Gyász: végső búcsút vettek Szepesi Györgytől – képek

A szűk családi búcsúztatás után, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök részvétnyilvánítását is felolvasták, több százan rótták le kegyeletüket az Aranycsapat tizenkettedik játékosának is nevezett riporteróriás ravatalánál, ahol a Magyar Labdarúgó-szövetség alelnöke, Berzi Sándor elsősorban a futballkommentátorra és labdarúgó-vezetőre, -diplomatára, személyes mentorára, „atyai jó barátjára" emlékezett.

Rajongója, majd később szerzőtársa és barátja, Hegyi Iván elcsukló hangon méltatta Szepesi szakmai és emberi erényeit, kétezernél is több gólját, 49 olimpiai aranyérmét, amelyeknek kommentátora lehetett.

Végül rádiós tanítványa és kollégája, a Szepesi-díjas Novotny Zoltán, a Magyar Sportújságírók Szövetsége tiszteletbeli elnöke búcsúzott, felidézve, hogy a hatvan évnél is hosszabb ideig a Magyar Rádiónál dolgozó legendás riporter jelmondata ez volt: „Ha bármit teszünk, tegyük szenvedéllyel, vagy sehogy”. Szepesi mindig megfelelt ennek a saját maga támasztotta követelménynek, szenvedélyesen szerette a magyar sportot, a sportolókat, a futballt, szenvedélyesen kereste mindenben a szépet és a jót, és pályatársait is mindig erre buzdította, miközben minden fiatalabb kollégát folyton bátorított, dicsért, biztatott. A nehéz háborús évek és édesapja tragikus, a koncentrációs táborban bekövetkezett mártírhalála után is egy egész országot, sőt egy egész nemzetet volt képes lelkesíteni, életigenlése, derűje, kedvessége pedig mindenkit levett a lábáról a személyes és a csak az éteren át létrejövő találkozások során, a rádiókészülékek mellett is.

Hiszen a búcsúceremónia szónokai nem csak a Szepesi Györgyöt saját halottjának tekintő MLSZ, az MSÚSZ, Budapest Főváros vagy a XIII. kerület (amelynek ugyancsak díszpolgára volt) nevében beszéltek, mert Szepesi egykor – szó szerint – minden magyar emberhez szólt a nagy sportsikerek krónikásaként, otthon volt, a hangja révén szívesen látott vendég volt minden magyar családban, minden magyar lakásban.

„A rádió örök” – idézte Novotny Zoltán Szepesi György egyik kedvelt mondását.

Mi pedig kimondhatjuk: Szepesi örök. Ahogyan Szepesi szenvedélye is halhatatlan.

„Akitől a némák is megszólaltak" – elkísértük utolsó útjára Szepesi Györgyöt