Hatvan éve játszották futballtörténelmünk legszebb fejezetét – az előzmények

Futballtörténelmünk legszebb fejezete az 1966-os futballvilágbajnokság magyar–brazil mérkőzése. Egyszerűen muszáj volt nyernie a csapatnak, hogy itthon megálljanak a közvélemény előtt. Úgy kellett a bravúr, mint egy falat kenyér. Az igazi érték nem is a siker, hanem az a világraszóló futball, amivel nyertek a fiúk.

Eredetileg senki sem hitte, hogy a brazilok elleni lesz a kulcsmeccs. Amikor januárban kiderült, hogy a magyar válogatott Bulgáriával, Brazíliával és Portugáliával játszik a 3. csoportban, a brazilok elleni mérkőzéssel keveset foglalkoztak a csapat háza táján, mindenki úgy vélte, a portugálokat kell legyőzni, a bolgárok elleni tuti siker, és máris minden rendben van.

Nem véletlenül mondta Baróti Lajos szövetségi kapitány, hogy a torna legnagyobb esélyese Anglia és Brazília. „A magyar együttes becsületesen készülődik, képes arra, hogy eljusson a legjobb négyig”. Ezzel együtt: „Nehéz csoport a 3., a legnehezebb a négy közül…! A portugálokkal régen nem játszottunk, viszont ismerjük a Benfica játékát, hiszen volt alkalmunk közelről is látni őket Budapesten. Eusébióék nagy klasszist képviselnek. Úgy gondolom, Brazíliáról nem kell külön beszélnem. Bulgáriát is jó csapatnak tartom, ezt különben legutóbb Firenzében is bebizonyították a belgák ellen” – mondta még.

A Benficát 1965 tavaszán a Győr elleni BEK-meccsen (0:1) láthattuk, a bolgárok pedig a firenzei pótselejtezőt nyerték meg (2:1) a belgák ellen, Georgi Aszparuhov két góljával. Abban mindenki egyetértett, hogy a sorsolásnál nem voltunk a sors kegyeltjei, ám a londoni véleményeknek mindenki örült, hiszen mindenki biztosra vette a továbbjutásunkat – a brazilok mellett.

Baróti Lajos és segítője, Illovszky Rudolf aprólékos tervet dolgozott ki a világbajnokságra. Alkalmanként két csapat lépett pályára a felkészülési meccseken, a fehéreknél a legesélyesebb utazók szerepeltek, a pirosaknál az esetleg vb-résztvevők. Április közepén például a fehérek Athénben, 25 ezer néző előtt 3:1-re legyőzték a Panathinaikoszt Albert (2) és Fenyvesi dr. góljaival, a pirosak pedig a Pécsi Dózsát verték meg 6:3-ra, a gólokon Tichy (3), Puskás L. (2) és Göröcs osztozott. A világbajnokságon aztán az athéni fehérektől hatan léptek pályára, a pécsi pirosaktól csak egyetlen egy játékos.

A főpróbát a Svájc elleni barátságos jelentette a Népstadionban (3:1), Bene két gólt szerzett, Farkas egyet (Köbi Kuhn ellenében), a siker biztos volt, a lényeg pedig: „Összegezve elmondhatjuk, hogy ötven percen keresztül válogatottunk nagyjából a várakozásnak megfelelőt nyújtotta, mindhárom gólunkat formás támadásból szereztük”. Baróti Lajos: „A nagy melegben kényelmes játékot láttunk. Több frisseséget vártam a csapattól.”

A mérkőzést látta Otto Gloria, első vb-ellenfelünk, Portugália szövetségi kapitánya is: „Nagyon kedvező benyomásokat szereztem a magyar csapatról, megmondom őszintén, aggodalommal térek haza. Az idegenben játszott edzőmérkőzések után a külföldi sajtó valósággal eltemette a magyar csapatot, és azt hittük, hogy nem lesz nehéz dolgunk ellenük Angliában. Albertet nem tudom eléggé dicsérni, Bene is remek labdarúgó. Továbbra is azt állítom, hogy Angliában az kerül nyolc közé kettőnk közül, aki az első mérkőzésen győzni fog.” 

Látható, a brazilokról szó sem esett. A legfőbb hír, hogy mesterük, Vicente Feola teljesen gondtalanul nyilatkozgat itt-ott, az edzéseken pedig látszik, hogy a játékosok végtelenül magabiztosak, „annak alapján, amit Pelé, Edu, Garrincha és a születőben levő új csilla,g Alcinda tud, valóban indokolt a brazilok önbizalma” – írja a Népsportban Tabák Endre. És újra beszélt Otto Gloriával, aki a továbbjutást illetően már ezt mondta: „Most jutott eszembe egy pompás megoldás, menjünk tovább mindketten.”

