A salátástál legaljára süllyedve

Régen volt, hogy is volt: hét évvel ezelőtt még a Woodie-kat, Philippoussist, Raftert felvonultató ausztrálokat vertük meg 1:2-ről a Kisstadionban, s jutottunk fel a Világcsoportba – most pedig azt kell emésztgetnünk, hogy a zónaversenyek harmadosztályába zuhantunk vissza, ahol már nincsenek hétvégi találkozók, csak egybesereglések, aztán a több ország tornájának legjobbja kapaszkodik egy polccal feljebb.
Ôszintén szólva, nem igazán sokkoló a hír, pláne nem úgy, hogy a dél-afrikai meccs előtt sejtettük, mi vár ránk – a pénteki 0:2 után pedig fel is készülhettünk rá lélekben. A szombati párosmeccs során egy szettig volt esélyünk, ekkor Kisgyörgy Gergely és Veress Balázs remekelt a sokkal esélyesebb, a párosvilágranglistán 41., illetve 59. helyet elfoglaló vetélytársak ellenében. Eztán azonban De Jaegerék megfordították a partit, s egyben pontot is tettek az egész összecsapás végére.
"Még a második játszmában is jól tartottuk magunkat, a saját hibáinkból veszítettük el az adogatásunkat – ez ekkor történt meg először a mérkőzésen. Viszont ezzel valami megtört, s megfordult az egész meccs” – értékelte a fiatal pályatársak teljesítményét a helyettes-kapitányként beugró Köves Gábor (talán ismert: Taróczy Balázs itthon maradt hitvese mellett, aki bármelyik pillanatban világra hozhatja gyermeküket).
Köves, aki a legjobb hazai párosspecialistának számított nem is oly régen, úgy vélte, az első szettben csodálatosan játszottak a mieink, kétszer is brékeltek, a másodikban viszont 2:3 után fokozatosan kicsúszott a lábuk alól az amúgy sem kedvelt kemény talaj. "Kisgyörgy Geri térde ráadásul könnyebben megsérült az egyik menetnél, meglehet, ez is közrejátszott, hogy ennyire élesen megfordult a meccs” – értékelt Köves, aki szerint az is rányomta a bélyegét a szombatra, hogy az első napon mindkét egyest rendkívül szoros szettekben buktuk el. "Talán, ha Geri meg tudta volna fordítani… Ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy becsülettel helytálltak a fiúk. Ennyi volt bennük, ami tőlük telt, megtették. A dél-afrikaiak a kedvenc borításukon, plusz magaslaton játszottak, egyik sem kedvezett nekünk, node ez a hazai pálya előnye. Mi az utolsó három alkalommal egyszer sem élvezhettük ezt, és ha csak arra gondolok, hogy az első osztályért vívott mérkőzéseket a románok és a dánok ellen egyaránt 3:2-re veszítettük el idegenben, akkor azt kell mondanom: rettentő kevésen múlott, hogy most ne legalul, hanem kettővel feljebb küzdhessünk. Mindegy, ezen kár keseregni, miképp azon is, hogy mi van akkor, ha esetleg itt van velünk Sávolt Attila. Nem hiszem, hogy az garanciát jelentett volna, hiszen ezt a borítást kifejezetten utálja, de ha ő nyer is, akkor is nehéz lett volna a másik három meccsből egyet fogni. Most mindenesetre fel kell térképeznünk, milyen a harmadosztály mérkőzésrendje, aztán megpróbálunk elindulni vissza, felfelé.”
Illene. Mert bár a magyar tenisz nem tartozik a világ krémjébe, múltja azért sokkal gazdagabb annál, hogy a salátástál alján úszkáljon, a maradékok társaságában.