Szalai: Semmi bajom a kritikával, de magyar ne ócsárolja a magyart!
– Tavaly december tizenkettedikén az Eintracht Frankfurt ellen három-kettőre megnyert bajnokin szerzett legutóbb gólt tétmérkőzésen. Csatárként hogyan éli meg ezt az ínséges időszakot?
– Képzelheti… A legutóbbi válogatott keretből kimaradtam, beszéltem is Bernd Storckkal, megértettem és elfogadtam a döntését, indokolatlan lett volna a szerepeltetésem – mondta Szalai Ádám a Nemzeti Sportnak. – Mindamellett nem vagyok beletörődős típus. Elég nehéz heteken, hónapokon mentem, illetve megyek keresztül, szeretnék nyertesként kijönni belőle, és minden követ meg is mozgatok ennek érdekében. Karakterformáló időszakot élek meg.
– Karakterformáló? Ezt érthetem úgy is, hogy hibákat követett el…
– Szerintem elég kevés ember van a Földön, aki hiba nélkül, tökéletes harmóniában éli le az életét. Mindenki a saját életének alakulásáért felelős, az én esetemre lefordítva ez azt jelenti, hogy a pályafutásomban történt kedvezőtlen változásokért elsősorban én vagyok a felelős.
Megkérdeztük Szalai Ádámot, látta-e Böde Dániel Feröer ellen szerzett góljait. „Hogyne, mindkettő parádés volt! Látszott rajta, hogy mennyire fűti a bizonyítási vágy a mellőzöttsége után, valahonnan ismerős ez a jelenség. De a többi csatárunk is jó formában van, le a kalappal előttük.” |
– Miben hibázott?
– Éppen elég, ha én tudom, nem tartozik a nyilvánosságra.
– Hova tovább?
– A legutóbbi Bundesliga-fordulóban – először a szezonban – a kezdőcsapat tagja voltam, az edzőm valószínűleg méltányolta az elvégzett munkámat…
– …már megbocsásson, a volt edzője.
– Igen, a volt edzőm. Az utolsó előtti helyen állunk a Bundesligában, a klub vezérkara úgy döntött, Markus Gisdol helyett jöjjön valaki más. Huub Stevens érkezett, aki előzőleg elmondta, már nem vállal hosszú távú munkát, a szezon végéig írt alá. Vele együtt igyekszünk feljebb kapaszkodni, mert senki, így én sem szeretnék a bajnokság utolsó heteiben remegve gondolni a jövőre.
– Szokta olvasgatni a különböző fórumokat az interneten?
– Nem jellemző. De nyilván hozzám és a szeretteimhez is eljutnak ilyen-olyan vélemények. A kritikával mellesleg semmi bajom, például nem kell felhívni a figyelmemet rá, hogy a válogatottban több rossz meccsem volt, mint jó, ezzel tisztában vagyok. Ugyanakkor elítélem az ízlésesség, a jó modor határát átlépőket, egyúttal elfogadhatatlannak tartom, ha az egyik magyar ócsárolja a másikat. Egy nemzet vagyunk! Egyébként meg nem a fórumozók között találom meg azokat az embereket, akiknek a véleménye fontos számomra.
Ez van – Malonyai Péter jegyzete
