"Olyannak tűnt az egész rémálom, mintha a jégpályán a Sopron korcsolyával, mi pedig utcai cipőben játszottunk volna" kesergett Garamvölgyi Lajos.

Az biztos, hogy a találkozó megmarad a zöld-fehérek emlékezetében, hiszen győztek a presztízscsatában, a kívülállók azonban a szép cseleket, a jó ütemű passzokat, váratlan megoldásokat, lövéseket joggal hiányolhatták.

Ritka az olyan mérkőzés, amikor a csapatok előtt annyi gólszerzési lehetőség adódik, mint a DVSC zalaegerszegi vendégjátéka során.

A hét elején még úgy tűnt, képtelenség futballmérkőzést rendezni Békéscsabán a Kórház utcai stadionban. Hó borította a játékteret, hó borította a lelátót. Aztán összefogtak a helyiek, és hétfőre nagyjából letakarították a havat a játéktérről.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy családi körben rendezték a rangadót, ám a telt házhoz is nagyon sok hiányzott, pedig szándékkal sem lehet pompásabb idénynyitót kívánni, mint a két ősi rivális találkozóját.

Nyilvánvaló, a sok Cavinton az oka, de ezek a fiúk nem felejtenek. Jól emlékeznek arra, hogy tavaly szeptember 14-én már bunyóztak egy jót, kisebb-nagyobb kárt okozva egymásnak, illetve a székesfehérvári klubnak, amelyet megbüntetett a fegyelmi testület.

Tévedni (szak)emberi dolog, tudja ezt Bicskei Bertalan is. Na, nem arról van szó, hogy rossz taktikát dolgozott ki a tréner, hanem arról, hogy a Székesfehérvárról érkezett autóbuszról leszállva a házigazdák számára fenntartott öltöző felé vette az irányt.

Négyezer szurkoló, viszonylag elfogadható talajú pálya, egy szép pirotechnikai bemutató, és Lagzi Lajcsi félórás nótázgatása.Jelentjük, ezzel az idénynyitó KispestDunaferr meccs minden pozitívumát felsoroltuk.