Várhidi Péter sorsa bizonytalan

Olyan ez, mint egy felforgatott lakás, amelyben betörők jártak – a magyar futballban egy szempillantás alatt minden a feje tetejére állhat. Ha valami jól működik, belenyúlnak, megakasztják a menetét... Ilyesmi gyakran megtörtént már az elmúlt években a magyar labdarúgásban, és megtörténhet december 31-én is: Várhidi Péter szövetségi kapitány megbízatása az év végéig szól, s noha a nemzeti együttes eddig sikeres szezonon van túl, ráadásul a csapatnál megvalósult a szakvezető által elképzelt generációváltás, információnk szerint nem biztos, hogy folytathatja (befejezheti) munkáját. A kicsit több mint egy éve még kényelmetlennek tetsző kispad immár a külföldi szakvezetők számára is vonzó lett, és míg Bozsik Péter távozása után a honi edzőknek eszük ágában sem volt vállalni a válogatott irányítását, az utóbbi hónapok eredményein felbuzdulva már vannak érdeklődők. „Azt hiszem, a munkámat minősíti, hogy jó egy év leforgása alatt nagyot változott a válogatott kispadjának megítélése az edzők körében – mondta Várhidi Péter. – Korábban senki sem akarta vállalni a feladatot, mert félt, hogy belebukhat, most azonban újra dicsőség a magyar válogatottat irányítani. Amikor átvettem az együttest, tisztában voltam vele, hogy megbízatásom kétezer-hét december harmincegyedikéig szól, ám az edzőnek rövid, közép- és hosszú távra is terveznie kell – még akkor is, ha meghatározott időre kap lehetőséget. Az a koncepció, az a fiatalítás, amelyet én felvázoltam, és az elnökség elfogadott, legalább négyéves terv, amelynek első üteme szerződésem végéig szól. Persze megállapodásom nem akadályozza meg, hogy ha az elnökség úgy dönt, további évekre is bizalmat kapjak.” A jelek azonban nem túl biztatóak Várhidi Péter számára, hiszen már hónapokkal ezelőtt felröppent egy külföldi szakvezető neve, akit állítólag az akkor beiktatott technikai igazga-