Bajnoknő az időablakban – Csillag Péter publicisztikája

Egy régi zsidó bölcsesség szerint minden ember kétszer hal meg. Először, amikor megszűnik dobogni a szíve, másodszor pedig, amikor utoljára mondják ki a nevét. 

Ami a feledés veszélyét illeti, könnyebb elkerülnie azt például az angol királynőnek, akinek személyét történelemkönyvek, emléktáblák, szobrok tartják életben az utókornak. Akit azonban nem ültet a történelem szeszélye Nagy-Britannia trónjára vagy a közfigyelem más kiemelt szerepkörébe, az többnyire ki van szolgáltatva a családi emlékezet kényének; a következő nemzedékek szándéka, kitartása, érdeklődése vagy éppen nemtörődömsége határoz a sorsáról.

„Emlékét örökké megőrizzük” – szól a gyászkoszorúk aprópénzért rendelhető slágerfelirata, amely a könnyű ígérettel sok esetben szinte előre felmentést kér a súlytalan és fedezetlen szavak ürességéért. Holott az említett őrzés aktív tevékenység lenne, energiát, rákészülést és figyelmet igényel, csalóka a képzet, hogy az érzelmek hullámzó sodra magától felszínen tartja a hagyatékot. Nemrég részt vehettem egy nagymarosi ünnepségen, amely bepillantást engedett egy kiterjedt, mégis összetartó család különösen hiteles és szép emlékápolásába: a gondosan megkoreografált nap az évekkel ezelőtt elveszített, szeretett édesanya-nagymama-dédmama személyiségének, élettörténetének szolgált eleven mementójául. Nem az angol királynőről volt szó, de majdnem: II. Erzsébethez hasonlóan 1926-ban jött a világra, 2022-ben hunyt el, vele egy évben (1947) házasodott, hozzá hasonlóan négy gyermeke született, ráadásul hivatása szintén egy palotához kötötte, csak éppen a Buckingham-palota helyett a Budavári Palotához, ahol mint a Budapesti Történeti Múzeum megbecsült munkatársa dolgozott negyven éven át.  

Gyulai Ernőnének hívták, ismerősi körben Mandulának, ahogyan néhai férjét, Gyulai Ernő doktor urat is inkább csak Csámiként, a korszakos MTK-csatártól, Konrád II Kálmántól örökölt becenevén emlegették. És itt meg is érkeztünk a különböző világok találkozópontjához, ahol egy spontán épült családi legendáriumban összeérnek a kis sport és a nagy sport történetei, vegyítve a korabeli mindennapok mozzanataival. Nagy sportról szólva Gyulai Ernőnénél, Paizs Goebel Jenő festőművész unokahúgánál közvetlen az érintettség: lánykori nevén, Pajzs Magdaként az 1940-es évek elismert műkorcsolyázója volt, a korabeli sportlapok tanúsága szerint több juniorbajnoki címmel, tinédzserként mutatott különleges tehetséggel, fényes kilátásokkal. A közelmúltbeli nagymarosi összejövetel meghatározó díszletéül szolgált a házi kamarakiállítás, amely megidézte egyebek mellett a korán lezárult sportpályafutás érmekben, újságcikkekben, fényképekben, személyes emlékekben fennmaradt fordulatait. 

„Hihetetlen élmény volt tapasztalni, hogy történetei és kisugárzása révén hirtelen hetven-nyolcvan évre visszamenőleg nyílnak ki időablakok” – fogalmazott nemrég a Nemzeti Sportnak adott interjújában (Visszanyert futballmúlt, 2026. június 6.) Sisák Gábor eszmetörténész–könyvszerkesztő, Egri Zsuzsannáról, a tragikus halált halt Torino-edző, Egri-Erbstein Ernő szintén 1926-ban született lányáról beszélve. Ahogyan a százévesen manapság is aktív, olaszországi táncműhelyében edzéseket vezető balerina és koreográfus időablakain át visszaléphetünk a múltba, úgy repít a hajdani budapesti korcsolyázótehetség gondosan őrzött archívuma a kor jeges sportéletének sajátos világába. Megsárgult újságkivágások, Sporthírlap, Nemzeti Sport, Képes Sport, lenyűgöző sportfotók, a képkockákon letűnt idők jégtáncbemutatóinak lendületes pillanatai, kecses siklások, könnyed szökkenések, felszabadult mosolyok.

„Pajzs Magda mérnöki pontossággal végezte el a kötelező gyakorlatokat, a szabadon választott gyakorlatai pedig azt bizonyították, hogy van stílusa és tehetsége a jégtánchoz. Különösen a piruettjei arattak tetszést” – méltatta a Hétfő Reggel 1940. február 12-én az országos műkorcsolyázó-verseny női juniorversenyének ezüstérmesét. Ugyanabban az évben a Nemzeti Sport a „balerina kecsességű” tehetség groteszk angol táncát dicsérte, amelyről a Magyarország is kiemelte: „Pajzs Magda mint Mr Brown élethűen érzékeltette, hogyan korcsolyáztak az angolok 1870-ben.” Keverednek évek, versenyek, elismerések, előkerül a Magyar Lapok 1944. január 24-i beszámolója a NAC kétnapos nagyváradi korcsolyaversenyéről: „Igen tetszett Pajzs Magdi matrózjelmezes bemutatója, néhol humoros mozdulatai mosolyt fakasztottak a néző arcára, kollégái és kolléganői pedig zajosan megéljenezték.”

