Népsport: augusztusi aranyeső Berlinben

Első bajnokunkról, Kárpáti Károlyról (szabadfogású birkózás, 66 kg) ez állt a Nemzeti Sportban: „Az ő fizikuma nem olyan erős, mint szükséges lenne, de technikával és taktikával mindent pótol.” A második körben az ausztrál Dick Garrard ellen tussal nyert, a szaklap szerint: „A közönség nagy ovációval fogadja a magyar győzelmet.” Aztán már meg sem lehetett állítani a dobogó tetejéig. Nem sokkal később Zombori Ödön is olimpiai bajnok lett. Az NS ugyanakkor nem tagadta: „Az elsőségét jórészt az égiek kegyének köszönheti. Utolsó három mérkőzésére már négy ponttal állt ki, s ha csak egyetlen mérkőzést nem tussal nyer meg, lecsúszott volna az első helyről”.

A női tőr egyéni fináléjában Elek Ilona a második asszójában fej fej mellett haladva a német Helene Mayert győzte le 5:4-re. „Csibi” – ez volt Elek Ilona beceneve – egyetlen vereségét a német Hasstól szenvedte el 5:3-ra, így a magyar olimpiai bajnoki címéhez kellett, hogy az osztrák Ellen Preis legyőzze Mayert (5:4), aki sportszerűen gratulált Csibinek: „Valóban kitűnően vívtál.” Első helyezett vívónk ez mondta: „Hass ellen volt a legnehezebb asszóm. Hogy Mayert megverem, már a tegnapi csapatmérkőzés után hinni mertem. Sokat köszönhetek Santellinek, aki megtanított jól szúrni.” Hozzátette, egyéniben abbahagyja, csak a csapatversenyeken indul. Szerencsére ezt nem gondolta komolyan, 1948-ban megvédte címét!

Augusztus 9. különleges dátum a magyar sport történetében, Berlinben ezen a napon három magyar olimpiai bajnoki cím is született! A legenda szerint Budapesten az utcán így köszöntötték egymást az emberek. „Csik, Csák, Lőrincz!” Az NS címlapján is ez állt 10-én: „Csik, Csák és Lőrincz 3 olimpiai győzelem” Csik Ferenc a 100 méteres gyorsúszásban szerzett aranyérmet, Csák Ibolya magasugrásban az atlétika első magyar női aranyérmese is lett egyben, míg a korondi születésű Lőrincz Márton a kötöttfogású birkózás légsúlyú kategóriájában nyerte el a babérkoszorút a szó konkrét és átvitt értelmében is, mert Berlinben a győzteseknek ez járt. Hogy a politikai légkört némiképp érzékeltessük, idézzük az NS-t: „Göring tábornagy, miniszterelnök és Göbbels birodalmi miniszter csütörtökön este fényes fogadóestet rendezett az olimpiai játékokon megjelent előkelőségek tiszteletére. (…) A magyar közül ott volt Kelemen Kornél dr. a m. kir. kormány képviseletében (…), ifjabb vitéz Horthy Miklós, a MÚSz elnöke, továbbá Bethlen István gróf, nyugalmazott miniszterelnök.”

A magyar közvélemény Csik Ferenc versenyére összpontosított, érthetően, hiszen az úszás klasszikusának számító 100 méteres gyorsúszásban volt éremesélyes, a döntő napján az NS ezt írta. „Csak a japánok úsztak jobb időt a középfutamban Csik Ferencnél” és „Csik Taguchi mögött 58.1-e második az első középfutamban, maga mögött hagyta Ficket és Fischert” A miheztartás végett: az amerikai Fick volt a világcsúcstartó (56.4 mp), Fischer pedig a németek üdvöskéje. Ám a magyar úszó mellett mindketten ott voltak a másnapi fináléban, arról nem beszélve, hogy a három japán (Jusza, Arai és Tagucsi) Csik Ferkónál jobb idővel került be. Csik az ezüstérem megszerzésében bízott.

