Népsport: Győrbe kellett igazolnia az aranyért

2026.04.24. 09:38

Címkék

Már a Videotonnal is a bajnoki dobogóra kapaszkodott, de legnagyobb sikereit a Rába partján érte el. A Mágus az autójából kiszólva hívta Győrbe, ahol kétszeres bajnok lett. Volt válogatott, de a vb-szereplés nem adatott meg neki. A kiváló kapus, Kovács László 75 éve született.

Kovács László nevelőklubja a Tatabányai Bányász volt, majd az 1971–1972-es idényben a sorkatonai szolgálata alatt a „szomszédban” a tatai Honvéd Rákóczi SE kapuját védte. Leszerelése után megkereste a Ferencváros is, de Kovács a Videotont választotta, valószínűleg az azonnali védési lehetőség miatt. Majd’ nyolc idényen át volt a csapat első számú kapusa, 208 bajnoki találkozón védett. Az 1974–1975-ös évadot követően a Labdarúgás havi lap szavazása alapján ő lett az év csapatának a kapusa, íme a névsor: Kovács L. (Videoton) – Török (Vasas), Nagy III (Videoton), Bálint (FTC), Tóth J. (Pécs) – Juhász (FTC), Pintér (Bp. Honvéd), Tóth A. (Ú. Dózsa) – Fazekas (Ú. Dózsa), Kozma (Bp. Honvéd), Magyar (FTC).

Nem véletlen, hogy edzője, Kovács Ferenc ezt mondta róla: „A kapuban Kovács Lacit nem féltem…” A székesfehérváriak az 1975–1976-os idényben másodikok lettek a Ferencváros mögött. Az Üllői úti, négycsillagosra értékelt rangadón 1976. június 9-én a Fradi 1–1-es döntetlent játszott a Videotonnal, ha a vendégek nyernek, lépéselőnybe kerültek volna az aranyéremért folytatott küzdelemben. Kovács Lászlón nem múlott: „Jó érzékű hárításaiért érdemel elismerést, néhány bizonytalankodásáért viszont elmarasztalást.” Az évad végén a kapusok rangsorában kilencedik lett 5.61-es átlaggal. Az NS a Vidi évad végi értékelésében hangsúlyozta: Kovács László is azon tíz labdarúgó között van, aki volt vagy jelenlegi válogatott és „csapatrészenként és posztonként is állják az összehasonlítást a bajnok Ferencvárossal”.

A Rába ETO-ban teljesedett ki a karrierje

Ami a nemzeti együttest illeti: a Bulgária elleni olimpiai selejtezőn mutatkozott be 1975. május 9-én, 2–0-ra nyertünk: „Bemutatkozása sikerült. Mindig a helyén volt, két gyors kifutásával gólveszélyes helyzetben tisztázott, biztos őre volt a kapunak.” Fontos megjegyezni, hogy Baróti Lajos némiképpen szükségből válogatta be, mert ahogyan fogalmazott: „Mészárost fegyelmezetlensége miatt kénytelen voltam mellőzni.” Tény: Bubut italozásért klubja, a Vasas nyolc hónapra eltiltotta… Június 9-én Szófiában a hazaiak 4–0-s zakóval vágtak vissza, az NS nem hibáztatta: „Nagyon ügyesen kezdett. Egymás után lehúzta a beíveléseket, néhány nehéz lövést is biztos kézzel hárított Csupán a harmadik gólért hibáztatható, amikor elkésett a közbelépéssel.” A magyar–osztrákon (1976, 2–0) is jól ment neki: „Egy alkalommal bravúrral szedte le a labdát gólhelyzetben P. Koncilia lábáról. Látszott teljesítményén, jó formában van.” Ötödik válogatottságán 1975. október 8-án Magyarország 4–2-re kikapott Lengyelországtól, ez némileg megtörte a pályaívét, a Labdarúgásban ez állt: „A Videotonban bravúrokra képes, s ami nem lebecsülendő tulajdonság, megbízható, s jó szellemű, példás magatartású játékos. A lódzi kudarc miatt kár lenne végleg pálcát törni felette.” De mi történt Lengyelországban? Az NS címlapján ez állt: „Kapushibák és kihagyott helyzetek.” Kovács egyéni értékelésében erős kritikát kapott: „Jelentős mértékben oka a vereségnek, hiszen a két távoli lövést, a harmadik és negyedik gólt feltétlenül háríthatta volna! (…) a negyediknél későn vetődött (…) Meglepő, hogy a szövetségi kapitány a szünetben nem cserélte le.” Maga a kapus így látta utólag: „Amikor a szünetben befelé mentünk, olyan érzésem volt, hogy Lajos bácsi lecserél… Nagyon sajnálom a történteket. Remélem, mindenki elhiszi, hogy nagyon készültem erre a mérkőzésre. Nem akarok mentségeket keresni, tisztában vagyok azzal, hogy döntő részem volt a vereségben.” Baróti utólag elismerte: „Bennem is felmerült, hogy Kovácsot le kellene hozni. Nemcsak azért, mert az első félidő góljaiban ludas volt (a beadásokra nem jött ki a kapujából), hanem mert nem élt együtt a játékkal, nem irányította például a hátvédeket sem. A gólok azonban olyan gyorsan követtél egymást, hogy nem tudtam beavatkozni. A szünetben azért nem cseréltem, mert Rothermel öt gólt kapott Zürichben, s nem akartam egy vesztésre álló mérkőzésen szerepeltetni. Végül: őszintén szólva reméltem, hogy Kovács végül is összeszedi magát…” (Tény, az Újpest Rothermel Ádámmal a kapuban a BEK első fordulójában a Megyeri úton 4–0-ra legyőzte az FC Zürich együttesét, de a visszavágón 5–1-es vereséget szenvedett, s ugyan idegenben szerzett góllal továbbjutott, a kapus idegeit megviselhette a nagy zakó).

