TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. »A középpályán és a tizenhatos előtt többször is labdát veszítettünk, ebből tudott építkezni az ellenfelünk« – mondta akkurátusan Garami József,  az újságírói jegyzetfüzetbe rövidítve pedig az került be, hogy »Akpályán + 16 eltt, labdaveszt., ellenf.épí…«.

ALAPVONAL. Ha Gregg Popovich úgy érezte, valaki fáradt, kihagyta és pihenőre küldte. Ha több játékosnál egyszerre vette észre ugyanezt, egyszerre adott mindegyiküknek szabadnapot. Az sem zavarta, ha ezt országos televíziós csatornán közvetített slágermérkőzésen kellett megtennie. Előbb nézte az embert a tanítványaiban, és csak aztán a játékost. Ha ez 250 ezer dolláros büntetéssel járt, elvállalta.

ALAPVONAL. Azért lehet következtetni arra, hogy ha a szövetségen múlik, nagyobb átalakítás következik.

ALAPVONAL. Szakmai és szurkolói körökben is rendszeresen viták tárgyát képezi: jól van ez így? Számos érvet lehetne felsorolni, miért jobb a kisebb létszám, már csak az ország méretéből adódóan is, ráadásul így a központi forrásokból is több jut a csapatoknak. Én mégis bővítéspárti vagyok.

ALAPVONAL. Kanada jégkorong-válogatottja szinte hazajár Budapestre, sorozatban harmadszor játssza nálunk a vb-t megelőző utolsó előkészületi találkozóját. Becsüljük meg és értékeljük, hogy évről évre testközelből élvezhetjük a játékukat, mert korántsem magától értetődő, hogy a világ legjobbjai »házhoz jönnek«.

ALAPVONAL. Ezt azonban megtagadta a sors, hiszen már a torna zárórája előtt két nappal eldőlt, hogy épp a házigazda válogatott zuhan ki a második vonalból.

ALAPVONAL. Ha az utolsó gól a Veszprém és a Ferencváros javára határozott volna, a napokban számos lelkendező cikk és értekezés születne »lám, így kell ezt« alapállásból, e páratlan sikersorozatról. Most, hogy ellentétes előjellel kell közelítenünk, annyit azért így is rögzítsünk, hogy a legrangosabb nemzetközi kupa negyeddöntőjének utolsó pillanataiban csak az tud elbukni, aki odáig eljutott és ott is a végsőkig eséllyel küzdött.

ALAPVONAL. Vagyunk néhányan indiánok a futballban, akik úgy érezzük, a futball lelke, a játék természetes szelleme valahol elmaradt, tán a külvárosi pályákon, a faluszéli mezőkön, az amatőr korszak gentlemanjei között vagy egyenesen a napfényes gyermekkorban.

ALAPVONAL. Nem vagyok híve az ilyesfajta játékos-összehasonlításnak, de ami tény, az tény: Lamine Yamal jobb 17 évesen, mint Lionel Messi vagy bárki ebben a korban.

ALAPVONAL. A brnói és a spliti élmények is megerősítettek abban, milyen szerepe van egy adott közösségben a futballnak és a helyi csapatnak.

ALAPVONAL. Szoboszlaiból a nemzetközi mezőnyben meghatározó, a mérvadó szakvélemények szerint is elit középpályás vált, aki minden bizonnyal még mindig nem ért pályája csúcsára. Becsvágya nem lett kisebb, néhány perccel az angol bajnoki cím megszerzése után már a következő álomról, a Bajnokok Ligája megnyeréséről beszélt – ez csak annak meglepő, aki nem ismeri őt.

ALAPVONAL. A vízilabdát ráadásul nem elég nézni, érteni is kell ahhoz, hogy magával ragadja az embert. Amikor a barátaimnak áradozom a pólómeccsekről, tízből kilencen azt mondják: jó, de fogalmunk sincs, mi történik a víz alatt. Jogos a felvetés, bár ezen aligha lehet segíteni, viszont az új szabályok azt helyezik előtérbe, amit látunk is: a játék sava-borsát, a gólt.

ALAPVONAL. Vajon miért jutott ide ez az egyébként remek, látványos, dinamikus, könnyen követhető és élvezhető, tiszta szabályrendszerű sportág? Legalábbis nálunk, mert a földkerekség számos pontján virágzik. A miért mellett a honnan is kérdés, és utóbbira könnyebben megtalálhatjuk a választ.

ALAPVONAL. Na de mi van azokkal a háttéremberekkel, akik naponta küzdenek azért, hogy a csapatuk elérjen valami nagy célt, ők pedig meghúzódva ugyanúgy ünnepeljenek, ha sikerrel jár mindenki. Ők legalább annyira vágyják a sikert, mint a csapat és a szurkolók, a jelentős részük ráadásul általában lokálpatrióta és drukker is egyben, így aztán egy-egy álom valóra válása nekik sokszorosan is értékes.

ALAPVONAL. A múlt köztudomásúlag mindent megszépít. A csíkszeredai Új Sport hajdani agóniája fölötti emberi, egyesek esetében egzisztenciális fájdalmát is régen elmosta. Maradt a mosoly, a büszkeség, az emlékek felidézése, a tudat, hogy résztvevői történelmi tett alkotó részesei lehettek. Hogy ennyi is adatott, tekintsük a Fennvaló ajándékának, a nagy elődök álmai beteljesítésének.

ALAPVONAL. Nem lenne ildomos leírni a sztorit. Maradjunk annyiban, hogy a srácok megnyerik az amerikai válogatót, az evezős szövetség mégsem őket akarja benevezni a berlini játékokra, mert a csapatnak nincs pénze az utazásra, a felszerelésre, az olimpiai kint- tartózkodásra, szemben a legyőzött gazdag keleti parti egyetemi riválissal.

ALAPVONAL. A férfivá érett Kós Hubert a határozott, mégis szelíden képviselt arány- és minőségérzékkel átszőtt cél- és feladattudatnak oly harmóniáját sugározza hozzáállásával, szavaival, hogy az nemcsak ámulatra méltó, de vigasztaló példa is lehet mindenkinek.

ALAPVONAL. Az írás apropója azonban a ’95-ös hősköltemény, ne is távolodjunk el tőle túlságosan.

ALAPVONAL. Erősen hiszem, azok a sportemberek tudnak maradandót alkotni, akiknek világlátásuknak, külső környezetüknek és tagadhatatlanul a szerencsének is köszönhetően megadatik, hogy egy klubban, városban, országban igazi otthonra leljenek. Akiknek nem kötnek néhány vereség után máris útilaput a talpuk alá. Másrészt, akik nem fognak az első hívó szóra vándorbotot.

ALAPVONAL. Szétnyílt az olló a mezőny elitje és a hátország között, a bajnoki címért zajló versengés belharc lett, a kisebbek ellen pedig elég volt egy-egy visszafogottabb teljesítmény is a győzelemhez. A hazai porond helyett/mellett nagyobb erőkkel lehetett összpontosítani Európára.