Objektív – Deák Zsigmond jegyzete

Az ókori görög filozófiai iskoláktól a huszonegyedik századig húzódóan gyakorlatilag tudományágak épültek az objektív, másképp abszolút igazság létére vagy épp tagadására. Az értelmező szótár szerint az igazság a tényhez, realitáshoz igazodás; olyan állítás, amely igaznak bizonyul, vagy annak fogadják el. Mélyebben nem mennék bele eszmetörténeti fejtegetésekbe, csak leegyszerűsítve és sportnyelvre „fordítva” fogalmazok úgy, hogy például bizonyos sportágakban a videobíró lehet(ne) ez a bizonyos objektív igazság.

A labdarúgás még csak most ízlelgeti ezt a megoldást, s nyilván nem mindig igazodhat hozzá, például nincs meg mindenhol a technikai segítség lehetősége. A magyar NB I 12. fordulójának záró találkozóját a Puskás Akadémia és a Ferencváros között például egy erősen véleményes büntető döntötte el, egészen pontosan így egyenlítettek a hazaiak. Ahogy citáltuk az értelmező szótárt, az igazság az, amit annak fogadnak el. Ha abból indulunk ki, hogy Thomas Doll, a vendégek trénere a földhöz vágta a kulacsát tiltakozásul (ami miatt a lelátóra küldték), Pintér Attila, a felcsúti mester viszont azt vélte látni, hogy Otigba egyértelműen szabálytalankodott, akkor bizony ez nem az igazság, hiszen csak utóbbi fogadta el (még jó, teszem hozzá, ritkán szoktak reklamálni a kispadon ülők maguk ellen).

Akkor viszont mihez kellene viszonyítani, ha a két edzőhöz – mivel nem semlegesek, és szélsőségesen szubjektívek – nem lehet? A szurkoló hasonló okok miatt kiesik, szóba kerülhet a tévéstúdióban ülő s az esetet többször végigpörgető szakkommentátor, jelen esetben Bozsik Péter, aki nem látott faultot. Viszonyítási rendszer lehetne még a játékvezető ténykedése, stílusa, ebből kiindulva Bognár bírónak nem kellett volna befújnia a tizenegyest, hiszen végig engedte a test test elleni játékot, s a hasonló esetekben korábban nem fújt.

Akkor jogtalan volt a büntető? Épp előfordulhat, de nem erre hegyeznénk ki a dolgot, hanem arra, nincs olyan forduló, amelyikben ne akadna több ilyen eset, s olyan sincs, hogy a felek ugyanazt ne szögesen ellentétesen látnák. Nekünk pedig ott a lehetőség, hogy hétről hétre megtaláljuk a magunk igazságát. Objektív úgysem lesz.