A hét elgyötört törpe – S. Tóth János jegyzete

Jeles alakja volt a hazai jogtörténetnek Sárközy Tamás. A néhai professzor nemcsak jogtudósként alkotott maradandót, sportvezetőként is letette a névjegyét. A rendszerváltoztatás viharában lett a jégkorongszövetség elnöke, ő teremtette meg a sportág honi szintlépésének feltételeit. Nem volt könnyű korszak: a sportgazdaság alapjaiban reccsent meg, a Kercsó fivérek színre lépése pedig szétrobbantotta a megkövesedett szakmai erőviszonyokat. Mindez súlyos feszültségeket gerjesztett; Sárközynek hol pandúrként, hol pszichiáterként kellett tüzet oltania. „Rendbe tettük a sportág anyagi helyzetét, megerősítettük sportdiplomáciai kapcsolatainkat, a nemzetközi szövetségtől sűrűn kapunk felkérést korosztályos vb-k rendezésére. Csak azt nem sikerült elintézni, hogy a hokisaink ne akarjanak meccset játszani” – mondta.

A professzor persze ironizált, ellenben hasonló gondolat komolyan megfordulhatott Gianni Infantino fejében. A vasárnap véget ért vb bevételeit böngészve a FIFA elnöke elégedetten dörzsölheti a tenyerét. A tervezett 11 milliárd helyett 15 milliárd dollár folyt be, nem függetlenül az újdonságként bevezetett hidratációs szünetektől; ezen holtidők 800 új reklámalkalmat teremtettek. A csoportkör amerikai meccseire egy 30 másodperces hirdetési blokk ára 200 ezer dollár volt, ami a nagy nézettségűeknél felkúszott 750 ezerre. A spanyol–argentin döntőnél egyes hirdetési helyek ára meghaladta a 8 millió dollárt. Ha ez így megy tovább, a jövő futballmeccsei Szilágyi György zseniális kabaréjelenetét, a Hófehérke és a hét elgyötört törpét idézik meg, amelyben az Agárdy Gábor által életre keltett főrendező sorozatban szúrta be a reklámokat a történetmesélésbe. Kiemelt tarifát érhetne, ha – mondjuk – Ferran Torres a sorsdöntő gól előtti pillanatban időt kérne, s megvillantva hófehér fogsorát lenyomna egy fogkrémreklámot.

Az Infantino-féle üzleti modell leggyengébb pontja pillanatnyilag maga a futball. Mert mit lehet mondani egy olyan világbajnokság döntőjéről, amelyben a címvédőnek a rendes játék­időben egyszer sem sikerül eltalálnia ellenfele kapuját. Elég végignézni a 2026-os brazil válogatotton – Pelé, Ronaldo, Zico és a többi legenda után becsületsértéssel ért fel a játéka. Noha az elődöntőbe a FIFA-világranglista első négy helyezettje jutott be, a hagyományos futballnagyhatalmakat magához süllyesztette a középszer. A futball „elkézilabdásodott”, az ellenfél tizenhatosának körbepasszolgatása univerzális stratégia lett. De legalább a kézilabdában passzív játéknál a bírók elveszik a labdát a támadást csak imitáló féltől. 

Efféle szankció akár a futballban is ösztönző lehetne. Nem beszélve arról, hogy a játékmegszakításhoz be lehetne szúrni egy gyors reklámot.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!