Kevés a pénz, de dolgoznak
Alig akad ma olyan atlétikai szakosztály az országban, amelyet ne fenyegetne a megszűnés réme. Az eddig olcsónak tartott sportágról ("Elég egy pár szögest venni a gyereknek") kiderült, hogy sokba kerül, mert ami korábban természetes volt - hogy álltak a pályák, hogy volt áram és fűtötték az öltözőket - most mind veszélybe került. Most a Szilágyi úti pályáról és az UTE szakosztályáról érkeztek ijesztő hírek.
- Én is csak a sajtóból értesültem arról, hogy a negyedik kerületi önkormányzat vállalta a sporttelep üzemeltetését - magyarázta Csoma Ferenc, a szakosztály vezetője. - Az újpesti újságból azt is megtudtam, hogy a pályán továbbra is lehet majd sportolni, de a piaci viszonyoknak megfelelően.- Gondolom, ez utóbbi megijesztette.- Természetesen, hiszen a néhány millió forintból gazdálkodó szakosztályunk nem tudná kifizetni a villany- vagy a fűtésszámlát, a pályabérletről nem is beszélve. Eddig jelképes összegért, egy forintért használhattuk a létesítményt. Szerencsére az önkormányzati képviselők és a klub vezetése is megnyugtatott, úgy tűnik, a korábbiaknak megfelelően edzhetünk tovább.- Milyen körülmények között kezdik az új évet?- Mindössze négyszázezer forinttal indultunk, és kétmillió-kétszázezerre van ígéretünk. Egymilliót a klubtól kapunk, a többit a NAP-programtól várjuk. Így csupán néhány élversenyzőnknek tudunk minimálbért adni. A rúdugró Molnár Krisztina továbbra is a mi versenyzőnk marad, a diszkoszvető Varga Roland viszont eligazol tőlünk. A súlylökő Bíber Zsolttal mi bontottunk szerződést.- Miért?- Korábban fontos volt, hogy hol végzünk a szakosztályi pontversenyben, hiszen ennek alapján kapták az egyesületek a központi támogatást. Ma ennek már alig van jelentősége, így inkább a saját nevelésű versenyzőinkért küzdünk.
Legfrissebb hírek