Azért érdemes a lódzi találkozónál elidőzni, mert Kovács fél évre kikerült a kapuból. Persze volt, hogy hibázott, Athénban az 1–1-re végződött vb-selejtezőn „sajnos a gólnál elkésett”. Rá néhány napra a Práterben az osztrákok 4–2-es legyőzésekor (Törőcsik András bemutatkozása a legjobbak között) ő is hozzátette a magáét: „Szünet után 3-4 veszélyes lövést hárított, s akadt egy nagyon jó tempójú kifutása.” A válogatottban utoljára a csapat 1977-es dél-amerikai túráján védett, Mexikó ellen (1–1) a 76. percben becserélték. Ennek ellenére bekerült Baróti vb-keretébe, de a kapuba nem állt, sőt ki sem utazott Argentínába. Gujdár Sándor és Mészáros Ferenc előtte állt a rangsorban, de megbízhatósága miatt őt is jelölte Baróti.

Győrtől Pro Urbe-díjat kapott a Rába ETO-val – Kovács László felül balra az első

Egy sérülés után 1980-ban nem tudott visszakerülni a kapuba, Disztl Péter végleg kiszorította a csapatból. Kaposvárra kívánt igazolni, de a két egyesület nem tudott megegyezni. Több mint egy éven keresztül nem szerepelt NB I-es mérkőzésen, aztán 1981-ben évad közben igazolt a Verebes-féle Rába ETO-ba. A Mágus hívta Győrbe, a sportági legenda szerint a kapus egy edzés után baktatott haza, amikor a Székesfehérvárról éppen Győrbe vezető tréner a gépkocsijából megpillantotta, s letekerve az ablakot megkérdezte: „Mi van veled?” „Semmi” – vont vállat Kovács, mire a mágus megkérdezte: „Nem akarsz a Győr kapusa lenni?” Odaigazolása érdekes volt abból a szempontból, hogy míg a Videotonban csak Disztl Péterrel kellett volna felvennie a kesztyűt, addig Győrben gyakorlatilag negyedik számú kapusnak (Palla Antal, Hornyák Béla és Kiss Csaba mögé) érkezett. Rögtön az első idényében a 30 meccsből 28 alkalommal ő védett, Pallának és Hornyáknak egy-egy mérkőzést jutott… Az első két idényben bajnokok lettek, ám 1984-ben Mészáros Bubu Portugáliából visszatérve Győrbe igazolt, ő lett az első számú kapus.

Verebessel egyetértve fél év után úgy döntött, hogy továbbáll, egy sikertelen amerikai teremfoci-próbajáték után a tavaszi szezonra Békéscsabára került, végigvédte a fél évet. Kokó egy rövid ideig Békéscsabán védett, ezt követően majd’ három idényt Siófokon. 1988-ban 37 évesen még egy rövid időre visszatért sikerei színhelyére, Győrbe. Pályafutását a burgenlandi SV Forchtenstein csapatában fejezte be. A magyar első osztályban 369 bajnoki mérkőzésen szerepelt. Kevesen tudják róla, hogy lábbal is jól bánt a labdával, a Vidi színeiben 1974-ben egy MNK mérkőzésen a továbbjutást eldöntő 11-est ő lőtte Gujdár hálójába.

Pályafutása befejezése után Tatabányán lett az utánpótláscsapatok, illetve a felnőttegyüttes kapusedzője. Pápára ezután került kapusedzőnek, de tagja volt a csapatnak is. Mivel erős kapusgondokkal küzdöttek, 55-ös számú mezben üldögélt a cserepadon, bevetésre készen. A szám az életkorát jelezte. A 2008–2009-es évadban a Pápa vezetőedzője is volt, majd haláláig – 2017. június 30. – ismét a csapat kapusedzője lett.