Hic Rhodus, hic salta – Malonyai Péter jegyzete

MALONYAI PÉTERMALONYAI PÉTER
2023.09.23. 23:53

Vigyázzunk a szavakkal, másként, fogalmazzunk pontosa(bba)n! A magyar futballválogatottban szerencsére nem pótolni kell Willi Orbánt, hanem csak helyettesíteni a soros Európa-bajnoki selejtezőkön, ami azért különbség. Mert a pótlás végleges megoldás, ám szerencsére erről szó sincs.

Arról persze igen, hogy a jó Willi nem akárki, a védelem vezére, aki attól sem riad vissza, hogy a másik kapu előtt sertepertéljen, van is már hat gólja a csapatban, ami centerhalfként szép produkció.
Mondhatnám, nem irigylem Marco Rossi szövetségi kapitányt – de még csak nem is gondolok ilyesmire –, mert az a dolga, hogy legyen csapatunk a meccsekre; ugyanakkor mégis irigylem, mint mindenkit, akinek határozott, egyenes a pályaíve a hivatásában.

Ezzel együtt várom, sőt elvárom, hogy megtalálja a megoldást, még úgy is, hogy – bocsásson meg mindenki – a szóba jöhető futballistáktól kifejezetten bravúr kell, hogy megoldják a feladatot. A helyettesítés még akkor sem könnyű, ha kimondottan tolonganak az öltözőben a világklasszisok, hiszen nincs két egyforma futballista, nem csupán a játék oly fontos apró részleteiben (ritmus, helyezkedés, passzerő, és így tovább), hanem személyiségjegyekben sem.

Utólag leszünk csak okosak ezúttal is, de jó tudni, hogy a helyettesítés nem a legegyszerűbb edzői feladat. A hatvanas években például Baróti Lajosnak voltak hasonló gondjai ahányszor csak Sándor „Csikar” sérült volt. Igazán kitűnő futballistákkal próbálkozott, megfordult a jobb szélen Rákosi Gyula, Bene Ferenc és Göröcs János is – Göröcs „Titit” egyenesen „Csikar” utódjának szánta és agitálta (sikertelenül) a kapitány –, még az sem mondható, hogy a helyettesekkel sikertelen lett volna a csapat, mégis...

Nem volt ugyanaz, és ezt nem én mondom, hanem az akkoriak mesélték. Elvégre amit „Csikar” tudott, az az övé volt, amit Rákosi, Bene vagy Göröcs, az szintén a sajátjuk – alkalmazkodni kellett hozzájuk a többieknek, eldobni a megszokottat, ami sohasem könnyű.

Most sem lesz az. Viszont leckének remek. Nem feltétlenül Marco Rossinak, inkább azoknak, akik ott lesznek a pályán a beugróval. Kiderül, mennyire rugalmasak, fogékonyak az új helyzetekre, amikor tét is van.

Ezzel együtt optimista vagyok, viszont nyugodtabb lennék, ha Willi Orbán ott lenne a csapatban. Minden bizonnyal a kapitány is, de a futballban a „mi lenne, ha...” nem játszik, ahogy a „mi lett volna, ha...” is csak mentegetőzés, így hát: oldjátok meg, fiúk!

Hic Rhodus, hic salta! – jut eszembe Aiszóposz klasszikusa, szabad fordításban: most mutassátok meg!

A kapitánynak, nekem – mindenkinek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Legfrissebb hírek

Oda az idény – Malonyai Péter jegyzete

Kézilabda
21 órája

Áron bácsiék – Deák Zsigmond jegyzete

Magyar válogatott
2026.06.06. 23:14

A győri dinasztia – Jakus Barnabás jegyzete

Kézilabda
2026.06.05. 22:53

Újratervezés 2.0 – Thury Gábor jegyzete

Magyar válogatott
2026.06.04. 23:47

Nélkülük – Szöllősi György jegyzete

Bajnokok Ligája
2026.06.04. 00:26

Harminc, apró szépséghibával – Vincze Szabolcs jegyzete

Kézilabda
2026.06.02. 23:20

Hegemónia – Szeleczki Róbert jegyzete

Vízilabda
2026.06.01. 23:46

A legenda – Thury Gábor jegyzete

Bajnokok Ligája
2026.05.31. 22:56
Ezek is érdekelhetik