– Mit érez a selejtező után?
– Sok minden kavarog bennem, de leginkább nagyon csalódott vagyok – mondta a selejtező után Halász Bence a Nemzeti Sportnak. – Tudom, hogy ennél sokkal több volt bennem, nagyon küzdöttem verseny közben, mindent megpróbáltam a dobókörben, de nem tudtam kihozni magamból. Hiába szívtam fel magam és adtam bele mindent, egyszerűen nem ment. Ez most nem az a nap volt.
– Nehéz éven van túl. Ez is számított az olimpián?
– A januári térdműtétem után jött egy bokaszalag-szakadás, és hogy ne legyen minden rendben, a hátam sem volt egészséges. Ennél gyorsabban képtelen voltam meggyógyulni, de így nagyon sok edzés kimaradt. Az erőm szerintem már megvan, viszont a technika, ami ugyanolyan fontos, nem tudott stabilizálódni. Japánban, az olimpia előtti edzőtáborban egész jól mentek az edzések, de ha mindent egybe veszek, sajnos nagyon kevés idő maradt a minőségi felkészülésre. Idén nagyon kevés volt az az időszak, amikor tényleg minden klappolt.
– Az olimpia előtt nem érezte, hogy ez nem biztos, hogy menni fog?
– Nem, mert annyira jól ment a dobás az edzőtáborban, hogy bíztam magamban. A kis lépésektől azért féltem, de tudtam, hogy egyre jobb a formám, amit a Gyulai Memorial is visszaigazolt.
– A selejtező alatt tudott kommunikálni az edzőivel? Mit tanácsoltak?
– Folyamatosan tudtunk beszélni, leginkább technikailag igyekeztek segíteni, amit végre is tudtam hajtani. És persze végig biztattak. Nem erre az eredményre számítottunk, de ettől még igaz, hogy nagyon küzdöttem, ez az, ami nyugtat. És ez az, ami egyben idegesít is…
Jöhet az i-re a pont! – Szendrei Zoltán jegyzete