Családi levelezőlapok („Drága Bajnoknőm!” – olvasni egyiken a kedves rokon megszólítását) mellett Szegedi István költő „Jégfantázia” című verse is előbukkan a személyes papírok közül:
„Ki a jégnek nekidül,
félig tündér már: repül.
Csillagokig meg sem áll,
A magas felhőkbe száll…
No, de mégis, hó, hahó,
itt a földön csak a jó.
Vár a jó melegedő s anyu almát szed elő…
Ki a jégre költözött, így él ég és föld között!”

A Képes Sport 1943. december 21-i számában a női műverseny szereplői – a képaláírás szerint Saáry Évi, Pajzs Magda, Botond Györgyi, Bódy Marika és Saáry Marika – kapaszkodnak össze vidám hangulatban, egy másik fényképen a Városligeti Műjégpályára kilátogató Szent-Györgyi Albert professzor pózol a jégtáncos lányokkal. Figyelemre méltó dokumentum a Nyomorék Gyerekek Országos Otthona „Tanít – gyógyít – kiképez, Lehrt – heilt – bildet” feliratú, fejléces papírjára gépelt üzenet: „Igen tisztelt Művésznő! Engedje meg, hogy a kis nyomorék gyermekek nevében – kikkel szemben olyan nagy jótékonyságot gyakorolt – szíves közreműködését hálásan megköszönjük. Örömmel állapítjuk meg, hogy a matiné sikere nagy volt és ezt nagy részben az Ön hathatós közreműködésének köszönhetjük. Kérjük, hogy ha módját tudja ejteni, látogassa meg intézetünket. Itt megláthatjuk, hogy milyen szép és nemes célra áldozott művészetével és módját tudjuk ejteni, hogy a kis nyomorékok személyesen is elmondhatják köszönetüket azért, hogy érettük munkálkodott. Maradtunk kitűnő tisztelettel: Morvay Izsó ügyvezető elnök.”

A dátum 1937. április 20., az „igen tisztelt Művésznő” ekkor mindössze tízéves, ám él a gyanú, valójában inkább Bajor Gizinek szólt a cirkalmas köszönetnyilvánítás. A csatolt programlistáról ugyanis kiderül, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében, „Csodagyerekek – a nyomorék gyermekekért” címmel bemutatott matinéműsor a gyermektánccal színpadra lépő „Pajzs Magdi” és a zongoradarabbal jelentkező Cziffra György mellett az ünnepelt dívát, az est védnökét, a Nemzeti Színház örökös tagját is felvonultatta. 

De vissza a jégtáncos sikerek 1940-es évekbeli időszakába! „Pajzs Magda nagyon is időszerű tánca, a »Repülőgép« nyitotta meg a táncok sorát. Jól fogta meg a tánc jellegét, széles, nagy ívei fölött szürke szárnyaival néha valóban repülni látszott” – írta A Jég című szaklap 1941. február 15-én a Budapesten tartott nagy korcsolyázóműsorról, amelynek tematikáját az 1940-ben Magyarországhoz visszacsatolt erdélyi területek öltözködési és szokáskultúrája adta. A cikk szerint a székely népviseletbe bújt táncosok produkciója jelentős tetszést aratott: „A Kormányzó Úr jelenlétében teljes siker jegyében folyt le az erdélyi jégünnepély, amelyet február hó 9-én közkívánatra meg kellett ismételni.”

A világháború éveiben a politika jeges lehelete a korcsolyázóversenyek beszámolóin is nyomot hagyott, vagy ha azokon éppen nem, az újság következő oldalán már bizonyosan. A Délvidéki Magyarság 1942. január 17-i cikkében Pajzs Magda Palicson mutatott teljesítményét ismerte el („Mintha nem is jégen, hanem parketten végezné mutatványait”), az újságlap hátoldalán már Berlinből szólt a jelentés: „Reichenau vezértábornagy, akit súlyos szélütés ért, hazaszállítás közben meghalt. Hitler rendelete értelmében az állam halottjaként temetik el.” Ugyanitt Washingtonból is érkezett hír: „Churchill és Roosevelt a washingtoni tárgyalások folyamán teljes megegyezésre jutottak a jövőbeni szárazföldi és tengerészeti együttműködés tekintetében.”

Érdekes összeolvasni a régi újságkivágások véletlenszerűen egybeterelt betűit. A Virradat című lap 1941. január 7-én arról tudósított, hogy a BKE jégtáncversenyén a fiatalok korosztályában Pajzs Magda győzött, a sportcikk hátoldalán fenyegető cikkcím hirdette: „Árjásító okiratgyárat leplezett le a rendőrség.” Szelídebb témák is előtűnnek a múlt szövedékéből, ilyen a tizenéves versenyző által félretett korcsolyacipő-reklám („Del-Ka, a magyar és osztrák versenyzők cipője”), vagy a sportos cikkek közé keveredett moziműsor az Esti Kurir 1941. január 7-i számából. Lássuk csak, mi a kínálat: az Otthon Filmszínházban a Havi 200 fix megy Páger Antallal, Jávor Pállal, Bársony Erzsivel, az Elit Mozgószínházban a Modern időket adják Charlie Chaplinnel, a City Filmszínházban Stan és Pan Szemet szemért című darabját vetítik. És a nyitott időablak alatt valaki épp megkérdezi: hova induljunk, drága bajnoknőm?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!