Öt év után újra K. O.
Annyira ne rugaszkodjunk el a valóságtól, mint a Eurosport tudósítója, aki a régi-új világbajnokot varázslóművésznek titulálta, inkább elégedjünk meg a tény rögzítésével: az ukrán Vladimir Klicsko (51–3, 45 K. O.–T. K. O.) Hamburgban a tizenegyedik menetben kiütötte az amerikai Tony Thompsont (31–2, 19), és megőrizte az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség), illetve a WBO (Bokszvilágszervezet) nehézsúlyú vb-övét. Most lehetne ünnepelni Klicskót, hogy öt év után újra klasszikus K. O.-val zárt le egy mérkőzést (2003-ban Fabio Eduardo Molit végezte ki az első menetben), hogy ma már a kötelező feladatokat simán megoldja, illetve hogy kilencesre nyújtotta a veretlenségi sorozatát, de inkább ne tegyük.
Például azért ne, mert a K. O. előtti időszakban túl sok értékelhetőt nem mutatott egyik bunyós sem – legalábbis a bokszból. A szabadfogású birkózásból, illetve a testi kontaktust engedélyező küzdősportokból sokkal több ízelítőt kaptunk, mint az ökölvívásból. Ez főleg annak fényében szomorú, hogy a ringben ott volt a minden független nehézsúlyú rangsort vezető Vladimir Klicsko is, így aztán okkal lehet továbbra is a királykategória válságát emlegetni.
Thompson sportszerű vesztesként inkább Klicsko erényeit emelte ki („A végzetes ütést nem is láttam, csak éreztem. Telibe talált” – így az amerikai), az ukrán meg annak örült, hogy nem esett abba a hibába, mint Ross Puritty, Corrie Sanders vagy Lamon Brewster ellen, és nem könyvelte el már az első gong előtt a győzelmét. „Szerencsére azok az idők elmúltak. Jól szórakoztam, kellemes volt olyan ellenféllel bokszolni, aki a győzelemért, s nem a túlélésért lépett a ringbe” – mondta Klicsko.
A következő riválisa is ilyen lesz: hivatalos kihívója, Alekszandr Povetkin következik, aki nem csupán a győzelem (15-ből 15 siker), de a boksz tudományát is alaposan elsajátította. Annyira, mint Klicsko korábbi vetélytársai közül senki.
