Lepaktáltak a vezérek

Erős a gyanú, hogy üres széksorok előtt kerül sor a Lisszaboni Egyetem következő diplomaosztójára, miután a végzősök jelentős része bojkottálni készül az eseményt. A diákok azután kezdtek zúgolódni, hogy kiderült, az ünnepségen olyan személy is átveheti az intézmény elismerését, aki szerintük nem érdemli meg.

José Mourinhóról, az Internazionale portugál vezetőedzőjéről van szó, aki a dékán döntése értelmében számos futballszakmai eredménye mellett hamarosan a „mozgástudomány díszdoktora” címet is büszkén viselheti. Bár a lázadó lisszaboni diákokhoz hasonlóan alighanem Olaszországban is sokan megkérdőjeleznék a jogalapot a titulusra (legvérmesebb ellenlábasai talán az edzői végzettségéről szóló oklevelét is összegyűrve hajítanák a kukába), csapata teljesítménye alapján bátran kijelenthetjük: a labdarúgásban nagyon otthon van a 46 éves szakember.

Még úgy is, hogy vélhetőleg nem az Inter vasárnapi győzelme miatt fognak szobrot állítani neki. A táblázatot magabiztosan vezető milánói fekete-kékek ugyanis semmi mást nem tettek, mint – az iskolai példánál maradva – egyetemi szintű kihívásaik közepette megoldottak egy általános iskolás feladatot: hazai pályán 3–0-ra kiütötték a „tök­utolsó” Regginát. A találkozó központi figurájának a kis meccsek nagy hőse, a sorsdöntő ütközeteket leszámítva mindig rettentő veszélyes Zlatan Ibrahimovic bizonyult, aki fél gőzzel és mosolyogva is képes volt két gólt vágni az ellenfélnek. Az elsőt – az Inter esetében nem árt megjegyezni: jogos – tizenegyesből lőtte, a másodikat pedig akció­ból, közel húsz méterről, a kissé kint helyezkedő Christian Puggioni kapus fölött leheletfinoman, lágyan átemelve. (A harmadik, időrendben az első Inter-gólt a Dejan Sztankovics ragyogó sarkazása nyomán helyzetbe kerülő Esteban Cambiasso jegyezte.)

Tévedés lenne azt hinni, hogy az általános iskolai példa színötös kidolgozása helyettesítheti az egyetemi végzettség, esetünkben az európai klubfutball legáhítottabb serlege, a Bajnokok Ligája-trófea megszerzését. S az Internél nem is gondolják úgy: a nemzetközi áttörést régóta álmodó-tervező klubnál Massimo Moretti elnök és Mourinho titkos tanácskozáson egyeztette az óráját, s rögzítette: a BL-ben két éven belül immár követelmény a „jelentős előrelépés”.

„Igen, beszéltem Mourinhóval, de a sajtóban túl nagy feneket kerítettek a körülményeknek – árulta el Moratti. – Sokan úgy képzelik az efféle találkozókat, hogy a felek hatalmas asztalnál, díszes csillárok fényénél, tizenöt komornyikkal a hátuk mögött értekeznek egymással. Nem ilyennek kell képzelni az eseményt: most is csak úgy, séta közben váltottunk néhány szót a jövőről.”

És állapodtak meg például abban, hogy a Mourinho által korábban javasolt két megoldásból – fiatalítás vagy nagybevásárlás – a kettő keresztezését fogadják el. A nyáron három-négy új embert igazolnának, és emellett három-négy ifjú tehetséget felhoznának a (nemrég még Filkor Attila előrelépési reményeit is éltető) Primavera-együttesből.

A elnök-vezetőedző csúcstalálkozó ténye egyúttal cáfolatot jelent a Mourinho távozásáról szóló hírekre, amelyek például a portugál elődjét, Roberto Mancinit is visszatérése meglebegtetésére sarkallták. Az Interrel hivatalosan még mindig szerződésben álló olasz trénerrel azonban hiába fenyegették a mozgástudomány leendő doktorát, aki számolt egy kicsit, majd higgadtan közölte: „Nincs itt ellentmondás, természetesen visszatérhet a csapathoz. Nekem még két évig érvényes a milánói szerződésem, neki háromig.”