Késely Ajna: Nagyon szerettem volna feladni, annyival könnyebb lett volna!

A poszt szövege (változtatás nélkül):

„Nagyon szerettem volna feladni, annyival könnyebb lett volna! Nagyon szerettem volna feladni, mert több volt a negatív kritika a fejemben és körülöttem, mint a motiváló szó! Szerettem volna azt hinni, nincs helyem már a sportban, mert könnyebb lett volna ezt elhinni, mint azt, hogy újra lehetek dobogón! 
Érzelmes ember vagyok, ezt sokan nehezen fogadják be, de ez az érzelmesség, ami újra és újra behúzott a célba minden nehezebb pillanatomban! Legnehezebb önbizalmat csiholni újra az ember lelkében, de köszönöm, hogy ezek az emberek nem mondtak soha le rólam, és köszönöm hogy az én küzdelmem elég nekik az ő örömük megszerzéséhez és támogatásukhoz!
Köszönöm Ottó Bá, az elmúlt 3 évet, de talán az elmúlt egy évet, hogy soha nem mondott le rólam, hogy néha több önbizalommal, és nagyobb egóval, de mindig hitt bennem, még a legkritikusabb helyzeteimben is!
Köszönöm a családomnak, azt a megannyi szeretet, amit akkor is megkapok mikor nem úszó sportolóként csöngetek be az ajtón, hogy szeretetre vágyom! 
Köszönöm a szerelmemnek, aki elviselte minden bajomat, mert kevés ember van a földön, aki ezt az elmúlt egy év hisztijét 😂 elviselte volna! De köszönöm a feltétel nélküli szeretetedet és szerelmedet!
Köszönöm Zala Gyurinak a szárazföldi edzőmnek, azt a hitet és lazaságot, amivel nap mint nap megáld minket! 
Köszönöm a csapattársaimnak, Zénonak, Borinak és Eszternek! ❤️ napjaim legmeghatározóbb emberei vagytok, nélkületek sehol nem lettem volna! 
Köszönöm Virágnak és Attilának, Virágnak a tudását és értő figyelmet ahhoz, hogy helyre jöjjön a nyakam, Atinak pedig a bronzérmem előtti elhagyott önbizalmam visszaszerzését! Néha a masszőröknek is kell egy kis pszichológust játszani 😂❤️! 
Köszönöm Annának, aki hasonló hittel és szeretettel segített a rehabilitációmban, hogy újra felhőtlenül ússzak!
Köszönöm Katának, aki segített a kéz rehabilitációm minden apró lépésében és nem mellesleg, hogy ilyen melegszívű emberre találtam!
Köszönöm Ildikó néni a mindennapi segítséget, a Csibe megcsinálta, együtt megcsináltuk! 
Szeretném megköszönni Krisztiánnak, akinek tudása szintén hatalmas nagy hozzájárulása volt a visszatérésemnek!”