Ismert sportsman és emberbarát Brüll Alfréd – magyar mecénások, 2. rész

A magyar sporttörténelem talán legnagyobb formátumú sportvezetője, klubelnöke, mecénása, Brüll Alfréd 150 éve született. Elnökként 35 évig állt szeretett klubja, az MTK élén, de nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi sportéletben is nevet szerzett magának. Ő volt a XX. század egyetlen magyar sportdiplomatája, aki nemzetközi sportági szövetség (a birkózók) elnöke volt 1924 és 1928 között.
Idehaza Brüll Alfréd mintegy 26 sportszervezet és -szövetség vezető grémiumában kapott/vállalt szerepet elnökként, alelnökként, díszelnökként, vezetőségi vagy alapító tagként. Ezek közül külön is meg kell említeni a Magyar Olimpiai Bizottságot, amelynek 1908-as újjáalakulásakor alelnökké választották; a Magyar Birkózók Országos Szövetségének és a Magyar Úszószövetségnek alapítója, egyszersmind társelnöke, az MLSZ 1901-es megalakításának szintén tevékeny részese volt.

Dúsgazdag zsidó kereskedőcsaládba született 1876. december 10-én Budapesten, édesapja, Brüll Ármin a malom- és cukoriparban szerzett tekintélyes vagyont, amelyet földbirtok- és ingatlanvásárlással, -befektetéssel növelt még hatalmasabbra.

Alfréd ifjúkorában több sportágba belekóstolt, úszott, evezett, tehetséges birkózó és súlyemelő volt, indult számos európai autó- és motorcsónakversenyen. Apropó, autó… 1904-ben a Nemzeti Színház bemutatójára a főszereplő, a Szegeden tartózkodó Jászai Mari a kirobbanó vasutassztrájk miatt nem tudott felutazni. A későbbi neves író, Hegedűs Sándor a következőképp emlékezett vissza a vészhelyzet megoldásra. „Felkerestem Brüll Alfréd urat, az ismert sportsmant és emberbarátot. Annyi az automobilja, hogy ha belészakad is az egyik az alföldi homoktengerbe, nem marad üres a kocsiszínje.” Az „ismert sportsman” nem is hazudtolta meg gáláns hírnevét, az általa biztosított luxusjárműnek köszönhetően a művésznő időben színpadra léphetett.

A bulvár- és színháztörténeti intermezzót követő esztendő, 1905 jelentős mérföldkő az akkor 17 éves sportegyesület, az MTK és a 29 éves mágnás életében: a két éve már alelnök Brüll Alfrédot egyhangúlag megválasztották a kék-fehér klub elnökének – 35 éves szolgálat lett belőle. Vezetésével és bőkezű anyagi támogatásának köszönhetően az MTK Európa meghatározó klubjává vált, a labdarúgás mellett atlétikában, úszásban (Halmay Zoltán, Kiss Géza), birkózásban (Weisz Richárd), asztaliteniszben (Barna Viktor, Mednyánszky Mária), vízilabdában (Komjádi Béla, Homonnai Márton), vívásban (Fuchs Jenő) is bajnoki címek, olimpiai, vb- és Eb-aranyak, -érmek hirdették az MTK dicsőségét. Hely hiányában mi most az elnök és a labdarúgócsapat közös sikereire fókuszálunk.
Brüll Alfréd 35 éves regnálása alatt a futballisták 14 bajnoki és 7 Magyar Kupa-trófeát tettek a klubvitrinbe. A század első három évtizede az MTK és az FTC késhegyre menő bajnoki küzdelmét hozta az aranyéremért, 1903 és 1930 között kizárólag e két klub egyike végzett a tabella élén. A rivalizálás jótékony hatással volt a magyar labdarúgás fejlődésére, egyebek mellett az első modern, nagy stadionok is a sportág és a két fővárosi klub népszerűségének köszönhetők. A zöld-fehérek húszezres arénáját 1911-ben adták át, az MTK pedig ez év tavaszán kapta meg a fővárostól jelképes összegért a Temető dűlő és a Hungária út mentén elterülő hétholdnyi területet. Az építkezésre a támogatóktól négyszázezer aranykorona értékű jegyzés érkezett – ebből Brüll Alfréd egymaga 155 ezret vállalt. 25 ezres közönség és füvesített játékterű pálya várta az 1912. március 31-i nyitó mérkőzés vendégét, az FTC-t, és az eredmény (1:0-s győzelem) méltó volt a jeles eseményhez.

Az 1913-ig itthon egyeduralkodó zöld-fehérek trónfosztásához persze a stadion mellett a Brüll által 1911-től bevezetett angol szakmai vonal és sztárjátékosok is kellettek. A futball tanítómestereitől először a skót John Robertsont szerződtette edzőnek, majd 1914-től négy éven át az angol Jimmy Hogan kezébe került a gyeplő. Bár Hogan hosszabb ideig ült a kispadon és sokkal eredményesebb is volt (három bajnoki cím), Brüll szerint a legjobb edző, akivel valaha dolgozott, Robertson volt. „Angol trénerünk nekünk egy csomó volt. Ezek közül csak egy volt igazán elsőrangú: Robertson. És volt egy elég jó: Hogan.”  

