Erdősi Péter újra villog

– Elégedett?
– Általában maximalista vagyok, tehát mindig lehet jobb játszani, de azt hiszem, nincs okom a panaszra. A csapatnak és nekem is jól ment.
– Sorozatban nyernek, gólerősek, miközben alig kapnak gólt. Mitől pörögtek fel ennyire?
– Nagyon jó volt a felkészülésünk, és rendkívül hasznosak voltak az előkészületi mérkőzéseink. Emellett azt is látni kell, hogy a horvát és a jugoszláv csapat kondícióban és játékban még nem tart ott, ahol mi.
– Nem lesz mindig ilyen könnyű…
– Így van, a most következő hétvégén máris jóval nehezebb meccsek várnak ránk, a Jesenicénél és a Slávijánál vendégeskedünk. De én bízom abban, hogy folytatódik a sorozatunk.
– Már teljesen túltette magát a sérülésén?
– Az elmúlt szezonban tértem vissza. Akkor még kicsit hullámzott a teljesítményem, de most már semmit nem érzek a sérülésemből, szinte el is felejtettem.
– Ez azt jelenti, hogy mostantól már a régi Erdősit láthatjuk a jégen?
– A régit…? Ha lehet, még jobb szeretnék lenni.
– Mivel lehet jobb a Dunaferr az ellenfeleknél?
– Elsősorban azzal, hogy egy sor helyett van három közel egyforma erősségű ötös fogat. Ma az egyiknek megy jobban, holnap a másiknak, vagyis az ellenfeleknek nem elegendő néhány emberünket kikapcsolni a játékból.
– Hosszú és nehéz idény előtt állnak. Milyen eredményekkel lenne elégedett?
– Szép volt a világbajnoki második hely, még szebb lenne, ha jövő áprilisban mi nyernénk. Aztán meg kellene védenünk a bajnoki címünket és a Magyar Kupa-elsőségünket, és jó volna bejutni a Kontinentális-kupa harmadik fordulójában is.
– Nem aprózza el…
– Mondtam már, maximalista vagyok. De ez így természetes, nem?