
A felújított Tisza-kastély parkjában éledt újjá a bajnokságban 1986 óta nem szereplő nagypályás geszti együttes, a környék megszűnt csapataiból összeállított Békés XI-gyel játszott meccset a Hátsó füves futballmentő túra keretében. Történelmi szálak, társadalmi helyzetkép és a falusi foci esélyei – riport egy különleges Békés megyei esemény nyomán. A szövegben a Tisza család életéről és a geszti kastély múltjából gyűjtött idézetek szerepelnek.

„A Tiszák grófi címerében egyetlen szó olvasható, a latin PERSEVERO ige. Jelentése: valami mellett állhatatosan megmaradok, rendületlenül kitartok, nem hagyom, nem engedem.”– idézet a „Rendületlenül kitartok” című 2024-es könyv bevezetőjéből

Régóta dédelgetett terv vált valóra Geszten: Tóth Mártonnal, a 81 évesen is fáradhatatlan békési futballmisszionáriussal, a régióban megszűnt nagypályás csapatok kispályás tornáját évek óta szervező sportemberrel összefogva Békés vármegyébe is eljutott a Hátsó füves futballmentő túra. A geszti kastélykerti pályán a hosszú idő után összeálló Geszt együttese játszott nagypályás mérkőzést a Mezőgyán és Körösnagyharsány megszűnt csapataiból összeállt tizeneggyel.

Az önfeledt hangulatot és 4–0-s hazai győzelmet hozó mérkőzés előtt Tóth Márton elmondta: „A települések elnéptelenednek sajnos, a nagypályát sok helyen már nem lehet megtölteni. Emlékszem, amikor 1989-ben a megyei futballszövetség szolgálatába álltam, még 58 csapat működött Békésben, most 47 kezdi el a bajnokságot, visszalépett nemrég Kötegyán, Sarkadkeresztúr is. A folyamatot érzékelve jött a kispálya gondolata, és hála Istennek, jelentős az érdeklődés a kis lélekszámú települések futballtornái iránt. Segítség, hogy itt általában szeretik a polgármesterek a labdarúgást, a polgármester asszonyok is – ebben talán közrejátszik a polgármesterek focijának hosszú időre visszatekintő hagyománya. Külön öröm nekem, hogy Békés megye is felkerül a Hátsó füves futballmentő túra kapcsán a futballtérképre. Kicsit bántott, hogy azt olvastuk a riportokban, vannak állomásai a sorozatnak Zemplénben, Szatmárban, Zalában, Baranyában, Bácskában, a Balaton környékén, de itt nem. Most végre ide is eljutott a kezdeményezés.”

„Édes jó papám! Tegnap megpróbáltam kengyel nélkül lovagolni, visszavettem azonban, mert nem ment. Volt még séta is, mely alatt sok gyöngyvirágot leltünk, este pedig labdáztunk. Ma feladaim elvégeztem, aztán festékkel festettem és sétáltunk, délután pedig feladataimat elvégezve írok neked, eztán pedig takarítani fogok. Sokszor ölel és csókol szerető fiad: István”– ifjabb Tisza István (1886–1918) 1896-os levele édesapjának, Tisza Istvánnak (1861–1918)

„Futball és kultúra kéz a kézben jár” – szól a Hátsó füves-kezdeményezés egyik mottója, ennek szellemében pedig a geszti futballmeccset is sajátos program, a helyi Tisza-kastélyban tett látogatás vezette fel. A 18. századi épületet néhány éve teljesen felújították, az állami rekonstrukció keretében a Tisza-család történetét is bemutató, kitűnően kidolgozott és élményszerűen tálalt kiállítással gazdagodott. Itt tartott a résztvevőknek izgalmas tárlatvezetést Árgyelán János, aki csak névrokona a híres NB I-es futballistának, aki – hihetetlen véletlen… – szintén részt vett az eseményen a futballmentő túra geszti napjának védnökeként. (A kastélyprogramra az MLSZ Békés vármegyei igazgatósága és az ügyet segítő Szpisják Zsolt igazgató támogatásával nyílt mód.)

