Bogár János: Motivált futás közben Mórocza Andrea remek győzelme

Milyen érzései vannak az ötödik teljesített versennyel kapcsolatban?

Szokásos módon felemelő volt beérni a célba – mondta a Csupasportnak Bogár János. – Bevallom, meglepetés volt számomra, hogy komolyabb hullámvölgy és holtpont nélkül tudtam teljesíteni a versenyt, amely szinte tökéletesen sikerült. Régen volt már ilyen kiváló futásom. Előzetesen harminchat óra körüli időeredményt lőttem be, talán ez volt a reális, ehhez képest több mint három órával gyorsabban értem be. Nem számítottam rá, hogy ennyivel beljebb leszek a szintidőtől. Talán amiatt is ment ilyen jól a futás, mert nekem kellemes volt az időjárás. 

Az időjárásról is beszélünk majd, de maradjunk még a futásnál: milyen volt?

Ezúttal nem tudok semmi érdekes mondani, számomra is hihetetlen módon, mindenféle probléma nélkül tudtam le a versenyt. Inkább mást emelnék ki: Ildikó, a párom most is ott volt mellettem, nélküle nem tudtam volna teljesíteni, ezúton is köszönöm szépen neki, de a teljes magyar csapatot meg kell említeni. Felemelő érzés volt e remek együttes tagjának lenni, kiválóan teljesítettünk, 23-ból húszan értünk be a célba. Nagyon szurkoltam mindenkinek, és ne feledjük el megemlíteni Mórocza Andreát, aki elképesztő sikert ért el. Gratulálok neki.

A rajt előtti interjújában arról beszélt a Csupasportnak, hogy már-már hazai pálya érzése van a Spartathlonnal kapcsolatban. Ez most is így volt?

Teljes mértékben. Ezerkilencszázkilencvenegyben győztem itt, s hihetetlen, de abból a mezőnyből is voltak ott most a versenyen. Igaz, nem futottak, de segítőként vagy szurkolóként kijöttek, én pedig felismertem őket. Nagyon jó érzés volt látni őket és találkozni velük, üdvözöltük egymást, jólestek a kedves szavaik.

Szóval az időjárás… Az első napon meleg volt, sokan hűtötték és jegelték magukat, viszont a második napra megérkezett a lehűlés, az eső és a szél.

Én nem éreztem annyira melegnek az első napot, nem is hűtöttem magam. Voltak már jóval forróbb Spartathlonok is, valószínűleg én már hozzá vagyok szokva ezekhez. A hegyen mindenkit rosszul érintett a lehűlés, néhány óráig valóban rossz volt, de gyorsan hozzá lehetett szokni, személy szerint nekem nem okozott különösebb problémát. Nem fáztam, a szél sem zavart. Tény, hűvösben sokkal jobb futni, mint melegben, ezúttal mindkettőt megtapasztalhattuk. Szóval számomra az időjárás is jól alakult, tényleg egy rossz szavam sem lehet.

És miképp értékeli Mórocza Andrea győzelmét?

Ildikó folyamatosan tájékoztatott Andi helyzetéről, nagyon motivált és vitt előre engem az ő sikere. Amikor beért a célba, én még nagyon messze jártam, de elképesztő módon feldobta a hangulatomat. Nagyon örülök a sikerének, az Ultrabalatonon elért női pályacsúcs után a Spartathlonon is győzött, ami hatalmas eredmény. Bevallom, bíztam is benne, hogy összejön neki, megérdemli ezt a sikert. Végig szépen és stabilan futott,le a kalappal előtte, büszke vagyok rá. Legalább annyira örülök a győzelmének, mint a saját teljesítésemnek, sőt…

Hogyan tervezi, lesz még Spartathlonja?

Ezen még nem gondolkoztam, ez jócskán a jövő zenéje. Azonban szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített abban, hogy idén is részt vehessek rajta, a támogatóim nélkül nem tudtam volna kijutni. Az, hogy célba értem, inkább az ő érdemük, mintsem az enyém. 

Tervez pihenést a verseny után?

Nem szeretek pihenni, a Spartathlon utáni hétvégén már két versenyen is részt vettem, igaz, éreztem még a lábaimban a verseny kétszáznegyvenhat kilométerét…

Ott lesz a november végi Authentic Phidippides Runon, a másik kedvenc görög versenyén?

Beneveztem, szeretnék ott lenni, reménykedem, de nagyon magas költségei vannak. Folyamatosan egyeztetek a támogatóimmal, bízom benne, hogy részt vehetek, majd kiderül...