Népsport: Franz Beckenbauerra már nem került sor

A magyar futballválogatottnak az elszalasztott esély selejtezője volt az 1976-os Európa-bajnokság előtti. A kettőből egyszer le kellett volna győzni Walest, nem sikerült. Nem véletlenül persze, hiszen Cardiffban úgy kapott ki a csapat 2–0-ra, hogy „játékosaink képtelenek voltak ütközni, úgy elsodorták őket, mint a falevelet” – így a Népsport, a tudósító, Németh Gyula pedig hozzátette: „Bálint csak a legritkább esetben engedte felmenni a körülötte játszókat, unos-untalan visszahívta a felnyomulással próbálkozó Muchát, sőt Halmosit is. Vajon miért?”. A kérdés költői, ugyanis a védelemben mindvégig a káosz volt az úr. A walesi centerhalf, Mike England véleménye: „Ilyen könnyű válogatott meccsre nem is emlékszem.”

A Népstadionban is kikapott a csapat, Wales 2–1-re nyert. Pedig még 0–0-nál Mészáros Ferenc kivédte John Toshack tizenegyesét, aki kárpótolta magát, hiszen a félidő legvégén „Kocsis rossz sarkalása után Griffith átadásával James a jobb oldalon elfutott az alapvonalig, beadott és a túlsó ötös sarkán álló Toshack nagy nyugalommal az üres kapuba továbbította a labdát”. A második gól előtt Arturo Ibánez játékvezető lesről engedte el a walesi támadást, de nem ezen múlott, rossz volt a csapat. Kocsis Lajos itt lett kegyvesztett, Szőcs Jánosnak pedig az egyetlen meccse volt szövetségi kapitányként (Cardiffban még Moór Ede volt, de beteg lett).

A negyeddöntőben csak Hollandiának volt könnyű dolga (Belgium ellen: 5–0 és 2–1), a Jugoszlávia–Wales (2–0, 1–1), a Spanyolország–NSZK (1–1, 0–2) és a Csehszlovákia–Szovjetunió (2–0, 2–2) párharcok nagy csatát hoztak. Az előttünk csoportgyőztes Wales hazai meccse botrányt is. A 19. percben Rudi Glöckner tizenegyest ítélt Jugoszláviának, Joszip Katalinszki belőtte (0–1). A közönség feldühödött: folyamatos füttykoncert, tárgyak dobálása és a pályát elválasztó kerítések megmászása jellemezte a mérkőzést. A játék pedig egyre durvábbá vált. A lefújás után is állt a bál. Az UEFA előbb kizárta volna Walest a következő Eb-sorozatból, ám fellebbezés után úgy döntött, hogy négy évig nem rendezhetnek válogatott tétmérkőzést Cardiffban, legalább 100 mérföldre a várostól kell játszaniuk. Sokáig ez számított az UEFA legsúlyosabb, szurkolói rendbontás miatti büntetésének.

A négyes döntőnek Jugoszlávia, Belgrád és Zágráb adott otthont. Mindenki Hollandia–NSZK döntőt várt, mint volt két évvel korábban a vb-n, a hollandok sztárja Johan Cruyff is: „Ám most meg is szerezzük az aranyérmet, mert azt már a vb-n is mi érdemeltük volna meg” – nyilatkozta. 

Ehhez képest elbukták az elődöntőt, Csehszlovákia 3–1-re legyőzte őket a hosszabbításban. Kilencven perc után 1–1-re álltak (Anton Ondrus ide is, oda is lőtt egy gólt) a felek, s tíz-tíz emberrel: Jaroslav Pollákot két sárga lap után, Johan Neeskenst pedig Zdenek Nehoda felrúgásáért állították ki. Kiállt Wim van Hanegem is, addig reklamált, amíg mennie kellett. Történt mindez az után egy perccel, hogy Nehoda gólt lőtt, utána Frantisek Vesely is megtette, s a hollandok búcsúzhattak. Mert „a két évvel ezelőtti világbajnokságon látott lendületüknek, sziporkázó támadójátékuknak nyoma is alig volt. Ezúttal a csehszlovák válogatott tartott bemutatót, végig a kezében tartotta az irányítást”.

A másik elődöntöben az NSZK 4–2-re legyőzte Jugoszláviát, szintén a ráadásban, 0–2 után. A hazaiak elhitték, hogy a nyugatnémetek nem tudnak újítani, ám jött két kölni futballista, s rájuk cáfolt. Heinz Flohe szépített, az újonc (!) Dieter Müller pedig előbb hosszabbításra mentette a meccset, majd szerzett még két gólt. Bravúr a javából, mégis csupán 12 válogatottságig jutott, mert Helmut Schön szövetségi kapitány többnyire nem volt vevő rá. Pedig remek futballista volt, kétszer gólkirály (1977, 1978), és ő tartja az egy mérkőzésen szerzett 6 gól rekordját a Bundesligában, 1977-ben a Werder Bremen ellen (7–2) érte el.

A harmadik helyért Zágrábban játszott Hollandia és Jugoszlávia, mindössze 6766 néző előtt. A jugoszlávok 0–2-ről egyenlítettek, ám a hosszabbításban Ruud Geels góljával a hollandok lettek a bronzérmesek. Mindezek után az volt a helyi vélemény, hogy a sikeres negyeddöntő után kár volt jelentkezniük a rendezésre, hiszen negyedikek Európa bármely pontján lehettek volna.

