Pénz helyett egy láda banánnal fizetnek

Leonardóról futballberkekben az a hír járja, a Milan sportigazgatójaként az elmúlt években annyi tehetséget ragadott ki Brazíliából, hogy mára a helyi klubok képviselői gyakorlatilag kiutasították a dél-amerikai országból. A nemrég a piros-feketék vezetőedzőjévé kinevezett szakember puhatolózását a Sao Paulónál nemrég mégsem „büntetett előélete”, hanem a Milan „kolduspolitikája” miatt utasították vissza. A tulajdonos, Silvio Berlusconi költekezési kedvének igencsak kiszolgáltatott, vagyis évek óta szinte minimális befektetéssel működtetett egyesület láthatólag nem töri magát azon, hogy elköltse a Kaká eladásából befolyó 65 millió eurót. Beszédes adat, hogy amíg a transfermarkt.de szerint a gárda eddig 80 millió eurót kapott a nyáron, a megvásárolt játékosokért kifizetett összeg az ötmillió eurót sem éri el.

„Egy láda banánért akarják elvinni Hernanest és Mirandát – szúrt oda a Milannak JoaoPaulo de Jesus Lopes, a Sao Paulo szakmai igazgatója. – Mindenki tudja, hogy milyen rossz anyagi helyzetbe jutott az olasz egyesület, amelyet még a Kakáért kapott hatalmas pénzből sem lehetne egyenesbe hozni.”

A Milan ennek ellenére elvileg nem mondott le Mirandáról, ahogyan a Wolfsburgnál szigorúan „láncra vert” Edin Dzekóért sem adja fel a harcot. Hiába toporzékolt a bosnyák támadó, Armin Veh vezetőedző és a német klub hajthatatlan maradt, és immár a játékosból is kicsikart egy „Száz százalék,

hogy maradok” mondatot a csapat hivatalos honlapja. Alternatívájaként továbbra is az Arsenal togói csatárát, Emmanuel Adebayort és a Sevilla brazilját, Luís Fabianót emlegetik, ám akkor sem lennénk meglepve, ha végül a hármas egyetlen tagja sem kötne ki Milánóban.

Nem mintha olyan kiválóan sikerült volna az eddigi feltöltés: a Trevisótól megszerzett Gianmarco Zigoni, a Regginától hozott Davide Di Gennaro, az AlbinoLeffétől igazolt Giacomo Beretta, de még a Bayern Münchentől visszatérő Massimo Oddo nevétől sem esik hasra senki sem.

Így ha nem történik valami váratlan, az a kissé furcsa helyzet is előállhat, hogy a 2009–2010-es idény rajtjánál a Milan olyan kezdőcsapattal fut ki a pályára, amelyben egyetlen újonnan igazolt játékos sem szerepel. Mégis indokolt gyökeres változásokról beszélni, a meglévő „alapanyagból” ugyanis Leonardo egészen mást „sütne ki”, mint elődje, Carlo Ancelotti: a 4–3–2–1-es (illetve 4–3–1–2-es) felállást a 4–3–3-asra cserélné, és a taktikával, játékstílussal kapcsolatos hangsúlyokat is máshova tenné. A statikus, labdabirtoklásra épülő futballt nyitottabb, rugalmasabb, dinamikusabb, sokkal inkább a kontrákon alapuló játék váltaná.

Az elmélethez Leonardo fejében már konkrét nevek is párosulnak, így például a jelenlegi helyzetet alapul véve valószínű, hogy az előző évadban góljaival újra az első csapatba férkőző Filippo Inzaghi lesz az első számú befejező csatár, akit balról és jobbról két brazil, Alexandre Pato és Ronaldinho támogat. A középpályán alig várható változás (talán Clarence Seedorfnak és Andrea Pirlónak kell a korábbinál keményebben küzdenie a helyéért), és a védelemben is csak a tavaszi felkészülési mérkőzéseken már tesztelt Thiago Silva beépítése, illetve az „ezer éve” sérült Alessandro Nesta feltámadása az újdonság.

A visszafogott költekezés és a szakmai kompromisszumok pedig arra utalnak, Adriano Galliani alelnök megalapozottan jelentette ki a minap, ezzel a kerettel dobogón kell végezni: tudja ő is, a harmadik hely már elfogadható eredmény lenne.