Az idegenvezető Árgyelán János Szegeden dolgozik vegyészént, de geszti születésűként és az évtizedekig a kastélyban működő Arany János Általános Iskola tanulójaként sok személyes élményt gyűjtött a helyszínről. Családi emlékeket felelevenítve elmondta, hogy nagyszülei, dédszülei sok más falubelihez hasonlóan dolgoztak a Tisza családnak, akik jó gazda hírében álltak, a létező alá-fölérendeltség nem párosult kizsigereléssel. A második világháború után egy ideig csirkekeltető működött a kifosztott, elhanyagolt kastélyépületben, amely 1952-től szolgált iskolaként. „Érdekes volt a patinás környezetben tanulni. Néha egy-egy régi ablaktábla kiesett, furcsának tűnt a folyosóról nyíló osztálytermek elrendezése. Az egykori díszebédlő volt a tornaszobánk, itt játszottunk kettő a kettő ellen ádáz futballmeccseket.”

„Egy nagy művet alkottam, melynek nem szabad velem együtt összeroskadni. A föld ne mozogjon, hanem álljon. S ha az egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk, ne menjen vele.” – szemelvény a Kőszívű ember fiai című regényéből, amelyben a „kőszívű embert” Jókai Mór részben Tisza Lajosról (1798–1856) mintázta, akaratát a fenti szavakkal jellemezve

Házigazdaként és az újjászerveződött csapat technikás hátvédjeként Brandt Krisztián geszti polgármester elevenítette fel a település futballmúltját: „Nálunk a hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje volt az aranykor, akkor nyertünk több körzeti bajnokságot. A szervezett futball 1986-ban szűnt meg nagypályán, azóta kispályás tornákra járunk, nősök–nőtlenek, harminc alattiak–harminc felettiek meccsekkel próbálkozunk. A nagypályánk az 1950-es évektől kezdve a Tisza-kastély parkjában feküdt. A kastélyt és a területet 2016-ban megvette az állam, az egyik szemünk nevetett, a másik viszont sírt, ugyanis elveszítette a település a futballpályáját. Szerveztünk egy pályabúcsúztató nagypályás meccset, gesztiek játszottunk egymás között, 3–3 lett a végeredmény. Tavaly átadták a felújított kastélyt, és az a megtiszteltetés érte a gesztieket, hogy kicsit szűkebb méretben, de helyreállították a futballpályát, amelyet a helybeliek ingyenesen használhatnak. Három hete egy egymás elleni, jó hangulatú meccsel hangoltunk a Hátsó füves futballmentő túrára, 2017 után először álltunk össze ismét. Egy 1975-ös Tisza stoplis cipőt hoztunk el mementóul, családi ereklyeként ez maradt meg a régi időkből. Az emlékeket azonban elevenen őrizzük, idebent, a szívünkben.”

„Nem a nagy és hatalmas emberről akarok beszélni. Csupa igazság, csupa erő és csupa szeretet volt egész lénye. […] Szigorú, tekintélyt tartani tudó apa tudott lenni, de hogy általéreztük minden szaván, minden tekintetén, mennyire szeret bennünket.”– a miniszterelnöki posztot 1903 és 1905 között, illetve 1913 és 1917 között betöltő Tisza István édesapjáról, az 1875 és 1890 között miniszterelnök Tisza Kálmánról

Szerb József nevét a nap során többen szóba hozták a geszti labdarúgás régi világát ismerők közül. Világossá vált, a futballt segítő, sőt egykor a csapatban aktívan játszó geszti hatalmasság a környéken ég és föld ura volt: elmondások szerint tsz-elnökként, iskolaigazgatóként, sportvezetőként és a település első embereként egyengette a geszti sport útját. Fő fizetőeszköz a környéken a geszti szilvapálinka volt, a csapat pedig néha Szerb sporttárs nélkül is feltalálta magát. Szóba került a Gyulavári elleni réges-régi mérkőzés híres története is: „Meg volt egyezve, hogy győzni fogunk. Vezettünk is, már pakolták be a megbeszélt őzet a buszba, de Gyulavári egyenlített, 2–2. Na, rendben, ki az őzet a buszból. Aztán lőttünk még egy gólt, 3–2, vissza az őzet a buszba.”

Szerb József a Békés Megyei Népújság újságírójának büszkélkedett el 1975-ben a következővel: „– Akár hiszi, akár nem, de így volt: a televízió előtt játszottuk a Magyarbánhegyes elleni bajnoki mérkőzésünket. Nagy bajban voltunk akkor, 1972 májusában. Megyei II. osztályú bajnoki mérkőzésünk és a Belgrádban sorra került Magyarország–Románia válogatott labdarúgó Eb-találkozó kezdési időpontja egybeesett. Napokig nem tudtam megoldást találni. Aztán, egy reggel fiatalabbik kislányom egy jókora villanydróttal játszadozott, s ezt látva megszületett az ötlet! Kölcsönkértem a KISZ televízióját, kitettem a focipálya öltözőjének ablakába, meghosszabbítottam a zsinórt és vasárnap délután, míg a srácok a Bánhegyessel fociztak, szurkolóink hol a mieinket, hol pedig a tv-ben a válogatott játékát figyelték. Hát így játszottunk mi, gesztiek a tévé előtt!”