A Csehszlovákia–NSZK döntőn az utolsó előtti percben mentette ikszre a meccset Bernd Hölzenbein, a hosszabbításban maradt a 2–2, jöttek a tizenegyesek. Három kísérletig egyformán álltak a felek, a negyedikben Ladislav Jurkemik belőtte, Uli Hoeness kihagyta. Antonín Panenka jött és sikerrel járt, így a nyugatnémeteknél Franz Beckenbauer már nem került sorra. Ám ennél jobban bosszantotta, hogy nem engedett kapusuk, Sepp Maier kérésének, ő akarta ugyanis rúgni a negyedik tizenegyest Hoeness helyett.

Ám ez mellékszál Panenka hőstette mellett. A laza nekifutás után mindenki arra számított, hogy lőni fog, ehelyett alányesett, majd a labda az elmozduló kapus, Sepp Maier helyére hullott. Ettől mindenki elámult, az így elvégzett büntetőket azóta mindenki csak „panenkázásnak” hívja. Mint utóbb kiderült, Panenka már régóta készült egy ilyen tizenegyesre. Elmondása szerint klubja, a Bohemians Praha edzésein is sokat gyakorolta, a csapat két kapusa, Zdenek Hruska és Vladimír Borovicka később tanúsította az állítását.

„Egy tábla csokoládéért vagy egy pohár sörért játszottunk. Elkezdtem elhízni, mert megnyertem a fogadásokat” – emlékezett vissza később a sokat gyakorolt egyedi megoldására, amit azóta sokan lemásoltak. „Ha szabadalmaztatható lenne, már szabadalmaztattam volna” – mondta el ki tudja, hányszor.

Panenka lett az Európa-bajnokság hőse, pedig ami a stílusát illeti, a modern futballban visszalépést jelentett – állítják a szakemberek. Ügyes, de lomha, álmodozó középpályás volt, aki inkább illett volna a harmincas évek közép-európai labdarúgásának képébe, mint a hetvenes évek nemzetközi tülekedéstől hangos mérkőzéseire. Pályája nagy részét a Bohemians Praha nyújtotta biztonságos félárnyékban töltötte, amelyből a válogatott szövetségi kapitánya, Václav Jezek rángatta ki az 1976-os Európa-bajnokság előtt. A középpálya irányítója lett, befutott, még profinak is állt, négy ragyogó évet lehúzott Ausztriában, még KEK-döntőt is játszott a bécsi Rapidban.

Csehszlovákia sikere nem volt véletlen. Václáv Jezek Hollandiából tért haza, a Den Haag csapatánál edzősködött. Nem voltak különleges elvárásai, alapvetően arra hívta fel a játékosok figyelmét, hogy gondolkozzanak a pályán. És ne habozzanak, ha eszükbe jut valami, nyugodtan rögtönözzenek. Az előzmények is esélyessé tették őket. Selejtezőcsoportjukban Angliát előzték meg (1–2 Londonban, 2–1 Pozsonyban), Portugáliát 5–0-ra verték meg. És a negyeddöntőben a Szovjetunió elleni meccseket is magabiztosan hozták, főként a kijevi 2–2 volt bravúros, hiszen mind a kétszer ők vezettek. Nem mellesleg a Szovjetunió addig (1960, 1964, 1968, 1972) minden Európa-bajnokságon ott volt a négyes döntőben, s már játszott náluk az év aranylabdása, Oleg Blohin.

Így aztán nem véletlen, hogy az Eb álomcsapatában hatan képviselték Csehszlovákiát: Viktor (csehszlovák) – Pivarník (csehszlovák), Krol (holland), Ondrus (csehszlovák), Beckenbauer (nyugatnémet), Bonhof (nyugatnémet), Pollák (csehszlovák), Panenka (csehszlovák), Dzsajics (jugoszláv), Nehoda (csehszlovák), D. Müller (nyugatnémet).

Emlékeztető

Labdarúgó Európa-bajnokság, négyes döntő
Belgrád, 1976. június 16–20.

Elődöntő
1976. június 16.
Csehszlovákia–Hollandia 3–1 (1–0, 1–1, 1–1) – h. u.
Zágráb, Makszimir-stadion, 17 879 néző. Vezette: Thomas (walesi)
Gólszerző: Ondrus (19.), Nehoda (114.), Vesely (118.), ill. Ondrus (öngól, 73.)

1976. június 17.
NSZK–Jugoszlávia 4–2 (0–2, 2–2, 2–2) – h. u.
Belgrád, Marakana-stadion, 50 652 néző. Vezette: Delcourt (belga)
Gólszerző: Flohe (64.), D. Müller (82., 115., 119.), ill. Popivoda (19.), Dzsajics (30.)

A 3. helyért
1976. június 19.
Hollandia–Jugoszlávia 3–2 (2–1, 2–2, 2–2) – h. u.
Zágráb, Makszimir-stadion, 6766 néző. Vezette: Hungerbühler (svájci)
Gólszerző: Geels (27., 107.), W. van de Kerkhof (39.), ill. Katalinszki (43.), Dzsajics (82.)

Döntő
1976. június 20.
Csehszlovákia–NSZK 2–2 (2–1, 2–2, 2–2) – 11-esekkel: 5–3
Belgrád, Marakana-stadion, 30 790 néző. Vezette: Gonella (olasz)
CSEHSZLOVÁKIA: Viktor – Pivarník, Ondrus, Gőgh, Capkovic – Dobias (Vesely, 94.), Panenka, Móder – Masny, Svehlík (Jurkemik, 79.), Nehoda. Szövetségi kapitány: Václav Jezek
NSZK: Maier – Vogts, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Dietz – Bonhof, Beer (Bongartz, 80.), Wimmer (Flohe, 46.) – U. Hoeness, D. Müller, Hölzenbein. Szövetségi kapitány: Helmut Schön
Gólszerző: Svehlík (8.), Dobias (25.), ill. D. Müller (28.), Hölzenbein (89.)