Az NS feltette a kérdést. „Sikerül-e Csiknek Hajós, Halmay és Bárány nyomába lépni?” A verseny a választ is megadta: „Kilencven méternél Csiknek biztos félméter előnye van a japánok előtt. A japánok azonban irtózatosan dolgoznak és minden csapásnál centiméterről-centiméterre közelegnek Csikhez. De az előnyből még mindig telik és a kétségbeesett japán erőfeszítések céltalanok lesznek akkor, amikor Csik keze megvillan a célban. Talán egy gondolattal, talán többel előbb, mint Yusáé. (…) Győzött. Nem tudjuk, vagy inkább nem merjük hinni. (…) Még mindig nem tudni semmit. Ekkor azonban Bárány István felugrik célbírói emelvényéről, beugrik a hetes pályához, lehajol a medencére és megcsókolja Csiket.”

Csik győzelmét a korábban szintén a BEAC-ban sportoló Pluhár hangja repítette világgá, másfelől ez volt az első olyan rádióközvetítés, amely attól legendás, hogy világraszóló magyar sikert örökített meg: „Gyere, Ferkó, gyere…” – harsogta Pluhár az éterbe.

Csák Ibolyát elsősorban rutintalansága miatt féltette a honi közvélemény. A sportlap azt is hozzátette a női magasugrásról szóló részben. „Ez az utolsó szám, amelyben komoly magyar sikerről ábrándozhatunk. (…) Ha ez a súlyos és nyomasztó teher nem nehezedne Csák Ibolyára, ha nem szegeződne rá minden szem s reménykedne mindenki abban, hogy majd ő kivágja a rezet, jobban tudnánk bízni a sikerben. Így azonban kérdés, nem roppan-e össze a felelősség súlya alatt az ő gyenge válla, az alatt a felelősség alatt, amelyet a férfiak sem bírtak elviselni.”

Az NS jóslata a német Dora Ratjent (akiről néhány évvel később kiderült, hogy nem hölgy, hanem férfi…) tette az első helyre az ausztrál Doris Carter előtt, Csákot a harmadik helyre várta, mindhármuknak 160 cm-es eredményt prognosztizált. A magyar csúcsot egyéni legjobbjával, 161 centivel Csák Ibolya tartotta, ám az NTE atlétája mellett az Olimpiai Stadionban 17-en álltak rajthoz, a 160 centiméteren már csak hárman maradtak. Csák Ibolya harmadik kísérletére jutott át a magasságon, a német Elfride Kaun és a brit Dorothy Odam társaságában 162 centin folytathatta a versenyzést. Egyikük sem ugrotta át, ám a holtverseny eldöntésére ismét 162-re került a léc, ezt egyedül a magyar versenyző vette sikerrel. Pluhár atlétánk sikerét is közvetítette: „Csák Ibolya nyugodt, hosszú léptekkel megy neki az utolsó kísérletnek, a 162 cm-es magasságnak és átugrotta… Győzött!”

A birkózásban a légsúlyú Lőrincz Márton az első napon svájci, belga és norvég ellenfelét legyőzte, s ugyan az észt Evald Sikk 5:1-re gyűrte le a MAC birkózóját, de még mindig az első öt között állt. Az aranyéremhez mindenképpen meg kellett vernie a svéd Svenssont. Öldöklő küzdelemben telt el a tíz perc, a pontozók egyik birkózó javára sem döntöttek. A hosszabbításban a magyar pehelysúlyú tusveszélyes helyzetbe kergette ellenfelét, de a svéd kikecmergett nehéz helyzetéből – igaz, ez az akció gyakorlatilag a magyar kötöttfogású győzelmét jelentette. „A vezetőbíró sípol és egyszerre gyullad fel három zöld lámpa. Lőrincz színe! Egyhangú pontozással győztünk! A jelenlévő magyarok berohannak, ölelik, csókolják Lőrinczet. Majd szétszedik. Ez a nap is jól végződött” – írta Pálfai János a sportnapilapban. A győztes is megszólalt: „Boldog vagyok… Mi az, hogy boldog? Az nem is kifejezés. Ma csodálatos napunk volt, ennek is menni kellett. Egész nap telebeszélték a fejem Csákkal, Csikkel. Nyugodtan léptem a szőnyegre, sőt, éreztem, hogy ha tussal kellene győznöm, akkor is bajnok lennék. Hagytam a svédet, hogy egy kicsit kidolgozza magát, aztán rámentem. Öt éve versenyzem, ez volt az első olimpiám. Kezdetnek nem rossz.”

