Az elmúlt hét szerdájától egészen szombatig Székesfehérvárott az országos bajnoksággal zárta a 2002-es esztendőt a magyar amatőr-ökölvívás. Hangulatában elsőrangú, színvonalában időnként szívet melengető négy napot kapott a honi mezőnytől Fejér megye székhelye, más kérdés, hogy a látványosan és gazdagon szervezett tornából a jövőben vajon mennyit profitálhat a fényes múltú, kétségtelenül eredményes, ám sokszor bizonytalan jelenű, ugyanakkor stabil jövőre vágyó sportág. Ha a szakmai oldalt vesszük, nincs kompetensebb a fenti kérdés megválaszolására, mint a Vasas-Rica Hungária edzőjeként összesen öt fehérvári aranyérmet felmutató (ezzel a szakosztály 53 éves történetének legeredményesebb ob-ját maga mögött tudó) Szántó Imre, aki az athéni olimpiáig hátralévő bő másfél évben ideje jó részében alighanem a válogatott kapitányaként teszi majd a dolgát.

Feltételezhető, hogy a bokszvilág sohasem lesz egységes Vladimir Klicsko (401, 37 K. O.T. K. O.) tudásának megítélésekor. A WBO (Bokszvilágszervezet) nehézsúlyú világbajnoka szombaton újfent idő előtt védte meg a koronáját, miután kihívója, az amerikai Jameel McCline (2833) nem jött ki ellene a tizenegyedik menetre  a hivatalos végeredmény szerint az ukrán technikai K. O.-val diadalmaskodott , ám a meccs fogadtatása "természetesen eléggé vegyes volt. Akadt, aki tapsviharral fogadta a Las Vegas-i produktumot, mások viszont amiatt fanyalogtak, hogy Klicsko csak annyit adott ki magából, amennyi a győzelemhez kellett.

Az egyébként minden várakozást felülmúlóan nívós, a késő estébe nyúló pénteki programra csupán egyvalami vetett árnyékot: Kurtucz Csaba és Kövesdi Marcell szupernehézsúlyú& hát, nevezzük így: találkozója. A két klubtárs ugyanis egykedvűen felballagott a ringbe, majd nem csinált semmit, végül Szántó Imre Vasas-edző szépen beejtette Kövesdi törülközőjét. Az egyik oldal (a szövetség) súlyos sportszerűtlenségről beszélt, meg hogy a nyilvánosság, meg a sportág tekintélye, hogy legalább jelentett volna sérültet, és a többi. A másik (a Vasas) meg azt mondta, minek erőltesse meg magát a jobbik srác, megsérülhet...

Különleges külsőségek közepette bonyolódott a fehérvári férfibajnokság pénteki napja, és bizonyára így fog a szombati is. A profigálákról jól ismert (annyira, hogy két hete Pápán is éppen ezt dobták be) rácsostartó, reflektorok, bevonulózene és belépőkapu  mi szemnek és szájnak ingere, erre aztán bejön a bokszért rajongó néző.

Két héttel a kevésbé jegyzett báty, a WBA (Bokszvilágszövetség) interkontinentális trónján ülő Vitalij Klicsko után az öcs, a WBO (Bokszvilágszervezet) világbajnoka, Vladimir Klicsko is megmutathatja: igazuk van mindazoknak, akik arra számítanak, hogy a közeljövőben a két fivér uralhatja a nehézsúlyt.

Lakatos, Nagy János, Kótai vagy Erdei távoztával eleve nyilvánvaló volt, hogy kényszerű generációváltás zajlik majd le a magyar amatőr-ökölvívásban, az idei, székesfehérvári bajnokságon pedig végérvényesen betört a régiek közé az új hullám.

A WBC (Bokszvilágtanács) legfrissebb, decemberi világranglistáján hosszú idő után újra találunk magyar bokszolót az első tíz helyezett között. Néhány esztendővel ezelőtt Kovács István, a szervezet akkor kisvilágbajnoka volt tagja a Top Tennek (még azelőtt, hogy elnyerte volna a WBO pehelysúlyú világbajnoki koronáját), most pedig Kótai Mihály jutott el eddig.

Történhet bármi, a szokásos év végi férfi felnőtt országos bajnokságot semmi sem tudja felülmúlni. Lehet olimpiai év, rendezhetnek világ- vagy Európa-bajnokságot, különös rangja van a honi legjobbak seregszemléjének. Amelyen általában mindenki indul, rég visszavonult egykori válogatottak bukkannak fel még egyszer, a junioroktól búcsúzó fiatalok mutatkoznak be a nagyok között, az évi rendes világversenyt megjártak bizonyítani kívánják, hogy idehaza ők a legjobbak.

Az év eleji, szokásos debreceni Bocskai-emlékversenyen nem győzött csodálkozni a Lovarda közönsége, amikor a 2000-es junior-vb ezüstérmese, Szellő Imre szabályosan kiütötte a fél évtizede (februárban már-már úgy tűnt, alaptalanul) a legnagyobb hazai reménységnek tartott Balzsay Károlyt. Szellő talán éppen Balzsay miatt próbálkozott tavaly, első felnőttesztendejében egy súlycsoporttal feljebb, aztán lemerészkedett 75 kilóba, és azon mód végzett is a Vasas-Rica Hungária frontemberével.

Amint várni lehetett, gyorsan megindultak a találgatások arról, hogy az újból kizárólag az amatőrökre fókuszáló Szántó Imre helyett ki lesz a WBC (Bokszvilágtanács) nagyváltósúlyú nemzetközi bajnoki koronáját birtokló Kótai Mihály új edzője. Néhány helyen felvetődött, hogy Kótai a sikeres Las Vegas-i túra után hosszabb időt is eltölt majd az Egyesült Államokban, és Roger Mayweather keze alatt a Top Rankben pallérozza a tudását, ám Veres László, a magyar öklöző menedzsere mindezt kategorikusan cáfolta.

Egyre előkelőbb helyet tölt be a félnehézsúlyúak mezőnyében Erdei Zsolt. A WBO (Bokszvilágszervezet) interkontinentális bajnoka, aki szombaton védte meg először az övét, miután a nyolcadik menetben technikai K. O.-val legyőzte a paraguayi Juan Carlos Gimenezt, a Boxrec című internetes magazin számítógépes rangsorában a 16. helyen áll, többek között megelőzve azt a Richard Hallt, aki kétszer is bunyózhatott Dariusz Michalczewskivel a WBO világbajnoki övéért.

Szántó Imre alig több mint egy hete Las Vegasban még ott állt Kótai Mihály szorítósarkában, ez azonban a jövőben nem fordul vele elő. Az amatőrválogatott kapitánya, egyben a Vasas-Rica Hungária klubedzője ugyanis szakít a hivatásosok világával. "Belekóstoltam a profibokszba, és nem ízlik  mondja szűkszavúan a sokat látott tréner, és nyilvánvaló, hogy a körítésre, az esetek jelentős részében a cirkuszok világát idéző visszásságokra, a sokszor rendezetlen anyagi viszonyokra és a legalább ennyiszer felelőtlen ígérgetésekre gondol.