A szakma tehát jó kezekben volt, és lett hozzá európai színvonalú játékoskeret is, élén a zseniális Orth Györggyel, akit Brüll fogadott fiának tekintett: a legtöbbször nála ebédelt az Andrássy úti palotájában, kapott zsebpénzt, érettségi után pedig állást az Angol–Osztrák Bankban. Amúgy is jellemző volt az elnökre, hogy segítette rászoruló versenyzőit, kit lakbér-kiegészítéssel, kit munkahellyel, másokat – soha vissza nem kért – kölcsönökkel, mondván, ne pénzzel, hanem eredménnyel egyenlítse ki… Orth mellett olyan futball-legendák rúgták a labdát a kék-fehér aranycsapatban, mint a Fraditól 1916-ban átcsábított Schlosser Imre, Braun József („Csibi”) vagy Schaffer Alfréd („Spéci”), a „futballkirály”, és nyerték sorra a bajnoki címeket, 1914 és 1925 között egymás után tízet.
Az MTK sikerszériája az első világháború kitörése évében kezdődött, a „nagy háborúban” Brüll Alfréd – úgy is, mint a Magyar Vöröskereszt megbízottja – több százezer koronát áldozott vagyonából többek között kórházvonatok és a konstantinápolyi magyar hadikórház felszerelésére.

Az 1926–1927-es első professzionális idényben Hungária FC néven indult az MTK, s 1940-ig három aranyérmet szerzett, mindezt úgy, hogy a harmincas évek második felében egyre erősödő politikai ellenszélben futott neki a bajnoki küzdelmeknek. A profi liga időszakának legeredményesebb MTK-ja az évtized közepére állt össze; a klub korábbi labdarúgója, Schaffer Alfréd irányításával a Hungária 1936-ban és 1937-ben megnyerte a bajnokságot olyan klubikonokkal a soraiban, mint a ’37-es gólkirály Cseh II László („Matyi”), Turay József, Titkos Pál vagy Sas Ferenc. 1938-tól viszont az MTK háza táján a futball helyett más, a sporttól teljesen idegen kérdésekkel (is) kellett foglalkozni.

Az év májusában hatályba lépő XV. tc., vagyis az első zsidótörvény már korlátozta az izra­elita felekezetűek sportolási lehetőségeit, a következő évben elfogadott második zsidótörvény már a zsidó sportvezetők leváltásáról rendelkezett. Az MLSZ önkormányzatát felfüggesztették, elnökét leváltották, a szövetség élére Gidófalvy Pált nevezték ki kormánybiztosnak. Ebben a légkörben lépett pályára az MTK az 1939–1940-es idény utolsó meccsén, Újpesten, amelyen ha győz, bajnok. A kék-fehérek 3:0-s félidei vezetés után 3:3-as döntetlenre végeztek úgy, hogy a játékvezetés finoman szólva nem volt pártatlan… A mérkőzés utáni feszült napokban kapta meg az MTK az Országos Sportközpont leiratát, amely szerint az esedékes közgyűlésen le kell váltania zsidó vezetőit. Az 1940. június 26-án megtartott eseményen – bár Brüll Alfréd és társai az egyesület érdekében felajánlották a lemondásukat – a választmány úgy döntött, az elnök és munkatársai nélkül nem indul a következő idényben, ezért kimondta a Hungária FC feloszlatását.

A játékosok nagy része az NB I más klubjaiba, Brüll Svájcba távozott, a stadiont pedig elkobozták. Az MTK mint klub – új, „megtisztított” vezetőséggel – még létezett és működött, 1942 tavaszán azonban megérkezett az OSK feloszlató határozata, miután az egyesület nem volt hajlandó leadni azt a listát, amelyen zsidónak minősülő tagjait kellett megneveznie. Ezekben a vészterhes időkben legalább a Brüll Alfréd sorsáért aggódók nyugodtak voltak, az elnök távol, biztonságos helyen van. Köztük Barcs Sándor, a Nemzeti Sport újságírója, későbbi MOB- és MLSZ-elnök, aki így emlékezett vissza egy 1943-as váratlan telefonbeszélgetésre: „– Brüll beszél! – Elnök úr? Honnan? – A lakásomról. Ne szóljon semmit, tudom, mit mondana. (…) Nézze, mit csináljak én Svájcban? Idegen számomra minden. Legyen, aminek lennie kell, hazajöttem. Mert magának megmondhatom, fütyülök az összes zsidótörvényre, ez az én hazám.”  

Brüll Alfrédot a német megszállás után, 1944. májusában hurcolta el a Gestapo Andrássy úti villájából, előbb a csepeli Mauthner-telepi internálótáborba, majd a kecskeméti gyűjtőtáborba szállították, ahonnan június végén deportálták Auschwitz-Birkenauba. Halálának hivatalos, bíróság által kijelölt időpontja: 1944. augusztus 15.

Brüll Alfréd nevét a stadion mellett utca és az MTK akadémiája viseli, emlékét bronz dombormű őrzi a Hidegkúti Nándor Stadion bejáratának falán. Születése 150. évfordulója alkalmából pedig április 2-án a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) a sportvezetők kategóriában posztumusz felvette a Magyar Birkózó Hírességek Csarnoka tagjai közé.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. április 11-i lapszámában jelent meg.)