon tartanak a Ferencváros ellen. Nem így lett, a játékvezető les miatt nem adta meg a gólt. Árulja el, hányszor nézte vissza azt a játékhelyzetet?
Jó néhányszor. Ott, a mérkőzésen nem értettem, mit is vizsgálnak tulajdonképpen, később pedig kíváncsi voltam arra, a televízióban a szakértők miként ítélik meg a történteket. A magam részéről Naby Keitát tartom annyira jó futballistának, hogy kijelentsem, abban a helyzetben meg akarta játszani a labdát, vagyis a gólt meg kellett volna adni. Ha mondjuk az ellenfél öt kettes vezetésénél veszik el a gólunkat, akkor is ideges vagyok, így pláne az voltam, arról nem is beszélve, hogy az ilyen döntések megölik a futball élményét. Rendben, az első félidőben lefutballozott bennünket a Ferencváros, de a szünet utáni teljesítményünkért megérdemeltünk volna egy pontot.
A csapat kitűnő szereplése, az öt bajnokin szerzett tizenkét pont gyógyírt jelentett abban az időszakban, amikor nem futballozhatott?
Rossz volt kívülről nézni a mérkőzéseket, jó lett volna úgy a közösséghez tartozni, hogy tudok a játékommal segíteni. Az is igaz, hogy mivel jöttek az eredmények, nem siettették a visszatérésemet, volt idő arra, hogy teljesen rendbe jöjjek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nyáron új szakmai stáb érkezett, át kell állni arra a felfogásra, amit Babó Levente képvisel, de azt látom, minden kerek, jó irányba tartunk. Más impulzusok érnek bennünket, mint korábban, nem véletlen a mostani szereplésünk, de azt is látni, hihetetlenül kiélezett a mezőny, bárki legyőzhet bárkit.
Mit gondol, vasárnap Zalaegerszegen már több játékpercet kaphat?
Egy-két mérkőzés még szükséges ahhoz, hogy utolérjem magam, a meccsritmust csak élesben lehet megszerezni. Bízom benne, a ZTE otthonában már többet játszhatok, és persze abban is, hogy újra jó eredményt érünk el. Jövőre lesz húszéves a klub, és jövőre lesz húsz éve, hogy Felcsútra kerültem: messze van még az idény vége, de nem lenne rossz emlékezetessé tenni a jubileumot.
