TALÁLATOK A(Z) publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek a futballisták sztrájkját, a mielőbbi változást sürgetik a sűrű meccsnaptár és a vélhetően abból fakadó, növekvő sérülésveszély miatt, ugyanakkor az éremnek ezúttal sem csak egy oldala van.

NS-PUBLICISZTIKA. A sportértékről annyit, hogy a hagyománnyá izmosodott Nemzeti Vágta sok ezer gyerek, lovasoktató és lótartó számára jelentett motivációt. S talán ma már elmondható, hogy nemcsak lovas nemzet voltunk, de azok is maradtunk.

ALAPVONAL. A harmadik sporthőssel, Losonczi Dáviddal kapcsolatban szerencsére nem szükséges méricskélnem szavaim súlyát, egyrészt mert viszonylag jól ismerem a világbajnok birkózót, másrészt, mert ő aztán egyáltalán nem megosztó személyiség.

ALAPVONAL. A sport az öröm egyfajta kifejezését is jelenti, és nagyon tetszik, amikor valakinek ezt józan keretek között sikerül kifejezésre juttatnia, néha egy kis extrával, nota bene, fricskával megtoldva, de szélsőséges politikai nézetektől mentesen.

ALAPVONAL. Varga Károly számunkra az olimpiai meglepetések szimbóluma. A példa, hogy a szikra minden résztvevőben ott van, s akár lángot is gyújthat.

ALAPVONAL. És aztán ott volt a másik kedvenc, Szent István. Identitáskutatók témája lehetne, honnan tudott meg róla további magyarságrészleteket, tény, hogy nemcsak bibliai történeteket mesélt a kis tornászoknak, hanem a legnagyobb magyar királyról is. Románul is, hiszen a túlnyomó többség csak úgy beszélt, ezáltal a többiek szemében Szabó Kati is nőtt néhány centit.

ALAPVONAL. Az Újpesti Dózsa és a Ferencváros csapatkapitányaként egyaránt bajnok pólós barátom, a 2016-ban elhunyt Varga Guszti lényegre törően fogalmazott: »Nem mindegy, mi van mögötted, könyvszekrény vagy kannás bor.«

ALAPVONAL. Az idén tavasszal már a francia csatár nélkül, Vinícius, Bellingham, Rodrygo és a többi ifjú vezetésével jutott el a Real Madrid a BL-győzelemig, s ebbe, a már most megállíthatatlannak tetsző, sikert sikerre halmozó, még mindig szemtelenül fiatal csapatba érkezett meg a sokak szerint a világ jelenlegi legjobb labdarúgója, Kylian Mbappé.

ALAPVONAL. Immár látjuk, az idáig vezető út pokolibb akadályokkal volt telerakva, mint oly sok más boldog ötkarikás érmesnek. Betlehem legyőzte valamennyit – és leginkább: önmagát. Akik ezt elérik, azoknak jár a legnagyobb taps.

ALAPVONAL. Novak Djokovics: »Nagyon hosszú út volt, amelyet azóta megtettem… A szívemet, lelkemet, testemet, a családomat, mindent feltettem, hogy harminchét évesen megnyerjem az olimpiai aranyat. Büszke vagyok, hogy a hazámért küzdhettem.«

ALAPVONAL. Most már hivatalos megkeresés is rögzíti, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség túlságosan profitorientált, figyelmen kívül hagyja a játékosok egészségügyi és szabadságjogait. Böngészve az EU bíróságának dokumentumait, leginkább az erőfölénnyel való visszaélés kategóriájában lehet keresnivalójuk a panaszosoknak, ami jó hír, de mire ebből lesz valami…

ALAPVONAL. De ha múlt, otthon és hazatérés, akkor kellenének valamiféle konkrét emlékek is. Kapaszkodók és fogódzók, amelyek komfortossá, de főként ismerőssé teszik a párizsi közeget 2024-ben is. Na, azok nem látszanak egyelőre sehol.

ALAPVONAL. A helsinki olimpia, a londoni 6:3, a budapesti 7:1 – rózsaszín fátylat vontak a koromsötét magyar valóság köré.

ALAPVONAL. Könnyen lehet egyébként, hogy mindenben tévedek. Hamut szórok a fejemre, ha a Fehérvár újra dobogóért harcol majd és túlél egy-két kört a nemzetközi porondon. De egyelőre a bizonytalanság és a koncepciótlanság látszik – persze ez nem Pető Tamás vezetőedző elképzeléseire vonatkozik.

ALAPVONAL.Túl sokat remélek, kérek? Mára csak annyit, hogy játsszunk a skótokkal jó meccset, ha kell, nyomjuk inunk szakadtáig, és jöjjön, aminek jönnie kell. Persze leginkább a győzelem és a továbbjutás.De ha mégsem, a múlt már akkor sem változik.

ALAPVONAL. Elfogadnék minden ellentmondást, ha a NOB törődne a hagyományokkal. Ha létezik szervezet a világon, amelyik megtehetné, pontosabban megtehette, még pontosabban, meg kellene, kellett volna tennie, az éppen az övék. A fordulópont 1996, amikor a sportvilág közfelkiáltással Athénnek adta volna a játékokat az újkori olimpián centenáriuma (1896) miatt, ám Atlanta lett a befutó.

ALAPVONAL. Lengtek a zászlók, szóltak a dalok, jó érzés volt belegondolni, hogy mindannyian azért gyűltünk ott össze Európa különböző pontjairól, hogy közösen biztassuk válogatottunkat. Az másik kérdés, hogy a játékunk az utcai vonulással ellentétben az első félidőben nem tűnt éppen szervezettnek, és ahogy a Náksi által kevert dalok, a védelmünk is azokat a régebbi időket idézte fel bennünk – úgy mentek át rajtunk a svájciak, mint azt az 1990-es és 2000-es évek nagyobb vereségei alkalmával megszokhattuk: mint kés a vajon.

ALAPVONAL. A futballért mint csúcstermékért a televíziós társaságok fizetik a legtöbbet, így az ő igényeik nagyjából az »Igenis, értettem, hozom!« kategóriába tartoznak. Amíg a »táplálkozási lánc« tetején nem az kérdés, kapnak-e interjúalanyt a riporterek, hanem az, mennyit, addig egyre lejjebb haladva, eljutva mondjuk az újságírókig, már az a felvetés kerül elő, hogy lesz-e kedve még megállni ott valakinek az addig már több helyen, többféleképpen vegzált labdarúgók közül.

ALAPVONAL. Nehéz ügyesen egyensúlyozni manapság a futballtámogatás bőkezű lehetőségei és a mértéktartó, hagyománytisztelő szellem igényei között; a tao közegében hajlamosak a klubok az egyenmegoldások, sablonválasztások felé mozdulni, könnyelműen szemétbe dobva saját karakterüket és sok évtizeden át őrzött stílusjegyeiket.

ALAPVONAL. Nyilván továbbra sem az ETO a templom egere, de például Bukaresttől Brestig néhány B betűs városban a fizetések általában magasabbak, de az egyébként remek projektet építő Esbjergnél a világ legjobbjának, Henny Reistadnak is csúcsgázsi jár. A tárgyalások során a Győr legnagyobb fegyvere a nemzetközi siker lehetőségének felvetése – és ezzel él is.