Nem szívbajos típus

Győzni ment Poznanba? Győzni ment Poznanba?

Reméltem, hogy jó eredmények születnek – már csak azért is, mert 2004-ben már jártam itt és győztem, ráadásul ugyanezt a két számot tavaly is megnyertem. Egyszerűen kellettek ezek a győzelmek, mert eléggé megviselt, hogy nem jutottunk ki a felnőtt-világbajnokságra. Pedig nem sokon múlt.

Két arannyal vigasztalódhatott.

Igen, a dunai tapasztalatoknak hála.

Hogy érti ezt?

A pálya nem volt éppen ideális, s nem is a hőséggel volt a legnagyobb gond, hanem az erős széllel, amire nem lehetett felkészülni. Csak hogy érzékeltessem a pálya nehézségét: szinte minden futamban beborult valaki, s szinte mindenki került kalandos szituációba. Szerencsére én megúsztam a borulást, de az utolsó száz – amikorra már elfárad az ember – eléggé tragikus volt.Az eredmények azt mutatják, hogy ez egyáltalán nem zavarta össze.

Nem rontottam el semmit – rég volt ilyen, hogy két ennyire jó pályát mentem. A négyes meg… Nos, arra nem nagyon tudtunk felkészülni, szinte csak ott volt két napunk arra, hogy összeszokjunk. Ehhez képest nem rossz a bronz.

Ez az első éve, amikor a felnőttek között is versenyez. Érez plusznyomást emiatt?

Nem vagyok szívbajos típus, és a legjobban a világon versenyezni szeretek. Engem nem blokkol le a tét, hanem inkább motivál, az éles helyzetekben tudom kihozni magamból a maximumot.

Alighanem sokan szívesen cserélnének önnel lelki alkatot, s nemcsak a fiatalok, a felnőttek közül is. Apropó, felnőttek! Ilyen bemutatkozásra számított közöttük?

Tudtam, hogy sokkal nehezebb lesz, mint a korosztályos mezőnyben, ugyanakkor birizgálta is a kíváncsiságomat, hogy milyen lesz. Szeretem, amikor van kivel versenyezni, amikor nagy a konkurencia. És nincs okom panaszra az eredményeket illetően sem.

Hosszú távú tervek?

Jövőre mindenképp szeretnék kijutni a felnőtt-világbajnokságra – most sem sokon múlt. De nem szabad már a múlton rágódni, előre kell tekinteni. Szerencsére általában könnyen túllépek a csalódásokon, szerintem nem jó, ha az ember sokáig őrlődik valamin, mert akkor nem tud fejlődni, akkor csak egy helyben toporog. Azt pedig senki sem szeret – én sem…