Szigorúan tiniknek – futballkönyvek futballpalántákról futballpalántáknak

 

Amikor kiderült, hogy gyerekeknek szóló focis könyvről kell kritikát írnom, adta magát, hogy kikérjem elsős kisfiam segítségét és véleményét, ő mégiscsak más szemmel látja az egészet, meg egyébként is villámgyorsan megkedvelte az olvasást, szinte falja a betűket. Mégis hamar elvetettem az ötletet, mivel a hasonló című televíziós sorozat alapján készült Jamie, a focicsoda című kötet hátulján szereplő ismertető is jelzi, hogy kilencévesnél idősebbeknek ajánlott. A néhány oldalas első fejezet után pedig világosan kirajzolódik: a könyv elsősorban a tizenkét-tizenhárom éves focirajongó kiskamaszoknak szól.

Merthogy már az első oldalakon kiderül, a próbajátékon csúnyán leszereplő tizenhárom éves főhős bizony nem szívesen megy be a közös zuhanyzóba, mert a többi fiú „már kezdett férfiasodni, ő viszont még mindig vézna kissrác volt”. Aztán szép lassan találkozunk más jellegzetes tinédzserproblémával is mint a „csak barát” lányismerőssel, a rossz bizonyítvány miatt „túl szigorú” anyukával vagy a csodált nagypapával, akinek egy csúnya sérülés miatt tört derékba a karrierje. Tőle olyan egyszerű, mégis hasznos tanácsokat kap Jamie, mint hogy a „fociban fontos a tökösség”. A könyv nyelvezetére egyébként is jellemző a lazább, kiskamaszos szóhasználat, a középpontban pedig minden egyéb probléma ellenére még­iscsak a foci van. Mert Jamie-nek a legnagyobb vágya, hogy profi futballista legyen. És ezért majdnem feláldozza a barátságát is, amely valójában persze sokkal inkább alakuló szerelem. A futball és a zrikálások mellett ez a történet egyik központi témája, igaz, felnőtt fejjel azért megmosolyogtató olvasni, amikor a tinédzser fiúk felelsz vagy merszet játszanak, amelyben a főhősnek hawaii pizzát kell ennie, és több doboz energiaitalt meginnia. De ennek is van helye a történetben, a fiatal Jamie ugyanis ekkor tanulja meg, hogy egy jól vagy rosszul sikerült buli is mennyire haza tudja vágni a másnapi edzést.

Márpedig neki tényleg a foci az első.

A kérdés, hogy ezzel a hozzáállással hány mai tizenéves tud azonosulni. De 2023-ban annak is van némi bája, amikor a főhős egy értékes trükköket rejtő könyvből próbálja elsajátítani a játék és az edzés rejtelmeit, hogy minél jobb focista lehessen belőle. Ennek persze megvan a diszkrét romantikája, de amennyire ismerem ezt a korosztályt, ha fűti őket a tanulási vágy, akkor is sokkal előbb mennek fel egy videómegosztó oldalra, hogy onnan lessék el a nagy sztárok mozdulatait. És ha őszinte akarok lenni, a helyükben már én is ezt tenném. Ettől függetlenül a csetlő-botló, de tehetséges és jószívű Jamie lelkesedése szimpatikus, és tizenévesként bizonyára könnyű is azonosulni vele. Bármilyen korszakában is legyen egy tinédzser, át tudja érezni a főszereplő a felnőttek számára jelentéktelennek tűnő problémáit.

A történetet szépen keretbe foglalja, hogy Jamie az elején a próbajátékon, majd a végén éles mérkőzésen is büntetőt lőhet.

Az elsőt elhibázza, a másodikat pedig... Nos, ezt nem áruljuk el, miként azt sem, hogy ki a rejtélyes hajléktalan ember, aki edzés közben figyeli az ifjú tehetséget. A könyv stílusa könnyed, olvastatja magát, ugyanakkor tizennyolc éven túliaknak már nemigen ajánlanám, a tizenéves futballt és olvasást kedvelő gyerekeknek viszont kihagyhatatlan, már-már kötelező.

Ugyanez igaz a Jamie, a focicsoda-sorozat folytatására, a Góóólra, amelyben már sokkal nagyobb a tét. Már olyan fontos kérdések is terítékre kerülnek, hogy közeledve a felnőttkorhoz, bizony el kell gondolkodni azon, ki milyen foglalkozást választ, de Jamie és az édesapja kapcsolata is hangsúlyosabb szerepet kap, a szerelmi szál pedig itt is elmaradhatatlan. A fő téma azonban természetesen a futball, a legfontosabb mérkőzés pedig sokkal részletesebben van megírva, mint az első kötetben. Mindkét könyv kimondottan szórakoztató olvasmány, de szigorúan csak tiniknek, felnőttként inkább már mosolyt fakasztó kikapcsolódás.

(Dan Freedman: Jamie, a focicsoda, Móra Kiadó, 2022)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. április 8-i lapszámában jelent meg.)