Short track: Amschl Kira egyedüli európaiként dobogón a junior-vb-n
Február elseje örökké emlékezetes, mondhatni piros betűs napja lett a 16 éves Amschl Kirának, aki a Salt Lake Cityben megrendezett junior rövid pályás gyorskorcsolya-világbajnokságon a nyolctagú magyar válogatott legjobb eredményét érte el. A küldöttségből egyedüliként jutott A-döntőbe, és az 500 méteres távon végül a dobogóra is felállhatott, miután harmadikként siklott át a célvonalon.
A fiatal sportoló eddigi pályafutásának a csúcsa ez a siker; talán maga sem gondolta, hogy junior B-korúként, a mezőny nagyobbik részéhez képest két-három évvel fiatalabban vb-érmet ünnepelhet majd.
„Ovis voltam, talán négyéves, amikor elkezdtem görkorcsolyázni a Tatabányai Diák Korcsolyázó Egyesületben. Versenyeztem is a sportágban, 2018-ban viszont bejött a képbe a gyorskori, amit szintén rögtön megszerettem. A nagypályás szakágba is belekóstoltam, de a short track lett a befutó. Hamar bekerültem a csapattársammal, Haltrich Lucával (aki szintén részt vett a junior-vb-n – a szerk.) a Héraklész B-keretbe, így naponta kétszer utaztunk Tatabányáról Budapestre edzeni. Valamelyikünk anyukája mindig fel tudott vinni minket, ezért örökké hálás leszek nekik. Nem sokkal később viszont költözni kellett, mert még komolyabbra fordult a dolog, és az ingázás már nem működött.
A short track gyorsaságába szerettem bele, nem véletlenül a kedvenc távom az ötszáz méter.
A jó eredmények gyorsan jöttek, az első emlékeként mégsem valamelyik győzelmét idézi fel.
„Mikulás-kupán versenyeztünk először. Persze, nagyon izgultunk, és talán emiatt történt, hogy Lucát már az első futamában kizárták, kiugrott a rajtnál, amit a mai napig vicces felidézni – mondja nevetve. – Azóta sokat tanultunk, ebben az évadban pedig már mindketten részt vehettünk a junior-világkupákon. A válogatókon jó formában voltam, a két világkupa pedig sok tapasztalatot adott, az éremtől sem álltam messze, egyéniben és váltóban is volt negyedik helyem. Nem bánkódtam emiatt, éppen fordítva, álomszerű volt az az időszak is. A vébét még jobban vártam, ki akartam hozni magamból a maximumot, de a dobogó eszembe sem jutott, hiszen olyan versenyzők is jégre léptek, akik a felnőttek World Tourján szerepeltek a múlt év őszén.”
A siker értékét jól mutatja, hogy Kira lett az esemény egyetlen európai résztvevője, aki egyéni számban érmet szerzett – az ázsiai és az észak-amerikai országok dominanciája ismét megmutatkozott.
„Már az elődöntőben is borzasztóan nehéz dolgom volt, de a legjobbamra törekedtem, úgy éreztem, megérdemelten jutottam be a legjobbak közé, az A-döntőbe. Már az is hihetetlen volt, hogy egyáltalán esélyem nyílik az éremszerzésre. A fináléban ketten is buktak, én pedig egyrészt arra figyeltem, hogy ne essek el, legyen meg az érem, másrészt jó időt is akartam futni.
Talán akkor fogtam fel először, mit értem el, amikor a palánknál találkoztam a csapattársaimmal meg a stábtagokkal, majd az öltözőben, amikor már egyedül ültem az érmemmel, és felhívtam anyáékat, elsírtam magamat.
Ez a bronz óriási löketet adott, a folytatásban szeretnék tovább fejlődni, javítani a hibáimat. A fő cél természetesen az olimpia, ráadásul a juniorok közül Major Dominik és Végi Loramost debütál a milánói játékokon. Ez is mutatja, hogy elérhető ez az álom. Nagyon hálás vagyok minden eddigi edzőmnek és stábtagnak a segítségért: Németh Tibornak, Lugosi Lászlónak, Moravcsik-Fecskés Orsolyának, Kollár-Keszler Andreának. Akikkel a válogatottban most együtt dolgozom, Lakatos Tamás vezetőedzőnek és Szöllősi Szabolcs technikusnak, illetve Szöllősi Boglárka masszőrnek, aki nélkül az elődöntő után nem tudtam volna lábra állni... Nem utolsó sorban pedig Szabó Krisztiánnak is, aki akkor foglalkozott velem, amikor bekerültem a válogatottba. Sajnos neki már nem tudom megköszönni (a szakember 2024-ben hunyt el – a szerk.), de biztos vagyok benne, hogy nagyon örülne, és büszke lenne rám.”
(Kiemelt képünkön: Amschl Kira Lakatos Tamással, a juniorválogatott vezetőedzőjével Forrás: Lakatos Tamás)
