Leinweber Olivér a Bresciában is húzóemberré válna

Mihamarabb vezérré válni – ezzel a céllal szerződött tavaly a Szegedből az olasz Savonába Leinweber Olivér. Noha olyan klasszisok erősítették a csapatot, mint a vb-győztes, olimpiai ezüst- és bronzérmes Pietro Figlioli vagy a kétszeres vb-második Lorenzo Bruni, a célját hamar sikerült elérnie a 20 éves magyar kapás szélsőnek.

„Idősebb, nagyon rutinos, sokat megélő játékosokról van szó, tudtam, hogy mellettük rengeteget fejlődhetek. Próbáltam olyan lenni, akár a szivacs, minden tudást magamba akartam szívni mihamarabb, és szerintem ez jól is sikerült” – mondta Leinweber.

Olyannyira jól sikerült, hogy 107 találattal a bajnokság gólkirálya lett.

„Ezt nem tűztem ki célként, viszont ahogy haladt előre a bajnokság, folyamatosan láttam, hogy még mindig én vezetek. Utána már próbáltam arra törekedni, hogy megtartsam a pozíciómat. A csapatnak is szüksége volt arra, hogy lőjem a gólokat, szóval minden érdek azt kívánta, hogy törekedjek a gólkirályi címre. Örülök, hogy sikerült.”

A csapatnak sem alakult rosszul az idény, a bajnokságot a harmadik helyen zárta, az Olasz Kupában a Bresciát is legyőzve elődöntőbe jutott és ezüstérmes lett, míg az Eurokupa negyeddöntőjében a későbbi győztes a francia Marseille állította meg, csupán egy góllal bizonyult jobbnak az oda-vissza vágós párharcban.

„Szerettünk volna megnyerni valamilyen kupát, ez nem teljesült, Olaszországban ezüst- és bronzérmet szereztünk, az Eurokupában szerencsétlenül maradtunk alul, felénk is billenhetett volna a mérleg nyelve. Hogy a vezetőség mennyire elégedett, nem tudom, de az tisztán látszik, hogy a Pro Recco és a Brescia is nagyobb költségvetéssel dolgozik. Mindent összevetve az Eurokupát leszámítva elégedettek lehetünk az idénnyel, különösen akkor, ha azt is nézem, milyen sokat fejlődtünk csapatszinten.”

A nagy kihívások ellenére Leinweber úgy látja, egyénileg is sikerült elérnie, amiért Olaszországba szerződött.

„Minden szempontból remekül alakult az elmúlt egy év. Tizenkilenc évesen költöztem Olaszországba, megtanultam, milyen egyedül élni, magamról gondoskodni. A legnagyobb kihívást a nyelv jelentette, sohasem tanultam olaszul – most már ez is terítéken van, szeretnék folyékonyan beszélni. Fél évvel az átigazolásom előtt döntöttem el, hogy külföldön szeretnék játszani, jött a lehetőség és tudtam, élnem kell vele. Teljesen más a vízilabda-kultúrájuk, mint a miénk, örülök, hogy jól alkalmazkodtam hozzá, úgy vélem, hosszú távon az előnyömre válhat, hogy ezt mélységeiben ismerem.”

A fiatal játékosra Varga Zsolt, a magyar válogatott szövetségi kapitánya is felfigyelt, meghívta júniusban a sydney-i világkupadöntőre készülő bő keretbe, két meccsen lehetőséghez jutott az OTP-kupán, viszont a vk-ra utazó csapatban nem kapott helyet.

„Hasznos, jó élmény volt. Nagyon szerettem volna ott lenni Ausztráliában, sajnálom, hogy ez nem valósulhatott meg. Minél többet játszom együtt a srácokkal, annál jobban kialakul az összhang köztünk. Húszéves vagyok, bármennyire is azt gondolom, ott lett volna a helyem, ez azt jelenti, hogy még rengeteget kell fejlődnöm, szóval ezen leszek!”

Leinweber szintet lépett az előző idényhez képest, már a Bresciát erősíti, hétfőn utazik el új csapatához.

„Örültem az ajánlatnak, habár nagyon élveztem a Savonában játszani, a cél az volt, hogy BL-csapatba kerüljek. Az első feladat, hogy a selejtezőben ki kell harcolnunk az indulás jogát. A Brescia talán profibb együttes, Alessandro Bovo az edző, aki sokak szerint a világ legjobb mestere. Itt minden adva  van ahhoz, hogy jobb játékossá váljak, és megmutathassam, hogy a BL-ben is képes vagyok ugyanarra a játékra, mint a bajnokságban. Ha már a bajnokság: szeretném megismételni vagy túlszárnyalni az előző idényben mutatott teljesítményemet, emellett a Bresciában is mihamarabb húzóemberré, vezérré válnék.”