Az Olaszország elleni kardcsapatdöntőben (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre) az ellenfél 4–3-as vezetésénél Kabos egy majd’ félórás (!) asszóban 5:4-re megverte Gustavo Marzit, ez a győzelem volt a fordulópont a 9:6-os sikerhez. Miután Rajczy győzött Aldo Masciotta ellen, „valahol a háttérben elkezdi valaki a Himnuszt, s első halk hangjaira elnémul a diadalordítás még mindig zúgó hangja. Most már öten, tízen, húszan éneklik a nemzeti imádságot, és a harmadik sornál már minden magyar könnyes szemmel, remegő hanggal olvad bele egyetlen hatalmas kórusba.”

Vízilabdázóink is megvédték Los Angeles-i bajnoki címüket, csak már nem Komjádi Béla, hanem Beleznai László irányításával. Komjádi 1933. március 5-i, 40 évesen bekövetkezett halála után előbb Jónás István látta el a kapitányi feladatokat, 1934-ben viszont már Beleznai lépett a fedélzetre, aki – ahogyan egy cikkében Szabó Gábor fogalmazott – hagyta duruzsolni a Komjádi-gépezetet. A válogatott gólvágója, Németh János így emlékezett rá: „Vezetése alatt a felkészülések komolysága, a mérkőzések taktikai meghatározása, a lelkesítés stb., mind a megmaradt régi Komjádi-játékosokra hárult. Ha jól ment a játék, így biztatott: »Fog ez menni, fiúk!« Ha rosszul ment: »Borzasztó, borzasztó!« Ezekkel a felkiáltásokkal ki is merült szakmai tanácsadása.” Berlinben – nem találnák ki – a németek voltak a magyarok legnagyobb ellenfelei. De korábban hiába vették filmre a mieink játékát, s híresztelték, hogy a Führer jelenléte a lelátón két gólt jelent nekik, a magyarok erre úgy replikáztak, hogy az ő Némethjük, Jamesz játékában négy gól van. Nos, egyik jövendölés sem jött be, Hitler nem volt ott a meccsen, Németh pedig nem dobott gólt… A sorrendben utolsó előtti találkozó 2:2-vel végződött, az utolsó mérkőzésen a magyaroknak 4:0-ra vagy 7:1-re kellett legyőzni a franciákat. Az eredmény 5:0 lett, Magyarország gólaránnyal aranyérmes! Homonnai Márton örült: „Megvédtük a bajnokságunkat! A legnehezebb olimpiai torna volt ez, de végül mégis győzött a magyar akarat!” Halassy Olivér megjegyezte: „Amikor egy emberrel kevesebben voltunk, rettenetesen nehéz volt.” S hogy miért voltunk kevesebben? Mert Németh János kiállítása miatt a meccs egyharmadát emberhátrányban játszottuk le.

Kard egyéniben Kabos, Gerevich és Rajcsányi is bejutott a döntőbe, Kabos legyőzte Gerevichet és Rajcsányit, ez nagyban megalapozta a végső sikerét. Más kérdés, hogy Marzi 5:2-re legyőzte. Igaz, Gerevich meg óriási csatában 5:4-re az olaszt. Kabos az utolsó asszójában 5:1-re nyert a belga Robert Van Den Neucker ellen, ezzel biztosította be aranyérmét. Gerevich 3., Rajcsányi 4. lett. Kabos az olasz Italo Santelli nyakába ugrott: „Köszönöm, Maestro! Magának köszönhetem, a sikernek legalább a fele a magáé! Ez nem egy évnek, hanem számos év kitartó munkájának az eredménye, amelyben sok szenvedés is volt. Az elején éreztem már, hogy győzni fogok.”

