Köszöntötték a KEK-győztes Dinamo Kijev tagjait, így Rácz Lászlót is
A Dinamo Kijev 1986-os KEK-győztes csapatának tagjait köszöntötték a vasárnapi, Sahtar Doneck elleni rangadó előtt (1–2), a fővárosi klub honlapja hosszú cikkben emlékezett meg az ünnepségről.
A kijeviek megadták a módját az ünneplésnek, az egykori csapat tagjai a külön erre az alkalomra épített színpadra léptek. Az eseményen részt vett Anatolij Demjanenko, Volodimir Bezszonov, Oleh Kuznyecov, Olekszij Mihajlicsenko, Mihajlo Mihajlov, Ivan Jaremcsuk, Pavlo Jakovenko, Olekszandr Zavarov és a Dinamo korábbi magyar játékosa, Rácz László, aki pályafutása végén a Ferencvárosban is szerepelt.
Ott voltak az elhunyt csapat- és stábtagok családtagjai is, így Valerij Lobanovszkij lánya, Szvitlana, Vaszil Jevszejev felesége, Irina, Viktor Csanov felesége, Galina, valamint Andrij Bal fia, Danilo is.
A klub televíziós stábja levetítette a csapat meneteléséről szóló filmet, amelynek végén az Atlético Madridot győzték le 3–0-ra. A film után, ahogy 1986-ban Lyonban is, Anatolij Demjanenko csapatkapitány a magasba emelte a KEK-serleget.
„Nagy élmény volt újra látni a régi társakat – mondta a Nemzeti Sport telefonos megkeresésére Rácz László. – Korábban rendszeresen találkoztunk, de az elmúlt hat évben elmaradtak ezek az alkalmak, előbb a Covid-járvány, aztán a háború miatt. A kijevi stadionban a készenléti állapot és a kiürítési előírások miatt nyolcezer főben maximálták a nézőszámot, nyilvánvaló, hogy óvintézkedések nélkül lettek volna ennél sokkal többen is. Akik akkor, negyven éve átélték résztvevőként vagy szurkolóként a Dinamo Kijev KEK-győzelmét, azoknak az az időszak mindmáig felejthetetlen emlék marad. Nagyszerű csapat volt az, mindent elmond az erejéről, hogy az 1986-os világbajnokságra utazó szovjet válogatott keretében tizenkét Dinamo Kijev-játékos szerepelt. Vasárnap a pályán rendezett köszöntés és a Dinamo–Sahtar mérkőzés után egy étteremben folytatódott az ünnepség, csapatkapitányként ott Anatolij Demjanenko mondott beszédet.”
A 65 éves kárpátaljai sportember elmondta, továbbra is a Munkácsi Futball Akadémián dolgozik szakmai felügyelőként, az akadémiai rendszerben mintegy 130-140 fiatalt foglalkoztató intézményben az előkészítő korosztályok (a 2013-ban, a 2014-ben, 2015-ben, 2016-ban születettek) munkáját figyeli, egyengeti. És hogy milyen hatással van az orosz–ukrán háború a futballéletre?
„Alig várjuk már, hogy valahogy vége legyen ennek. Hogy van-e remény? Remény, az mindig van – válaszolta Rácz László. – Megszoktuk, hogy a mérkőzéseket rendszeresen megzavarják a légiriadók, olyankor megáll a játék, és ha túl sokat kell várni, elhalasztják a meccset egy másik napra. De még mindig jobb így, korlátozott nézőszámmal, kényszerszünetekkel, mint hogyha teljesen leállítanák a futballt. Jellemző, friss példa, hogy a Munkácsi Futball Akadémia és a Sahtar Akadémia U17-es csapatainak kijevi bajnoki mérkőzését szombaton tizenöt perc után be kellett fejezni, miután megszólaltak a szirénák. A légiriadó két és fél órán át tartott, nem is lehetett már folytatni a játékot.”
