Az eseményen ott volt Kárász egykori edzője, Kovács László, valamint a magyar síkvízi kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya, Hüttner Csaba is. A legelső megszólaló természetesen az olimpiai, világ- és Európa-bajnok kajakos volt.
„Napok óta küzdök a könnyeimmel, de főleg örömömben teszem mindezt – kezdte a tavaly Tokióban 500 méteren kajak négyesben olimpiai aranyérmes Kárász Anna. – Rengeteg olyan emlék öntött el, amelyre büszke lehetek a pályafutásomban. És talán ezek után nem meglepő, amit közlök: ezennel befejezem a pályafutásomat. Most már el tudom engedni a versenyzést, és azt érzem, már nem tudnék a rajtvonalhoz hajózni. De maradok a sportágnál, és szeretnék hasznos tagja lenni a közösségnek, átadni mindent, amit a hosszú és rögös évek során magamba szívtam. Látom a fiatalokat a vízitelepen, mennyire lelkesek, motiváltak, én pedig azért leszek ott, hogy segítsek nekik. Sokkal tartozom Kovács Lászlónak, aki nem csak az edzőm, hanem a nagypapám is volt, aki apai szeretettel fordult hozzám, ami nagyon sokat jelentett. És a klubnak is hálával tartozom, amely tizenkét éven át mögöttem állt. Nem tettek nagy terhet rám, sokkal inkább biztattak. Hatalmas és hosszú csapatmunka volt, amit tavaly elértem az olimpiai aranyéremmel. Rengeteg kapcsolatot és emberi értéket kaptam, amely nem múlik el, hanem elkísér. Szegeden sportolónak lenni nagyon nagy kiváltság, köszönöm, hogy megélhettem.”
„Akkor lettem utánpótlás kapitány, amikor ő az ifjúsági keretben elkezdte a szereplését. Igazi példakép mindenkinek, aki csupa szív volt mindenhol és minden körülmények között. Minden helyzetből fel tudott állni, olyan dolgokat kellett feldolgoznia, amiket nem mindenkinek sikerülhet. Köszönöm, hogy itt voltál köztünk, nekünk” – mondta egy kicsit személyesebb hangot megütve Hüttner Csaba.
