120 éve született Kárpáti Károly, a magyar szabadfogású birkózás atyja

2026.07.02. 12:10

Címkék

Százhúsz évvel ezelőtt született a magyar birkózás egyik legendája, a versenyzőként, edzőként, szövetségi kapitányként, sportvezetőként, szakíróként, sportági reformátorként egyaránt nagyot alkotó, olimpiai és Európa-bajnok Kárpáti Károly.

Historikus rovat a Népsport, viszonylag ritkán szerepel benne személyes emlék, de felütésként most engedjenek meg egyet, annak is több mint negyven esztendeje. A nyolcvanas évek ifjú birkózójaként számos korosztályos versenyen találkoztam egy remek karban lévő, korához képest kifejezetten jóképű, markáns arcú, szemüveges bácsival. Azt is észrevettem, hogy mindenki óriási tisztelettel és szeretettel viseltetik iránta, szinte a tenyerükön hordozzák az öreget, kikérik a véleményét, majd a záró eredményhirdetésen ő a kiemelt díjátadó. Így esett meg, hogy egy négy évtizeddel ezelőtti Budapest-bajnokságon tőle vehettem át az érmemet. Arra a kézfogásra és a kedves mosolyra szinte a helyezésnél is büszkébb voltam, hiszen Kárpáti Károlytól, mindenki Karcsi bácsijától kaptam.

Szerencsére a magyar birkózás köztiszteletben álló legendája igen magas kort ért meg, százhúsz évvel ezelőtt, 1906. július 2-án született Kellner Károly néven Egerben egy helyi zsidó családban, s túl kilencvenedik életévén, 1996. szeptember 23-án hunyt el Budapesten. Nem szülővárosához, hanem Nagykállóhoz és Debrecenhez kötötték inkább erős szálak. Az előbbi településen már fiatalon belekóstolt a nehéz fizikai munkába, hogy itt élő népes családja (ötödik gyermekként látta meg a napvilágot) megélhetéséhez hozzájáruljon, a cívisvároshoz pedig tanulmányai és sportpályafutása első lépései kötik. Itt tette le az érettségit és itt kezdett bele a karrierjébe – műugróként! Méghozzá remek műugróként, hiszen vidékbajnokságot is nyert 1924-ben, mindössze 18 évesen, ám ekkor már meghódította a szívét egy másik sportág, a birkózás.

Ehhez mindössze annyi kellett, hogy 1923-ban Debrecenben „haknizzanak” a kor sztárjainak számító pankrátorok, avagy profi birkózók, a híres Czája-fivérek. A remek alapadottságokkal bíró ifjú titán megnézte őket, s 1925-től már hivatalosan is birkózni kezdett a Debreceni TE színeiben. Gyors sikerek kísérték pályafutása elejét, a műugrás után itt is vidékbajnoki címet szerzett, e békéscsabai diadal után pedig az országos ifjúsági bajnokság aranyérme is az ő nyakába került.

Egyértelmű tehetsége felkeltette a nagy klubok figyelmét, s bár Újpest akkor még nem volt a főváros része, ő 1926-ban Budapestre költözött és az UTE sportolója lett. 1927-ben épp Budapest adott otthont az Európa-bajnokságnak, s Kárpáti a könnyűsúlyú kötöttfogásúak között nagyszerű ezüstéremmel tette le a nemzetközi névjegyét.

Ez a névjegy elröpítette egészen az 1928-as amszterdami olimpiára, ahol lemaradt a dobogóról, be kellett érnie a negyedik hellyel, viszont sporttörténelmi találkozás zajlott le közte és a birkózás másik szakága, a szabadfogás között. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, ráadásul egy fogadás is arra ösztökélte, hogy innentől versenyei többségét ebben a fogásnemben vívja, amelynek olyannyira a hazai úttörője volt, hogy stílust teremtett, őt tartják a magyar szabadfogás atyjának.