„Szabadság – amelynek nevében / Tűröm, ha víg pünkösti nép / A »rendet« elnyomtatja szépen, / S le is fekszik, ha fűre lép; / Hogy itt nincs tábla, tilalomfa. / Vagy ördög hajt rá, ha van is; / Hajrá, fiúk!… ifjú koromba’- / Úgy tettem volna magam is.”– részlet az 1851-ben és 1852-ben Geszten élő Arany János költő (1817–1882) Ének a pesti ligetről című verséből

Geszten a kezünkbe adtak egy Nemzeti Sportnak címzett levelet Dudás Árpádtól, a tíz kilométerre eső Zsadány polgármesterétől. Íme, a sajátos üzenet: „Jász Imre Sárrétudvariban volt kovácstanuló, majd kovácsmester az 1930-as évek elején, amikor Orbán László is Sárrétudvariban élt gyerekként. Laci bácsi elmondta, hogy Jász Imre minden mérkőzésen 6-8 gólt rúgott, még akár Püspökladány csapatának is. Jász Imre tehetségére sokan felfigyeltek, és hívták a 30-as évek legendás csapatába, a Hungáriába, profi szerződést ajánlottak neki. Ám Jász Imre biztosabbnak látta a saját és családja jövőjét Geszten a Tisza családnál, ezért a Hungária focicsapat és Budapest helyett Gesztre költözött. A kastély melletti nagy házban lakott családjával. Laci bácsi látta őt játszani és állította, amennyiben Jász Imre a Hungáriába igazol, akkor az 1938-as világbajnokság döntőjében a magyar válogatott az ő góljaival megverhette volna az olaszokat.”

„Következetesen gyakorolta magát abban, hogy teste feltétlenül az akarata szolgálatában álljon s testi ok a kötelesség teljesítésében meg ne akadályozza.”– Géresi Kálmán jogtudós, történész (1841–1921) Tisza Istvánról

A zsadányi levél hírvivője nem más volt, mint Kiss Balázs, a Zsadányi SE elnöke. Csapata elsősorban arról nevezetes, hogy a környék számos megszűnt együttesével ellenétben él és virul. „Kétezerben alakultunk újjá, az akkori csapatból én vagyok már az egyetlen játékos. Tíz év után tértem haza Budapestről, ahol Airbnb-s lakáskiadással foglalkoztam. A csapatba Gesztről, Mezőgyánból, Biharugrátról is járnak át, nálunk működik U7-es, U9-es, U11-es, U13-as és U15-ös korosztály is. Tao-s pályázatokból tudunk fejlődni, elektromos kisbuszunk van, az öltözőt is felújítottuk. Hogy mi kell a fennmaradáshoz? A gyereklétszám és az elhivatottság. Azt látom, hogy a pénz megöli az amatőr focit. Sajnos a mi szintünkön, a megyei III. oszályban is megjelent már, előfordul, hogy játékosoknak fizetnek. Nekem alapelvem, hogy addig csinálom Zsadányban a futballt, amíg szívből megy.”

„Minden szavunk ima volt, amit Tisza Kálmánról írtunk. Ez az elbukott ősz óriás tette, hogy ma már van mit féltenünk, ez a férfiú csinálta meg az országban a világosságnak világát.”– Ady Endre költő (1877–1919) Tisza Kálmánról

A Sebes-Körös holtága mellett fekvő Biharugra is képviseltette magát, Gyöngyi Béla személyében. A geszti meccset megelőző futballtörténeti emlékezésen ő is szót kért: „A faluról a hal jut az emeberek eszébe, de érdemes az 1960-as, 1970-es években még élő biharugrai futballról is beszélni. Nemrég elhunyt édesapám emlékeit, így a régi igazolását ma is őrizgetem. Egy személyes anekdotát is megosztanék róla: az 1950-es években Esztergomban dolgozott a bányában, közben Budapesten futballozott. Barátságos meccsen játszott Puskás Öcsiékkel. Feltűnt a gyorsasága, mondta neki a meccs után Öcsi: »Most kimegyünk Nyugatra, aztán visszjövünk, felviszlek Pestre, és nagy focista lesz belőled!« Öcsiék azonban, mint tudjuk, kint maradtak. Így nem lett apámból nagy futballista.”

