DVTK: Benczés és Gallardo is szeretne részt venni Rakaczki búcsúztatóján
„Először is szeretném részvétemet nyilvánítani mind a magam, mind a Puskás Akadémia nevében Rakaczki Bence családjának, hozzátartozóinak, barátainak és a DVTK-nak – idézi a boon.hu Benczés Miklóst, a Puskás Akadémia vezetőedzőjét, aki korábban éveken át dolgozott a DVTK-nál. – Amikor felhívtak otthonról, Miskolcról nagyon megrendültem, hirtelen nem is tudtam mit mondani… Bencével sok közös pillanatunk volt, az első, amire emlékszem, nem profi korszakából való, még gyerek volt… Nagyjából tízéves lehetett, amikor Szentiványi József edzőkollégámmal Egerbe vittük a Miskolci Sportiskola 1993-as korosztályát, amelyben Bence volt a kapus. Nemcsak fizikai értelemben tűnt ki a többiek közül, hanem szellemileg is, látszott rajta, hogy nagyon értelmes srác. Aztán megadta a sors, hogy vezetőedző lehettem, és kapusedzőnk, Gyuri bácsi folyton arról beszélt, hogy milyen sok van Bencében, milyen sokra viheti… Már nem dolgoztam a DVTK-nál, amikor utólag megnéztem a 2012. május végén megrendezett Diósgyőr–Vasas mérkőzést. Jó teljesítményt nyújtott, a szurkolók ünnepelték, nem kevésbé a társai. Előttem van az arca, hogy milyen boldog volt… Megkapta a lehetőséget, amivel élt, s ennek érthetően örült… Ha elveszítünk valakit, megmaradnak bizonyos képek, amelyek által talán mi is többek leszünk. Bennem ez a mosolygós Bence marad meg.”
„Én mindenképpen szeretnék ott lenni Bence búcsúztatásán és Paco [Francisco Gallardo – a szerk.] is jelezte ezen szándékát” – tette hozzá a szakember.
„Először is szeretném részvétemet nyilvánítani mind a magam, mind a Puskás Akadémia nevében Rakaczki Bence családjának, hozzátartozóinak, barátainak és a DVTK-nak – idézi a boon.hu Benczés Miklóst, a Puskás Akadémia vezetőedzőjét, aki korábban éveken át dolgozott a DVTK-nál. – Amikor felhívtak otthonról, Miskolcról nagyon megrendültem, hirtelen nem is tudtam mit mondani… Bencével sok közös pillanatunk volt, az első, amire emlékszem, nem profi korszakából való, még gyerek volt… Nagyjából tízéves lehetett, amikor Szentiványi József edzőkollégámmal Egerbe vittük a Miskolci Sportiskola 1993-as korosztályát, amelyben Bence volt a kapus. Nemcsak fizikai értelemben tűnt ki a többiek közül, hanem szellemileg is, látszott rajta, hogy nagyon értelmes srác. Aztán megadta a sors, hogy vezetőedző lehettem, és kapusedzőnk, Gyuri bácsi folyton arról beszélt, hogy milyen sok van Bencében, milyen sokra viheti… Már nem dolgoztam a DVTK-nál, amikor utólag megnéztem a 2012. május végén megrendezett Diósgyőr–Vasas mérkőzést. Jó teljesítményt nyújtott, a szurkolók ünnepelték, nem kevésbé a társai. Előttem van az arca, hogy milyen boldog volt… Megkapta a lehetőséget, amivel élt, s ennek érthetően örült… Ha elveszítünk valakit, megmaradnak bizonyos képek, amelyek által talán mi is többek leszünk. Bennem ez a mosolygós Bence marad meg.”
„Én mindenképpen szeretnék ott lenni Bence búcsúztatásán és Paco [Francisco Gallardo – a szerk.] is jelezte ezen szándékát” – tette hozzá a szakember.