Az egymás elleni meccs előtt Albert Flórián úgy vélte, hogy az a csapat nyer, amelyik nyugodtabban játszik, mi akkor nyerhetünk, ha gyors adogatásokkal vezetjük a támadásainkat, az ívelgetés vesztes megoldás. Igaza lett, a portugálok voltak a nyugodtabbak, a gyors adogatásban is jobbak voltak, nyertek is 3:1-re. Mi sem voltunk rosszak, de kihagytuk a helyzeteinket, a Népsport meccsleírása szerint éppen egy tucatot. Emellett mindhárom gólt kapushibából kaptuk, Szentmihályi Antal az elsőnél nem jött ki, a másodiknál a melléről kipattant a labda, a harmadiknál is elkésett. „Miatta vesztettünk elsősorban” – összegzett a Népsport. Tény, a bemelegítésnél ütközött Rákosi Gyulával, kisebb agyrázkódást szenvedett, de ez nem mentség, legfeljebb magyarázat.

Az egész magyar tábor maga alatt volt. Joggal, hiszen a gólfelelős kulcsemberek csődöt mondtak. Albertet szorosan őrizték, csak néhány jó labdája volt, Bene bátortalanul küzdött, Farkas csak az első félidőben nyújtott valamit. Érdekes, hogy aztán ők lettek a kulcsemberei a brazilok elleni sikernek (3:1). A meccs előtt ezt senki sem sejtette. „Mi úgy véljük, hogy a brazil válogatott most jobb felkészültségű csapat, mint a magyar és a papírforma sem sok jót ígér. Papíron tehát nem sok esélyt adhatunk és adnak fiainknak.”

A 3:1 után persze minden szép és jó volt. A játékosok önfeledten nyilatkoztak. Sipos Ferenc a kapitányt dicsérte: „Igaza volt, Lajos bácsinak. Tizenhétre is lehet húzni még egy lapot… Valamit sikerült ledolgozni annak a hibának a hátrányaiból, amit a portugálok élen elkövettünk.” Bene Ferenc a góljáról mesélt: „Az első csel után Paulo Henrique lábáról visszapattant elém a labda, méghozzá úgy, hogy lendülettel el tudtam vinni. A többi már magától ment...” Rákosi Gyula: „Most is csak azt tudom mondani, az első lépés a sikerhez az volt, hogy el tudtuk hinni, győzhetünk.” Albert Flórián: „A taktikai értekezlet után elhatároztam, hogy annyit fogok futni, mint életemben soha. A sok mozgás átsegít a holtponton, beleringat a küzdelembe, s olyan helyzetet teremt, amikor már észre sem veszi az ember, hogy fáradt.”

A bolgárok ellen ezek után természetesen egy magabiztos csapat készülődött. „A csapat harci kedve változatlanul kifogástalan. De, hogy ez mennyire lesz elegendő – sikerül-e például változtatni a legnagyobb hibánkon, a sok helyzet kihagyásán —, nem lehet előre megjósolni.” Baróti is óvatos volt. Úgy vélte, játékosai pályafutásuk során talán még sohasem álltak ilyen nagy feladat előtt Nagyon szerényeknek kell lenniük, s hideg fejjel gondolkozniuk. „Ha a játékosok meg tudják ismételni azt a játékot, amit a brazilok ellen nyújtottak, ha mindenki arra törekszik, hogy minden erejét latba vetve szolgálja a csapat érdekeit, akkor, de csak akkor tudunk majd mosolyogni a mérkőzés után” – mondta.

Végül „biztonságra törekedett, s közepes teljesítménnyel győzött a magyar csapat” – összegzett a Népsport az újabb 3:1 után. Jobb volt, az sem zavarta, hogy a bolgárok vezetést szereztek és majd félórán át előnyben játszottak. A futballisták ugyanakkor kerülték a közelharcokat, a kemény összecsapásokat, láthatóan tartalékolták erejüket. „Ennek tulajdonítható, hogy válogatottunk játékfelfogásából hiányzott az a határtalan lendület, amelyet a brazilok elleni mérkőzésen csapatunk erényeként könyvelhettünk” – összegzett a Népsport tudósítása.

Miközben következett a Szovjetunió elleni negyeddöntő, Hegyi Gyula MLSZ-elnök már összegzett: „Elértük a kitűzött célt, bejutottunk a legjobb nyolc közé. Rendkívül nehéz volt, hiszen a sorsolás napjától kezdve ritkán mosolygott ránk a szerencse.”

A Portugália elleni meccsre gondolt, nem tudhatta, hogy a balszerencse nem alszik.