„De a remény tény és való helyett / Ád tarka-barka tünde rémeket. / Felébredünk! – a fénykép elhalad, / S a jövő még kopárabbnak marad.”– részlet Tisza Domokos költő (1837–1856) verséből

Körösnagyharsány polgármestereként Győri Zoltán vezette a mezőgyániakkal közösen pályára lépő csapatot, bemutatva faluja futballmúltját is: „Az utolsó nagypályás foci emlékei 1990-hez köthetők, akkori az utolsó sportorvosi pecsét is a régi igazoláson. Abban az évben megszűnt a tsz, és összeomlott a Körösnagyharsányi TSZ SE is. Kispályán viszont azóta is aktívak vagyunk, a Marci bácsi által szervezett tornákon is örömmel játszunk. Egy kedves történetet elmondok. Az 1960-as évek elején Körösnagyharsány csapatának útja az idegenbeli meccs után hazatérve a kocsmába vezetett. Hajdú Gyula bácsitől, az intézőtől megkérdezték a kocsmában üldögélők, mi lett az eredmény. Mire ő büszkén felelt: »Győztünk«. Két hét múlva vereséggel tért haza a csapat, a kocsmában is változott a fogalmazás, Gyula bácsi elhatárolódott: »Kikaptak a fiúk.«”

„Ha gróf Tisza Lajos, aki most a király személye körüli miniszter lett, az isten oldala melletti miniszter lett volna a világ teremtésekor, sok minden dolog másképpen nézne ki ma. A hegyek például nem lennének olyan kopárok. […] Annyi bizonyos, hogy a világ úgy állna, ahogy most, csakhogy némi javításokkal. A nagy alapvonalakhoz hozzányúlni félénk keze van, de a részleteken örökké módosítani, szépíteni szenvedélye.”– részlet Mikszáth Kálmán (1847–1910) A szegedi gróf című cikkéből

Tóth Márton a Békéscsaba egykori NB I-es kapusaként magával vitte Gesztre egy régi, foszladozó kapuskesztyűjét és valamikori stoplisát is. Ott volt nála egy pár kopottas bőr gyermekcipő is. Nem akármilyen darab: „Ez volt az első cipőm. Dédapám, Kovács Mihály csinálta nekem saját kezűleg Medgyesegyházán 1944-ben.” Az egykori kesztyűt fel is húzta a sportveterán, beállt két fa közé, és várta a labdával közeledő Árgyelán János lövését…

„Tehetséges, józan, higgadt felfogású, meggyőződéses liberális politikus. Bátor ember, nagy kálvinista. Modora fagyasztó… A gyűlölködés fogja megölni.”– Thallóczy Lajos (1857–1916), a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Történeti Társaság elnöke, politikus véleménye az 1918-ban aztán valóban meggyilkolt Tisza Istvánról

„Olyan erő van ebben a játékban, amelynek utat kell törnie” – magyarázta Árgyelán János, az 1969-ben született korábbi középpályás, aki emlékezetes időszakot töltött Békéscsabán és a Kispest-Honvédnál is, 1998-ban bajnokságot nyert az Újpesttel, nem mellesleg 1993-ban az év játékosának választották Magyarországon. Indulásáról így beszélt: „Anyukám Bojtról való, én már Gyulán születtem, de minden nyaramat Bojton, a Biharkeresztes melletti pár száz lakosú faluban töltöttem. Felraktak a buszra Gyulán, Ica néni meg fogadott a bojti megállóban. A futballpályával szemben lakott, húsz-harminc gyerek minden nap kint volt, fociztunk egymással. De olyan is többször előfordult, hogy biciklivel átmentünk a szomszédos Bedőre, az ottani gyerekekkel játszani. Hiányolom, hogy az oktatási rendszerből kivették az erőt, amellyel tudták motiválni a gyerekeket. A tornatanárom nem hagyott elkallódni, harmadikos koromban végighúzott a fülemnél fogva az udvaron, és azt mondta, fiam, holnaptól a nyolcadikosokkal fogsz focizni és edzeni. Mert te válogatott futballista leszel. Neki köszönhetem, hogy eljutottam oda, ahova. Gyulaváriban játszottam az ifiben, és bármily furcsán hangzik, a megye kettes ifiből három év alatt eljutottam a felnőtt NB I-ig, újabb három év múlva pedig az év futballistája lettem.”

