Márton Richárd: Újra álmodhatok az olimpiai döntőről

– Az egyik edző azt javasolta, a középdöntős úszását tegye fel a polcra. Ebből kiindulva ez a döntő a vitrinbe megy?
– Mindenképpen! Sokan elmondták, mit láttak az úszásomban, meg azt is, mi kellhet az éremhez, ezek alapján raktam össze ezt a döntőt, annyit módosítottam, hogy az utolsó nyolcvanöt métert nyomtam meg, azt akartam nagyon erősen úszni. Jól indítottam a hajrát, éppen elég erőm maradt a végére, bár az utolsó három-négy tempó már iszonyatosan fájt. Álmodtam kicsit erről… Arról, hogy odaérek a dobogóra, és netán még Kós Hubertet is meg tudom előzni.

– Kétszer úszott egyéni csúcsot, az 1:54 feltörésének küszöbén állt, min változtattak edzőjével, Virth Balázzsal, hogy ekkorát lépett előre?
– A világkupaversenyeken Amerikában nagyon figyeltünk, arra is, mit csinálnak ott a két úszás között. Nem vagyok már fiatal, kicsit visszafogottabban kellett csinálnunk sok mindent. De amikor nagyon fáradt voltam, akkor is beleadtam mindent, higgadt maradtam, nem lázadtam, de amikor Balázs látta, hogy már tényleg nem bírom, változtatott kicsit az edzésen. Figyeltünk egymásra: én arra, hogy ne menjek az idegeire, ő meg arra, hogy bent maradjak a vízben.

– A korát pénteken is említette már, így nem fog megharagudni: akadtak, akik azt mondták, meglepte őket, hogy Márton Richárd még mindig, vagy éppen újra tényező.
– Ez nem bántó megállapítás, sőt! Ez az 1:54.06 nemcsak egyéni csúcs, ez egy új lendület is – a következő két évre. Akár újra álmodhatok az olimpiai döntőről, eddig leginkább csak a kijutás volt a cél.

– Kinézett az edzőjére a célban?
– Igen, láttam, hogy nagyon örült, megyek is, alig várom, hogy megöleljem.