Nincs a világon edző, aki jobban döntőzne Mourinhónál, ráadásul az Atléti olyan régen nyert bármit is, hogy még az Arsenal-szurkolók is csettintenek. Akkor minek lejátszani?

Az Atléti az elmúlt évtizedben bizonyította, hogy sem a jó, sem a rossz, sem a forrongó, sem az unalmas Real Madridot nem tudja legyőzni. De ez egy meccs, ahol a trófea a tét. Lássuk.

Azoktól a szerencsés szurkolóktól kértünk képeket, akik ott voltak, amikor a csapatunk 30 év után magyar bajnok lett. Itt a helyszíni válogatás a legjobbnak ítélt képekből!

A Legenda árnyékában, szinte csak lábjegyzetként megemlítve vonul vissza a Vörös Ninja, aki csak egyet nem tudott: okosakat mondani. Ezért most mások szavaival búcsúztatjuk.

Először jött Jo5é, meg a Special Five, aztán a Mou Camp, és végül Cassilas a padon, és a 200 millióból elbukott elődöntők. De már tudjuk, hogy 400 kell, és meglesz a tizedik is.

Egy évvel Cruyff után érkezett a szárnysegéd: Neeskens, aki egy tiszta korszak hőse, sok katalán gyermekkori példaképe, és egy egészen különleges játékos. Történelemóra.

A Chelsea lett a negyedik klub, amely az összes európai trófeát legalább egyszer megnyerte. Ezt az EL-t talán nem a legszebb játékkal, de talán nem vitás, hogy nem érdemtelenül. Lions.

A két edző taktikája inkább a meccs képét határozta meg, és nem a végső kimenetelt. A Benfica ugyan végig helyzeti előnyben volt, de ezt nem tudta kihasználni. Elemzés a mágnestáblán.