Utórengések nélkül
„Nem érdekel a Roma–Lazio meccs, jó érzésű római szurkoló nem megy ki ilyenkor a stadionba.”
Nem állítanánk, hogy Carlo Mazzone megjegyzése a legjobb reklám a szombati fővárosi rangadó előtt, a Roma korábbi vezetőedzőjének álláspontja ezúttal mégis védhető. A héten szörnyű pusztítással és tegnap délutánig 289 halálos áldozattal járó földrengés rázta meg Olaszországot, pénteken országos gyásznapot tartottak, közös temetéssel búcsúztak az elhunytaktól, elhalasztották többek között a Serie B aktuális fordulóját is, és sokak szerint ilyen körülmények között illett volna a Serie A-ban is szünetet tartani.
„Sohasem mondtam még ilyet, most mégis azt gondolom, nem kellene lejátszani a mérkőzésünket – vallotta Sebastian Giovinco, a Genoa ellen készülő Juventus támadója. – Ha gólt szerzek, nem fogom ünnepelni, hanem a földrengés áldozatainak és hozzátartozóiknak ajánlom. Egész héten téma volt
a katasztrófa az öltözőben, a magunk módján mi is igyekszünk segíteni. Mivel közölték, hogy pályára kell lépnünk, nem tehetünk mást, muszáj futballoznunk.”
De kitől vagy kiktől érkezett az utasítás? Nyíltan ugyan nem beszél erről senki, ám alighanem a gazdasági szempontok sarkallták a liga döntéshozóit arra, hogy a tiltakozások ellenére erőltessék a forduló lebonyolítását. Talán említeni is felesleges, ahogyan a hétközi európai kupameccseken szereplő olaszok, úgy a szombaton és vasárnap pályára lépő futballisták is gyászszalagot viselnek majd. Ezenkívül több klub jelezte, a mérkőzés bevételéből a földrengés károsultjait kívánja támogatni.
„Komor hangulatú római derbire van kilátás, ilyen szomorú légkörben képtelenség a játékra összpontosítani” – egészítette ki
a cikk elején idézett megjegyzését Mazzone. Pedig a Lazio labdarúgóinak most nagyon oda kellene figyelniük, főnökük, Claudio Lotito klubelnök szívét ugyanis egyáltalán nem lágyította meg a tragédia. A csapat zsinórban három, könnyűnek ígérkező bajnokit veszített el a Chievo, a Catania és a Siena ellen, az elöljáró pedig egyrészt a fizetések befagyasztásával, másrészt szigorú edzőtáborral fenyegette meg játékosait.
Utóbbiról annyit tudni, hogy ha a gárda a Roma ellen nem tud véget vetni kudarcsorozatának, a felnőttkeret tagjainak „meghatározatlan időre” el kell búcsúzniuk családjuktól, és kénytelenek lesznek összezárva tölteni a következő napokat (heteket, hónapokat?).
Nincs irigylésre méltó helyzetben a Genoa otthonában fellépő Juventus sem, hiszen a torinóiak a Chievo elleni múlt heti döntetlenjükkel (3–3) gyakorlatilag lemondhatnak a bajnoki címről szőtt álmaikról (az Inter előnye immár kilenc pont), és a fájó felismerés a belső ellentétek kiéleződéséhez vezetett. Claudio Ranieri vezetőedző a kritikák kereszttüzébe került, Alessandro Del Piero és Pavel Nedved állítólag csúnyán összeszólalkozott az edzésen, Mauro Camoranesi arról beszélt, hogy „…ez a Juventus már nem az a Juventus”, legutóbb pedig Nicola Legrottaglie jelentette ki: „Nem vagyunk még elég érettek ahhoz, hogy elérjük a hőn áhított sikert. Olyan mérkőzéseken veszítettünk pontokat – gondolok itt például a Sampdoria és a Cagliari elleni találkozóra –, amelyeket kis odafigyelésselkönnyen megnyerhettünk volna. A Chievótól kapott három gól mindennél egyértelműbben jelezte az együttesnél tapasztalható szétszórtságot.”
De ne ragozzuk tovább, elvégre Ranieri is megmondta: „Itt nem a szavak számítanak, a Genoa ellen úgyis kiderül, miként sikerült kezelni a helyzetet.”