„Ellenőrzést nem tűr, nem akar / Német az ő ura, nem magyar! / S ily urat csak bandája követ… / Kötelet Tiszának, kötelet…”– a Bolond Istók élclapban 1904-ben megjelent, Tisza István (1861–1918) miniszterelnököt kritizáló vers részlete

„Azon kívül, hogy régi játékostársakkal időnként kimegyek a Békéscsaba meccsére, megszakadt a futballal a kapcsolatom – folytatta Árgyelán János. – Nem akarok edző lenni, mert ebben a közegben nem érzem jól magamat. Sok minden hiányzik. Inkább így mondom: minden hiányzik. Az odaadás, az edzésmunka, a szorgalom. Voltam edző Gyomaendrődön, de nem jártak a fiúk edzésre, hárman-négyen jelentek meg, nem láttam értelmét. Körösladányban is elvállaltam a csapatot, a mentalitás ott sem volt megfelelő. Ha azt mondtam a játékosoknak, fussanak kétezer métert, már tiltakoztak. Vagy nem jöttek legközelebb. Győzködött a polgármester, mondta, hogy csináld tovább, annyi pénzt kapsz, amennyit akarsz. Közöltem vele, hogy engem a pénz nem érdekel. Földmunkákkal, bontási munkákkal, kőtöréssel foglalkozom, van két cégem, azok szépen termelnek, nem vagyok rászorulva. Nekünk a futball volt az életünk. Ami ma van, az nekem nem hiányzik.”

„A magyarság vereség esetén mindent veszíthet, a győzelem kivívásakor semmit sem nyerhet.”– Tisza István az első világháború kitörésekor

A mezőgyáni csapatrészt Gyöngyösi István vezette, és megosztotta gondolatait a falu sportéletéről is: „A kilencvenes években szűnt meg a mezőgyáni csapat. A demográfiai folyamatok miatt ma már kevesebben mozgósíthatók sajnos. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy azokat, akik rászolgálnak, fel tudjuk karolni. Sok fiatal megállná a helyét nagypályán, mégis a kispályás kupában játszik. Szeretnénk minél több gyereket bevonni, még akkor is, ha körbenézve látjuk, hogy egyre jobban fogyunk. Célom, hogy jó közösséget szervezzek Mezőgyánon a futball segítségével. Bár 2021-ben fél szezon után vissza kellett lépnünk, nem titkolt szándékom, hogy a kispályásból előbb-utóbb legyen nagypályás csapat is.”

„Dicséret és jutalom nem csábította, gyűlölet és erőszak nem riasztotta el, földi hatalom nem tántoríthatta meg őt, saját hatalma nem kápráztatta el, a másé nem téríthette ki lelkiismerete által elébe szabott útjából.” – Tisza István vallomása édesapjáról, Tisza Kálmánról

A kastélykerti pályák társadalomtörténeti szempontból is rendkívül tanulságos, sokrétű témájával riportjainkban számos Hátsó füves-helyszínen foglalkoztunk már az elmúlt tíz év során. A második világháború után, jellemzően az 1950-es években kialakított sportterek ideológiai üzenete egyértelmű volt: az addig elzárt elegáns parkok kapui megnyíltak, a falu visszahódította jogos terepét az uraktól, az elnyomó osztály által bitorolt földön pedig végre otthonra lelt a nép játéka. A folyamat kései kanyarjaként az elmúlt időszak kastélyfelújításai és parkrekonstrukciói – az eredeti állapot helyreállításának, megidézésének szándékával – több helyen azzal az áldozattal jártak, hogy az évtizedeken át használt nagypályát megszüntették vagy kitelepítették a parkból. Geszt esete kivételes példa arra, hogy a futballterep a 21. századi, megújult kastélykörnyezetben is megmaradhat. Már csak az a kérdés, kiknek.

„Tisza István 1884. évi angliai utazásából hozta magával a tenisz iránti szenvedélyét. Ettől kezdve Geszten rendszeresek voltak a teniszmérkőzések, amelyeknek szintén állandó résztvevője volt a miniszterelnök apa is. A tenisz ekkor még szinte ismeretlen sportág volt hazánkban, Budapesten is csak egyetlen, ekkoriban alakult egyletben űzték. Negyvenéves kora után ismerkedett meg a labdarúgással, és ebben a sportban is jónak bizonyult, Schmidt Henrik szerint szinte lehetetlen volt elvenni tőle a labdát.”– részlet Pecsők László levéltáros Ép testben ép lélek című tanulmányából














A korábbi Hátsó füves-riportok itt érhetők el, az aktualitásokról a Hátsó füves Facebook-oldalán érdemes tájékozódni.