Három vereség – Somogyi Zsolt jegyzete
Aligha kétséges, talán sohasem látunk hasonlót, hogy bármelyik újonc a július végén, augusztus elején kezdődő bajnokságban tavaszig eljusson két „zakóval”, hiszen (általában) a harmadik, az ötödik a hatodik, a nyolcadik körig legkésőbb már összejön három kudarc a „kis csapatoknak”. S a Kecskemét is annak tekinti magát. Ettől is imádni való, az indulásakor inkább a Kaposvárhoz, a Gyirmóthoz hasonlítottuk, nem az MTK, Loki szintjéhez, lévén sokkal kisebb klub, vékonyabb tradícióval, de a huszonötös szám ebben a tekintetben egészen megdöbbentő. Nyilván, a szakértők már most mondogatják, nézzük meg jövőre, mit alakítanak a lilák, a második év a nehezebb – láttuk, mennyi újoncnak volt pokoli már az első is –, de amúgy: kit érdekel a következő szezon?
A KTE idénye csodaszámba megy, a magyar futballtörténelemben külön oldalért kiált: csendben, szerényen, vagyonok elköltése, külföldi játékosok szerződtetése nélkül is lehet jó, magyar szinten sikeres futballcsapatot építeni.
Csak érteni kell hozzá.
És jöhet a hatodik a vereség, majd az ötvenedik bajnokin…
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Észrevétlen őrségváltás – Borbola Bence jegyzete

Egy csatár védelmében – Thury Gábor jegyzete

Eredményjelző-üzenet – Vincze András jegyzete

Ha ló nincs – Deák Zsigmond jegyzete

Rohan az idő! – Thury Gábor jegyzete

A hat utolsó – Bodnár Zalán jegyzete

