Nem kellenek a botrányok
A szövetség honlapján ténysze rűen ennyi áll az MK-döntőről: „
...az elmúlt évek hagyományaihoz igazodó presztízscsatát hozott. Az első játékrészben több fordulatot hozó és végig parázs hangulatú ütközetben a hazai pálya előnyét élvező Pick-Szeged a második harminc percben fokozatosan felőrölte az MKB Veszprém ellenállását, és győzelmével visszahódította a címvédőtől a Magyar Kupát, amelyet hatodik alkalommal nyert el... A kupagyőztes csapat kapitányának, Puljezevics Nenadnak a Budapest Bank serlegét Alföldi Ferenc informatikai igazgató, a Magyar Kézilabdaszövetség kupáját pedig Vass Sándor alelnök adta át.”
Egy szó sincs arról, hogy csaknem botrányba fulladt az eredményhirdetés.
Sem arról, hogy a férfias küzdelembe, amelyet a Pick-Szeged 27–22-re megnyert az MKB Veszprémmel szemben, a szokásosnál sokkal több tisztátalanság, szándékos durvaság vegyült mindkét oldalon (csak példaként: Bajusz Sándor a bírók háta mögött megütötte Pérez Carlost; Jevgenyij Lusnyikov piros lapot kapott a Danijel Andjelkovics elleni szabálytalanságáért), majd a lefújást követően is láttunk sporthoz méltatlan ütésváltást. Arról meg hajnalig el lehet vitatkozni, ki hányszor ütött, ki volt durvább, ki mit látott, vagy vélt látni. És a vita folyik is a klubok meg az egymást hergelő drukkerek között.
A két klub közötti rivalizálás a kilencvenes évekig nyúlik vissza, amikor a szegediek csatlakoztak ahhoz a néhány magyar együtteshez (Elektromos, Dunaferr), amelynek lehetett némi esélye a Veszprém egyeduralmának megtörésére. Sokat fáradoztak rajta a Pick szakvezetői, játékosai és szponzorai, akik maximálisan élvezték és kihasználták a szegedi szurkolók csapatuk iránti rajongását is. Mintegy nyolctíz éve folyik a zrikálással, egymás cukkolásával fűszerezett Szeged–Veszprém rivalizálás, amely azonban csak az utóbbi időben – amióta az MKB Veszprém olykor elveszít egy-egy bajnokságot és MK-t – kezdett közelíteni az ellenségeskedéshez. A civódásnak volt (van) némi színházi jellege is, hiszen a pénzhajsza és a sok tekintetben eldurvult korszellem mintha meg is követelné a túljátszást. Azt, hogy mindenáron, minden eszközzel felhívja magára a figyelmet az, aki szeretne győzni és a rivaldafényben fürödni (a meccsen egymást felöklelők, szitkozók és felpofozók, miután kiszolgálták az értük rajongó közönséget, a kasszához mennek millióikért, majd a szomszédos sörözőben megölelik egymást, és jót nevetnek az egészen).
Ami viszont a szegedi MKdöntőben történt, mintha túlment volna a határon.
Ezért is rendelt el vizsgálatot Sinka László MKSZ-főtitkár.
„Mivel mindenkinél, így a szövetség vezetőinél is betelt a pohár, megbíztam a verseny- és a fegyelmi bizottságot, hogy tisztázza, milyen rendellenességek történtek az MK mérkőzésein és a döntő után – mondta Sinka László. – A bajnoki versenyszabályzat megengedi az első osztályban, hogy videofelvételek alapján utólag is születhessen fegyelmi határozat. Ezt szeretnénk tudatosítani a játékosokban és a klubvezetőkben a bajnoki döntő párharca előtt, amelyet szintén a Szeged és a Veszprém vív. A videofelvételek bizonyító erejét pedig az összes hazai versenyen szeretnénk elfogadtatni.”
A legtöbb kritika a Szegedet érte durva játékáért, ugyanakkor a Veszprém egy-két kézilabdázója is elkövetett kirívó szabálytalanságokat (a Pick 18, az MKB 10 perc kiállítást kapott). A mérkőzést követő tumultuózus jelenetekben Gál Gyula, Vladimir Oszmajics és Ratko Djurkovics volt a főszereplő, míg a mérkőzés közben Bajusz ütötte meg Pérezt. Ennek az esetnek a margójára kívánkozik, hogy a bírók nem látták, ezért büntetlen maradt (nem kapott piros lapot Bajusz), vagyis a szabályok szerint nem lehetne fegyelmit indítani ellene.
A szövetség vizsgálódik, és rendet szeretne a meccseken, a csapatok pedig készülnek szombati újabb találkozójukra: Veszprémben megkezdődik az egyik fél harmadik győzelméig tartó bajnoki finálé. Hogy nagy küzdelem lesz, az biztos. Hogy nem fajul háborúvá, abban mindkét oldalon csak reménykednek.