Istenáldotta tehetsége, alázata, elhivatottsága és megszerzett tudása itt is a világszínvonalig repítette. 1927-től 1936-ig összesen tizenkilenc nagy viadalon viselte a címeres mezt, s aratta sikereit. 1929-ben Párizsban megszerezte a magyar szabadfogásúak első Eb-medáliáját, egy ezüstöt, 1930-ban és 1935-ben Brüsszelben kontinensbajnoki diadalt aratott a szabadfogású 66 kilósok között, és a további két Eb-bronz (1930, 1934) miatt sem kell szégyenkeznie.

Ami az ötkarikás játékokat illeti, a már említett amszterdami premiert követően az 1932-es Los Angeles-i olimpián kis híján a dobogó tetejére léphetett, de végül meg kellett elégednie a második hellyel a francia Charles Pacome mögött. Nem úgy négy év múlva Berlinben! Talán felesleges is említettünk, zsidó származású versenyzőként milyen ellenszélben kellett küzdenie a fasiszta Németországban, ám lehetetlen volt térdre kényszeríteni, pályafutása csodás zárásaként megszerezte a magyar sport 25. olimpiai aranyát.

Itt egy másik franciával, Delporte-tal kezdett, fölényes pontozással lépett át rajta, az ausztrál Garrardot tussal, az olasz Romagnolit újra pontozással verte a 17 fős mezőnyben. Az egy súlycsoporttal lejjebb címvédő finn Pihlajamäkit is kétvállra fektette, majd az éjfélkor kezdődő utolsó fordulóban a hazai szőnyeg előnyét élvező német Wolfgang Ehrl volt a riválisa. Az ellenszelet már említettük, de Kárpáti remek lábra menése mindent eldöntött, 2:1-re nyert és olimpiai bajnok lett.

Tegyük hozzá, egy másik magyar diadalban is jelentős részt kapott, hiszen a két légsúlyú szabadfogású klasszis, Zombori Ödön és Lőrincz Márton háziversenyében ő volt az egyik, aki azt javasolta, Lőrincz kötöttfogásban induljon. A vége újabb két magyar arany!

Kárpáti Károly olyannyira nem távolodott el a szőnyegtől, hogy 1937-ben birkózómesteri vizsgát tett a Testnevelési Főiskolán, ahol tanított is az edzősködés mellett, amíg a zsidótörvények ezt meg nem akadályozták. A háború alatt munkaszolgálatos volt egy erdőgazdaságban, ahonnan megszökött és a harcok befejezéséig bujkálásra kényszerült. 1945-ben egyike volt a Magyar Birkózók Szövetsége újjáalakítóinak, 1948-tól 1952-ig a válogatott, 1950-től 1967-ig a Budapesti Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott. A két szakágban olyan tanítványokat mutathatott fel, mint például az egyaránt olimpiai bajnok Polyák Imre, Szilvásy Miklós, Varga János, valamint Gurics György, Tóth Gyula, Klinga László és sokan mások.

A tudományos munkát, az edzéselméletet sem hanyagolta el, Birkózás című szakkönyve 1947-ben, a Görög-római és szabadbirkózás 1949-ben, majd az Aranyérem két oldala című kötete 1962-ben jelent meg. Mint említettük, idős korában is járta az országot és a versenyeket, adta az interjúkat, népszerűsítette a sportágat remek szellemi és fizikai állapotának köszönhetően – az előreszaltót nyolcvan felett is megcsinálta! Néhány hónappal a halála előtt még átvehette a Magyar Olimpiai Bizottság Életmű Fair Play-díját, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2019 nyarán, a Budapesten rendezett 15. Európai Maccabi Játékok alkalmából a Magyar Birkózók Szövetsége vezetősége az 1908-as olimpiai bajnok, szintén zsidó származású Weisz Richárdé mellett az ő síremlékét is felújíttatta, és további civil szervezetekkel karöltve megkoszorúzta a Kozma utcai izraelita temetőben.

Ez is plasztikusan jelzi, hogy a 120 évvel ezelőtt született Kárpáti (Kellner) Károly emléke örökké él a magyar birkózócsaládban és az egyetemes magyar sportban egyaránt.