Mezei Szabolcs magával hozta a szerb mentalitást

– Sokkal keményebben játszó, fizikailag is megerősödött Mezei Szabolcs tér vissza az NB I-be?
– Lehet, de majd élesben elválik – mondta lapunknak a Topolya helyett Angyalföldet választó 25 éves középpályás. – Úgy érzem, mentálisan és fizikai értelemben is erősebb vagyok, ezt persze a pályán kell megmutatnom.
– A kérdés valójában egy korábbi nyilatkozatára utalt, amikor is a Délvidékre igazolása után úgy fogalmazott, a szerb bajnokságban sokkal jobban számít a fizikum, több a párharc, agresszívabbak a játékosok.
– És ehhez hozzá kellett szoknom, a magamévá tenni azt a küzdőszellemet, ami arrafelé honos. Más típusú futball a szerb, nálunk sokkal nagyobb a hangsúly a játékon. Próbálom magammal hozni azt a mentalitást, amit Szerbiában elsajátítottam, közben pedig megtartani az erényeimet; ahogy a labdával bánok, ahogy látok a pályán, a passzképességemet.
– A tanultak tükrében kijelenthető, hogy jobb futballista, mint egy évvel ezelőtt?
– Nehéz erre felelni. Talán úgy helyes, ha azt mondom, kiegészült a játékom, kapott még egy réteget. Agresszivitásban, párharcerősségben biztosan fejlődtem.

– A tapasztalatai alapján mit gondol, fejlődnie kellene ezen a téren a magyar élvonalnak is?
– Nem feltétlenül. Minden bajnokságnak megvan a maga sajátossága, a szerbek fizikailag felkészültebbek, de labdával kevésbé ügyesek, kevésbé tudják a védelmet megbontani. Nálunk jobbak a technikai alapok, labdaügyesebbek a játékosok, ezért is „játékosabb” az NB I. Szóval egy szerb és egy magyar csapat meccsén azért nem tűnne fel az agresszivitásbeli különbség, mert játéktudással kompenzálnánk. Ha a mérkőzések tempóját, sebességét vizsgáljuk, szerintem nincs érzékelhető különbség a két liga közt.
– Miért döntött a hazatérés mellett?
– Mindenképpen szerettem volna hazajönni, nem éreztem jól magam a Topolyában, nem ment könnyen a beilleszkedés. A csapat kilencvenöt százaléka szerb vagy a Balkánról érkező játékos. Nem különösebben nyitottak, angolul sem nagyon beszéltek, nehezen fogadtak be. Ezért aztán ahogy a pályán kívül, a gyepen és az öltözőben is nehéz volt megtalálni a csapattársakkal a közös hangot.
– Angyalföldön más lesz, a hírek szerint igencsak egységes csapat alakult ki az Illovszky-stadionban. Ráadásul korábbi klubjához, a Pakshoz hasonlóan csupa magyar futballista alkotja a keretet. Vagy épp ez döntött a piros-kékek mellett?
– Nem, de örvendetesnek tartom, hogy egytől egyig magyarok a társaim. Ettől is olyan erős a csapatszellem, ami azért is fontos, mert egy esetleges hullámvölgyből sokkal könnyebb így kikecmeregni. Az döntött, hogy úgy éreztem, a Vasas játékstílusa, futballfelfogása, kombinatív, letámadásra épülő játéka igencsak passzol hozzám, ebben a futballban én is ki tudok teljesedni. Akadt más lehetőségem is, de úgy éreztem, a Vasas a legjobb választás.
– A Paks példája igazolja, hogy hazai játékosokkal is fel lehet venni a versenyt azokkal az együttesekkel, amelyekben több minőségi légiós is van, hosszú távon azonban ez csak neki sikerült. Túl van két edzésen, milyenek az első benyomásai? Összejöhet a hasonlóan bravúros szereplés a Vasasnak is?
– Bizakodó vagyok. Keveset tapasztaltam még, de az eddigi két bajnokit is figyelembe véve azt gondolom, szép sikereket arathatunk, de muszáj fokról fokra haladni. Nagyon sok nálunk a fiatal játékos, most jutott fel a csapat, nem lehet mindjárt a dobogót elvárni tőlünk. Legyen meg mielőbb a bennmaradás, aztán lehet messzebbre tekinteni, de ha minden jól megy, egy-két éven belül a dobogó a cél.

– Melyik posztról tudná ebben a Vasast a leghatékonyabban segíteni?
– A nyolcas poszton vagyok a legjobb, szeretem, ha a két tizenhatos közt „liftezhetek”, de azt is, ha mélységből irányíthatok, ugyanakkor a védekezésből is alaposan kiveszem a részem. Konkurencia biztosan lesz Angyalföldön, többen is vagyunk a középpályán, meg kell küzdenem a helyemért, de állok elébe, az csak jót tesz a csapatnak, így senki sem kényelmesedhet el.
– A két paksi szezonjában szerzett nyolc gólja, illetve a kiosztott tizennyolc gólpassz arról árulkodik, az ellenfél kapuja előtt is feltalálja magát.
– Szeretek felérni az akciókkal, a támadószellem abból is fakadhat, hogy az utánpótlásban az MTK-ba igazolásomig tízest játszottam, azaz a csatár mögött szerepeltem. Elég sok gólt szereztem, szabadrúgásból és tizenegyesből is, aztán a kék-fehéreknél megtaláltuk nekem a nyolcas posztot, ott ragadtam, és ma már jobban is szeretek ott játszani. A legfontosabb, hogy a Vasasban kiegyensúlyozottan jól teljesítsek, és akkor talán egy nap a legnagyobb álmomat is valóra válthatom.
– Csak nem „vál-lal” kezdődik és „ott-tal” végződik?
– Hogy találta ki?

Garai Zétény édesapja emlékének ajánlotta a gólját

Kétszeres kupagyőztest igazolt a Vasas – hivatalos






