Amerikai álomrajt – Deák Zsigmond jegyzete

Három házigazda, három megnyitó – ilyen sem volt még a labdarúgó-világbajnokságok történetében! Persze ha Amerika, akkor a show legalább olyan fontos, mint a sport. Nem meglepő módon Mexikóvárosban Mexikó, Torontóban Kanada, időrendi sorrendben harmadikként pedig Los Angelesben az Egyesült Államok mutatkozott be, mondhatjuk, mindegyikük sikerrel. Természetesen vannak fokozatok. Mexikó az egész vb rajtján simán megverte az elképesztően gyengén muzsikáló Dél-Afrikát, de azért ennél majd több kell a komolyabb riválisok ellen, Jürgen Klopp minősítését (vacak) igen találónak tartom. Kanada története első világbajnoki pontját szerezte, s ha nem egy, hanem három jött volna össze a bosnyákokkal szemben, a meccs képe alapján az sem lett volna meglepetés.

Az igazi házigazda viszont minden szegmens (mérkőzések száma, gazdasági hatás, sportszakmai esélyek stb.) szerint az Egyesült Államok. A Nemzeti Sportrádió beszélgetős műsorában, a Sportkörben még pénteken, a Paraguay elleni premier előtt azt mondtam, nagyon fontos az antré, hiszen a kosárlabda NBA és a jégkorong NHL nagydöntője épp zajlik, s a „soccer” eleve a helyi major sportok mögött áll népszerűségben. A vb sikere szempontjából tehát az USA szereplése kulcsfontosságú. Nos, az első benyomások abszolút biztatóak, hiszen a sztártrénernek számító Mauricio Pochettino irányította amerikaiak üzembiztosan, nagy erőt mutatva gyakorlatilag kiütötték Paraguayt, amely a vb-selejtező során Brazíliát és a címvédő Argentínát is felülmúlta egyszer-egyszer.

Most viszont esélye sem volt, már félidőben 3–0-ra vezettek a hazaiak, Pulisic és a duplázó Balogun is villogott, ám nemcsak ők kaptak ovációt, hanem az a rengeteg film- és sportcsillag, akinek hirtelen fontos lett ez a bizonyos soccer, s ott volt a Los Angeles-i lelátón. A pozitív életszemlélettől, optimista hozzáállástól majd’ szétdurranó amerikaiak nem mennek a szomszédba önbizalomért, szakértői szinten is azt sulykolták a rajt előtt, hogy válogatottjuk éremesélyes. Szerény és lenéző mosolyt kaptak cserébe az igazi favoritoktól, de a bemutatkozás alapján ez a mosoly lassan kezdhet lefagyni. A nagynevű edzőt már említettük, s ha megnézzük a keretet, tele van a legerősebb bajnokságokban edződő, fejlődő kiváló játékosokkal.

Maradjunk annyiban, hogy ezt hívják amerikai álomrajtnak, s ha valakik mernek nagyot álmodni, akkor azok ők.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!