„Elfogadtam, és nem is keresek magyarázatokat, kifogásokat, hogy miért nem mehetek az olimpiára – nyilatkozta Kis Gábor a Nemzeti Sportnak. – Bíztam benne, hogy tagja leszek az utazó keretnek, s úgy éreztem, a csapat segítségére tudok lenni az olimpián is – bár ezzel nyilván mindenki így volt. Nehéz szavakba önteni, mit éreztem: csalódott voltam, de nem olyan értelemben, hogy nem fogadom el a döntést. Örültem volna, ha valami végre összejön ebben a negatív szériában, de nem így történt. Persze majd ezen is túl leszek, ezt is megoldom.”
Kisnek sérülése miatt a tavalyi világbajnokságon és az idei Európa-bajnokságon esélye sem lehetett a szereplésre. Az olimpiai felkészülésre azonban már felépült, becsülettel tette a dolgát, ismét a réginek érezte magát, a cosenzai tornán nyújtott teljesítménye alapján pedig már egyenesen úgy érezte, helye lehet az utazók között. A klasszisokat tekintve bőség zavarával küzdő kapitány azonban más mellett tette le a voksát.
„Borzasztó volt. Persze az ember felkészül mindkét változatra. Mondogathatja magának, hogy itt a nyár, és nem augusztus közepén kezdődik a szabadság, hanem már most lehet menni horgászni, de mégis... Amikor szembesültem az »ítélettel«, nyolc-tíz másodperc kellett, hogy felfogjam... A szívem a torkomban dobogott, ki akart a helyéről ugrani. Aztán... Gratuláltam a társaknak, kívántam nekik, hogy nyerjék meg az olimpiát, majd akik odajöttek hozzám sajnálkozni, azoknak megköszöntem, aztán kimentem a tornateremből. Ki voltam bukva, nem mindig tudtam uralkodni a könnyeimen, de próbáltam erős férfiként viselni a történteket.”
A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN KIS GÁBOR ARRA A KÉRDÉSRE IS VÁLASZT AD, HOGY Ő VAJON HIBÁZOTT-E VALAMIBEN, ÉS BESZÉL ARRÓL IS, HOGYHA TESTBEN MÁR NEM LEHET, LÉLEKBEN AZÉRT OTT LESZ TÁRSAIVAL AZ OLIMPIÁN.