Harangi Imre három győzelemmel jutott a légsúlyú ökölvívók döntőjébe. Az elődöntőben a dán Poul Kops lefejelte Tatárt – ez volt Harangi beceneve –, a bal szeme felett felrepedt a bőr, de Steve Klaus magyar származású szakvezető trükkjeként mindkét szemén tapasszal várta a finálét az észt Nikolai Stepulov ellen. Harangi nyugodt volt: „Nem lesz baj, Steve papa, majd a sarokba terelem azt a pofát, mint az eddigieket, s aztán összeverem.” Klaus megjegyezte: „Ha győz Harangi, háromszor földhöz verem magamat ülőhelyzetben.” Kops végigszabálytalankodta az összecsapást, Tatár győzött, az NS büszkén írta: „Most Harangi nevét megtanulta a művelt világ. (…) Világszenzáció lett egy szorgalmas magyar ökölvívóból.” Az újságíró odament Klaushoz. „No most verje a földhöz magát ülő tartásban, mert győzött Harangi!” A tréner pedig megtette…

Itthon mi is: a tíz arany, egy ezüst, öt bronz minden várakozást felülmúlt.

Jesse Owens a Führer szeme láttára győzött

Jacques Goddet újságíró pontosan fogalmazott a berlini játékokról: „Az olimpia puszta ürügyként szolgált arra, hogy Hitler a hatalmát fitogtathassa.” Lucien Dubech sem látta másként: „A hitleri Németország meg akarta mutatni a világ minden tájáról idesereglett sportbarátoknak, hogy a német nép ismét a régi dicsőségében tündököl.” A rendező ország sportolói megértették Hans von Tschammer-Osten német sportminiszter üzenetét, hogy a kellő időben a legnagyobb eredményt préseljék ki magukból, mert az 1932-es Los Angeles-i három első helyezéssel szemben a német fővárosban 33 elsőséget szereztek. Mégis az olimpia legnagyobb sztárjának egy színes bőrű atléta, bizonyos Jesse Owens bizonyult: győzött a 100 és 200 méteres síkfutásban, távolugrásban és tagja volt az aranyérmes 4x100-as váltónak is, valamennyi számban olimpiai csúcsot elérve. Mindezt Adolf Hitler is látta a fajüldöző Németország fővárosában, az Olimpiai Stadionban…

Emlékeztető

XI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
Helyszín: Berlin (Németország)
Időpont: 1936. augusztus 1–16.
Résztvevő országok száma: 49
Résztvevő sportolók száma: 3963 (3632 férfi, 331 nő)
Magyar sportolók száma: 216 (197 férfi, 19 nő)
Sportágak száma: 21
Aranyérmek száma: 129

A MAGYAR ÉRMESEK

Arany
Csák Ibolya (atlétika, magasugrás), Kárpáti Károly (birkózás, szabadfogás, könnyűsúly), Lőrincz Márton (birkózás, kötöttfogás, harmatsúly), Zombori Ödön (birkózás, szabadfogás, harmatsúly), Harangi Imre (ökölvívás, könnyűsúly), Csik Ferenc (úszás, 100 m gyors), Elek Ilona (vívás, tőr egyéni), Kabos Endre (vívás, kard egyéni), kardcsapat (vívás, Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre), vízilabda (Bozsi Mihály, Brandi Jenő, Bródy György, Halassy Olivér, Hazai Kálmán, Homonnai Márton, Kutasi György, Molnár István, Németh János, Sárkány Miklós, Tarics Sándor)

Ezüst
Berzsenyi Ralph (sportlövészet, kisöbű sportpuska, fekvő)

Bronz
Palotás József (birkózás, kötöttfogás, középsúly), Platthy József (lovaglás, díjugratás), női tornacsapat (Csillik Margit, Kalocsai Margit, Madary Ilona, Mészáros Gabriella, Nagy Margit, Tóth Judit, Tőrös Olga, Voit Eszter), 4x200 m gyorsváltó (úszás, Abay Nemes Oszkár, Csik Ferenc, Gróf Ödön, Lengyel Árpád), Gerevich Aladár (vívás, kard egyéni)